Miért folyt sokkalta brutálisabban a 2. világháború a Csendes-óceánon, mint Európában a Keleti fronton?

Az a baj, hogy a kérdés megválaszolását középről indítod, így az előzmények ismerete hiányában nem kapsz teljes képet, és csak az amcsikat vádolod háborús bűnökkel.

Előttem már írták, hogy a több száz éves szamuráj hagyományoknak megfelelően a nipek mentalitása nem engedte meg, hogy megadják magukat, mert az nem csak rájuk, de a családjukra is szégyent hozott. Ennek a jól bevésődött hagyománynak köszönhető, hogy elenyésző nip adta meg magát. Több olyan eset ismert, hogy reménytelen helyzetben lévő nip alakulatok csoportos öngyilkosságot követtek el, vagy banzaj támadásokkal mentek a halálba. Olyan esetek is gyakran fordultak elő, hogy megadást szimulálva öngyilkos merényletet követtek el. Ezek mellett, nem elfelendő, hogy a Pearl Harbori támadás súlyosan megrázta az amerikai közvéleményt. A sunyi támadás okozta rengeteg kár és kioltott élet hihetetlen haragra gerjesztette a népet. Míg a US Army (hadsereg) sorozta az embereket, a USMC-be (tengerészgyalogság)és az US Navy-be (flotta) nagyon sokáig csak önkéntjelentkezőket vettek fel. A felkorbácsolt indulatok miatt tömegesen jelentkeztek a bosszúszomjas fiatalok a Marine Corps alakulataiba. Ennek tudható be az is, hogy amerikai részről is elenyésző azok száma, akik megadták magukat, vagy fogságba estek, illetve a nipek eleve nem törekedtek fogoly ejtésre, lehetőség szerint inkább megölték őket. Később aztán Gaudalcanalnál megismerték szemtől-szembe az ellenséget és annak hozzáállását a harcokhoz, valamint szigetről-szigetre ugyan azt tapasztalták. A jenkik nem egyszer szembesültek azzal, hogy halottjaik péniszét levágták és szájukba helyezték, vagy partaszállások alkalmával előszeretettel lődözték felcserjeiket, hogy maximalizálják a veszteségeket, éjszakánként pedig besurranó támadásokkal próbáltak zavart okozni. Ezek után érthetőnek tartom (bár jogszerűnek nem) hogy bennük is kialakult az a vadállatias vér- és bosszúszomj mint a japánokban. Ők is elkezdték levezetni a felgyülemlett feszültséget és gyűlöletet az ellenség foglyain - csonkítás, kínzás, gyilkolás. A kegyetlenséget fokozta mindkét oldalon, hogy mivel kevés foglyot tudtak ejteni, azokon a szerencsétleneken koncentráltan vezették le indulataikat. Fokozta a japán-ellenes gyűlöletet az is, hogy sokszor az ártatlan helyi lakosságot is kitették a harcoknak: élő pajzsként használva, olykor pedig öngyilkos akciókra kényszerítve őket.

A szovjet-japán háború példájából pedig, hogy ott semmilyen atrocitás nem történt, nagyon megtévesztő dolog kiindulni mert az a háború 5 azaz öt napig tartott. A ruszkik aug 8-án üzentek hadat és másnap 9-én kezdtek támadni, Japán pedig aug 14-én kapitulált. Belátható, hogy öt nap harc alatt nem fognak még kibontakozni az ilyen jellegű cselekmények. '38-'39-ben ugyan volt fegyveres összetűzés a két fél között, de atrocitásokra ott sem került sor, mert ezek csupán néhány napig-hétig tartó határ-villongások voltak.

Az egyoldalú meglátásodnak, hogy csak amcsik kegyetlenkedtek és szegény nipek csak félelmükben nem mertek fogságba esni, illetve hogy a japánok nem követtek el atrocitásokat jót tenne, ha szélesebb körben, több forrásra támaszkodva tájékozódnál, illetve mindkét féltől származó személyes beszámolókat is olvasgatnál.

Felmenteni nem kívánom egyik félt sem, mert amiket tettek az elitélendő, csupán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy korántsem egyoldalú tevékenységről volt szó. A düh és gyűlölet ami kiváltotta ezeket, az sajnos öngerjesztő folyamat, ezért durvulhatott el ennyire. Meg lehet érteni mi váltotta ki, de jogosnak és elfogadhatónak nem lehet tartani!

Kulturált észrevételre, kritikára sőt vitára is nyitott vagyok, mert a Csendes-óceáni hadszíntér úgymond szakterületem :)