Háborús időkben a férfi orvosokat, ügyvédeket stb. besorozzák?

'Az orvosokat besorozzák, az ügyvédeket tarkón lövik.'

Neked tarkón lövésen kívül van még valami a repertoárban? :)

'De jó, hogy megint egyedül az én tényszerű válaszom lett lepontozva. Valaki megmondaná mi rosszat írtam?'

Itt szimpátia alapon értékelnek, úgyhogy jobbra ne számíts :D

Olyan ez kb. mint amikor pofára osztályoznak.

Istenem...

Vegyük sorba:

"Visznek minden férfit. Később már gyereket is. A háttér országban nemigen marad férfi, max a rokkantak."

- Az embereknek más nem él a fejében, ha a "háború" szót meghallja, mint a világháború, abból is a második, és külön kiemelve az utolsó évét?

Normális esetben - mert igen, egy háborúnak is van normalitása -, az állam működéséhez szükséges munkaterületen dolgozók felmentést kapnak a behívás alól. Az orvos például ilyen. A haderőkben elsősorban saját, ilyencélú egészségügyi csapatokra alapoznak. Nyilván, behívások esetén eleve idekerül az, akinek orvosi előmúltja, képzettsége van. De ez általában még a békeidőben megtörténik, hiszen akkor is van keret, amit feltöltenek.

De még ennél is tovább lehet tekinteni, a második világháború korábbi éveiben például az egyenlő terhelés elvén történtek a behívások is, azaz nem kiüresítve az ország egyik, vagy másik pontját, hanem a lehetőségekhez mérve arányosan terítve az ország egészére.

De még a totális háború sem jelentette, hogy a hátországban megszűnt a férfi jelenlét.

"Nana, illiberális demokrácia az vigyázzunk. És így bármi elképzelhető ami nem okoz uniós pénz leállást!"

- Sikerült találnod alkalmat hogy ide is bedobhass egy jó kis orbánrettegést? Ügyes vagy. Leborulok, az ember milyen kreatív tud lenni kikényszerített helyzetekben.

"Igen kérdező, az utóbbi idők háborúi ilyen érdekesen néztek ki."

- Utóbbi idők háborúi? A második világháborút leszámítva melyik?

Ha az 1848-ban megalapított Magyar Honvédséget veszem kezdőpontul, és a jelennel zárom be, egyetlen másik sem jut eszembe.

1848 és '49 között nagyjából 200 ezer ember került behívásra (az elesettekkel és utánuk jövőkkel együtt), ami messze nem a teljes felnőtt férfi lakosság - nem is lett volna rá képesség, így sem sikerült megoldani a csapatok felszerelését. Hiszen ez szabja meg elsődlegesen egy hadsereg méretét, és az ország gazdasági teljesítőképessége, ami a fenntartását fedezi.

Az ezt követő, számunkra kisebb jelentőségű konfliktusok mind nem voltak még ennyire sem kiterjedtek.

Az első világháború sem érte el a második világháború utolsó időszakának mozgósítottságát.

Az azóta zajlott háborúk pedig egyik esetben sem jelentettek annál többet. Sem a koreai, sem a vietnámi, sem a szovjetek afganisztáni, sem a közel-keleti arab-izraeli, sem a balkáni, sem a falklandi, sem a legújabb idők afgán és iraki, grúziai és ukrajnai konfliktusai nem.

A háború pedig ez. A második világháború nem a háború definíciója (még akkor is, ha azóta a köztudatban semmi nem kap ilyen megjelölést, ami nem éri el ennek a szintjét), hanem egyedi jelenség.

Akkor tisztázzuk a dolgot.

18-40 év között minden magyar férfi állampolgár hadköteles.

Viszont. Amikor háború tör ki, akkor megvizsgálják azt, hogy mely szakmák azok, melyek a háború megvíváshoz szükségesek, és melyek azok amelyek nem. De ezt fentebb már írták. Ha te ügyvéd vagy, 25 éves, erős férfi, akkor elvisznek harcolni. De ha te 25 évesen például profi autószerelő vagy, akkor lehet nem visznek el harcolni, hanem átképeznek harcjárművek javítására. Azaz nem éri meg nekik téged lelövetni, mivel olyan tudással rendelkezel, ami a háború megvívása szempontjából fontos. Ilyen például az általad említett orvos. Az orvos elviszik, de ő is a front mögött marad a kórházban, ahová a sebesülteket viszik. Ha olyan a természete a háborúnak, még az orvostan hallgatókat is elviszik.

Tehát azokat a szakmákat a hadsereg leválogatja, amik a háború megvívásához szükségesek. Mert többet érsz nekik úgy.

"A legtöbb gyakorizó úgy képzeli el a háborút mint a nyilaskeresztes rémuralomban, hogy mindenkit aki csúnyán néz agyonlőnek és mindenkit visznek."

Ezzel és Pro Patria válaszával kell egyetértenem. A legtöbb háború nem totális háború mint az első és még inkább a második volt. Összesen ez a kettő példa van arra, hogy a férfiak jelentős részét harctérre vigyék. Az összes többi háborút leszámítva nem ez a helyzet.