Amikor volt sorkatonaság, hogyan bántak azokkal akik mentális problémákkal küzdöttek?

A határőségnél voltam 27 hónapot,nos a beöltözés az esküre való felkészítés és talán a 3 hónapos kiképzés nem volt egy diadalmenet számomra ezt bizton állíthatom. Kint az őrsön már főleg miután kiismertem a körülményeket elviselhetőbb volt a légkör. Első sorban a határőrizet volt a fő cél és nem az hogy idegbeteg katonák járőrözzenek nap mint nap töltött fegyverrel kint a működési területen többnyire éjjel. Volt egy 24 órás grafikon amin fel volt tüntetve a szolgálat,az alvás,a foglalkozás időpontja személyre lebontva és ez szerint működött élt 45 ember. Akinek volt 1 óra konyha kiírva az kérés nélkül ment mert enni akart,de senkit sehová nem zavarásztak csak azért mert olyan kedve volt a tisztesnek.

Katonaságnál nincs demokrácia ez tuti de itt például semmi nem történhetett spontán indulatból vagy kedvből.Felmentésre sem emlékszem mert akkor valakire több teher rakódott.A kutyás a kutyáját gondozta,a malacos a malacokat,a lovász meg az istálló ura volt. A lényeg hogy ha ki kellett lovagolni minden készen álljon.

Az átkosba boldog boldogtalant bevittek, senkit sem érdekelt, kinek mi a baja. Ha járni tudott, vitték.

Szerencsére utána módosítottak, és 2004-ben megúsztam a sorkatonaságot (kötelező volt, de kiselejteztek, de nem mentális alapon).

Leszerelték őket.

Ha valaki nem akart katona lenni, eljátszotta, hogy éjszaka becsurog neki, illetve elpityeredett kétszer, már vitték is az alkalmasságira.

És nem ő kérte, hanem a többiek szóltak a parancsnoknak, hogy húgyszag van a körletben, a parancsnok pedig nem kockáztatott meg egy öngyilkossági kísérletet.(mert akkor az ő karrierjének is vége).

Tudom hogy most 2015 öt írunk de hajdanán egy faluközösségben nem is tekintették férfinak azt aki a sorozáson alkalmatlannak bizonyult pedig akkoriban még keményebb volt a katonaság.

Néha eljátszom a gondolattal hogy ha tényleg valakik fegyverrel ránk támadnának, az országra akkor ki hová bújna szűkölve a félelemtől. A mostani videojátékok "harci cselekményei" és a valódi harci helyzet átélése az merőben más. Nekem még volt szerencsém látni az 1956 októberi-november 4.i események nyomait.