Miért olyan veszélyes a partizánháború?

Hogy ki a terrorista, a partizán és ki a szabadságharcos, az mindig nézőpont kérdése...

Láttunk már karón varjút, egészen a közelmúltban, mikor is egy adott ország támogatandó szabadságharcosnak nevezett ki valakit, később pedig likvidálandó terroristának nyilvánította.

1956-ban a szovjetek által "mecseki láthatatlanoknak" gúnyolt szabadságharcosok pont a partizán-taktikát alkalmazták.

Az erdőben összegyűlt ötezer ember szétszóródott a Mecsekben és váratlan támadásokat intézett a szovjetek ellen. Kiválóan ismerték a terepet, az ellenség pedig csak kapkodta a fejét.

Mivel a szovjetek nem találták az ellenszert, az egész Közép-Mecseket le akarták bombázni. Gyakorlatilag kiirtották volna az erdőt a barmok.

A pécsi srácok tartottak ki a legtovább, már az egész országban letették a fegyvert, de ők még november végéig harcoltak. Példát akartak mutatni, hogy nem szabad feladni, akármi történik.

Ja, és ahogy lenni szokott, várták az amerikaiakat.

Amikor belátták, hogy nincs segítség és az ország feladta a harcot, akkor ők is felszámolták a csapatokat és hazamentek. Persze később rájuk is lecsapott a rendszer, jött a megtorlás, akasztások, börtön stb.

Végül is oszthatjuk s szorozhatjuk ahová hívatlanul betör egy hadsereg vagy annak egysége és bárki bármilyen eszközzel fellép ellene az a hazája területét és a hozzátartozóit védi. A szovjet hadsereg is a saját határáig folytatott honvédő háborút de azon kívül már az ellenség teljes megsemmisítése vagy egyéb indokok jogosították fel másokkal egyetemben. A végeredményt

ismeritek.

A jugoszláv népeket Tito olyan erős kézzel fogta össze hogy míg élt mesterséges nyugalom volt.

mint írták is mert nem tudni ki partizán és ki civil

pl BP lakják 1millió+ fő ebből csak 5000 partizán van

ki az az 5000? hol vannak? látnak most? mért néznek? mit akarnak? mikor akarják ? stb nincsenek válaszok és folyamatos bizonytalanságban vagy

pl 2. világháború szovjet oldalon igen komoly partizánegységek voltak a német megszállók sosem sejtették mikor csapnak le rájuk, egy 8-10 éves gyermek is tudta használni a pisztolyok jórészét így akár egy melletted elsétáló gyerek is agyonlőhetett

ilyen lelki nyomás alatt nem sokáig lehet higgadt a katona és rengeteg embert követel a partizánok elleni fellépés ami természetesen a frontkatonák létszámát csökkenti hisz a front mögött kergetik 50000 en a nem tudni mennyi partizánt, lehet ötöt, lehet 50000 et

lehet hülye példa de nézd meg a becstelen brigantykat abban van amikor Aldo magyaráz a katonáinak tökéletesen összefoglalja mért félelmetes egy partizáncsapat

A partizánháborút azért nem szeretik a reguláris hadseregek, mert nem arról van szó, hogy két sereg szemtől szemben áll és összecsap, hanem arról, hogy benyomul idegen területre egy megszálló hadsereg, és ennek a seregnek létét igyekeznek megnehezíteni. Gyakorlatilag a partizánoknak nem az a célja, hogy összecsapjon és megütközzön az ellenféllel (sőt, ezt igyekeznek elkerülni), hanem az, hogy el legyen lehetetlenítve az ellenfél. Ennek sok módszere van. A legfőbb cél az utánpótlási vonalak elvágása volt mindig is, illetve az ellenséges seregtestek közötti kommunikáció elvágása. Ugyanis egy reguláris sereg soha nem egyben van, hanem külön-külön állomásoznak itt-ott. Ezeket a katonákat etetni kell, felszereléssel kell ellátni a hátországból, illetve a seregtesteknek kommunikálni kell egymással és a hátországgal. A partizánok ezeket akadályozzák meg. A második világháborúban ennek érdekében telefonvonalakat vágtak el, vasúti síneket robbantottak fel, hidakat semmisítettek meg stb. Ha utánpótlás jött, azt megtámadták, és kifosztották. Ennek az lett az eredménye, hogy rendkívül nehéz és költséges lett egy ilyen partizánháború a megszálló hatalomnak, és aránytalanul nagy erőfeszítéseket kellett tenni, túl sok pénzt kellett rááldozni a háborúra, sok katonát kellett állomásoztatni, de mindezt a semmiért. Ugyanis, ha jól csinálják, a partizánháború sok esetben sikeres.

És nem a jugoszlávok találták ki, igazából már az ókorban is tudunk olyan esetekről, amikor ilyen módszert alkalmaztak. Pl. Sertorius római hadvezér, aki Marius egyik híve volt, de amikor Sulla került hatalomra Rómában, akkor elmenekült Hispániába, és itt egy külön államot szervezett. Sulla halála után Metellus és Pompeius (Sulla barátai és alvezérei) megpróbálták Hispániából kifüstölni Sertoriust, aki viszont a helyi keltibér bennszülöttekből partizán sereget szervezett és szembeszállt a létszámban többszörös túlerőben lévő római légiókkal. És soha nem tudták megverni. Plutharkosz történetíró ír erről, és amikor bemutatja Sertorius hadi módszereit, igazából a partizánháborút mutatja be...

De ettől függetlenül is sok példát lehetne mondani a 20. század előttről, az amerikai függetlenségi háborútól kezdve Bem apó erdélyi gerillaháborújáig a szabadságharc idején.