Miért olyan veszélyes a partizánháború?

"Mi magyarok sem lehetünk büszkék a délvidéken történtekre,de kevés szó esik a Tito partizánjainak a magyar lakosságon elkövetett megtorlásairól."

Hát ja, csak azért a nagyságrendekkel legyünk tisztában.

A magyarok kb. 2000 szerbet öltek meg, akik mind felnőtt férfiak voltak, köztük több katona volt, akik a gyanú szerint orvtámadást intéztek a magyar katonákkal szemben.

Mondjuk azt meg lehet érteni, hogy egyszer elszakad a cérna, ha folyamatos stresszben kell élni, mert a szerben Újvidéken, Szabadkán csak úgy random kilőnek az ablakon az utcán sétáló magyar civilekre, csendőrökre, katonákra.

Ezt egy ideig lehet tűrni, aztán jön a megtorlás, ami természetesen elítélendő, de mondhatni a szerbek saját maguknak köszönhetik. Ha a seggükön maradnak és beletörődnek a dolgokba, akkor elkerülhető lett volna.

Mi pár ezret, a szerbek viszont 40000 magyar civilt, köztük több, mint 10000 nőt és gyereket mészároltak le bestiális kegyetlenséggel.

A kettő finoman szólva sincs egyensúlyban.

A szerbek legendásan brutálisak, talán a világ egyik legvérszomjasabb népe; az 1848-as szabadságharcban is hatalmas vérfürdőt rendeztek, ahol válogatás nélkül irtottak magyart, románt, szlovákot, nem is beszélve a délszláv háborúról, ahol több tízezer bosnyákot, horvátot mészároltak le.

El kell ismerni, a horvátok se kispályások. A délszláv háborúban ők aprították a jónépet.

Megjegyzem Trianon után a mai Horvátország területén csökkent leginkább a magyarok száma.

90% (!) tűnt el.

A 150 ezres horvátországi magyarságból 15 ezer maradt napjainkra.

A partizánok/gerillák civilek voltak. Ismerték a helyet. Ha lehetőségük volt lecsaptak, majd eltüntek. Kis csoportokban dolgoztak.

Egyszerűen reguláris eszközökkel kezelhetetlen.

A klasszikus módszer, hogy minden partizán támadásért túszokat/polgári személyeket végeznek ki csak erősíti az elkeseredést és a partizánok számát (akinek a gyerekét/szülőjét megölték könnyen lesz partizán)

Egyetlen módszer a "nem ölő fegyverek" fejlesztése. Ha egy partizánt lelőnek, meg lehet gyászolni, meg lehet bosszulni, de ha könnygázba szalad, az nem hősies, hogy taknya nyála összefolyik.

Egy partizán esetleg összesen egyet lő, egy gránátot dob el, de ezzel egy egység mozgását megakasztja. Ha a taktikákat jól használja nagyon veszélyes, különösen, hogy sok közöttük az olyan, akinek a családját már kiirtották, házát lerombolták, ezért nem fél a haláltól.

Nem voltak veszélyesek a rendszerre, az ellenségre.

A mai amerikai csapatok elleni támadásokat Irakban és Afganisztában terrortámadásnak nevezzük, de mitől nem volt terrortámadás amit a francia, jugoszláv vagy szovjet partizánok csináltak? Ennyi erővel a mai afgán vagy iraki ellenállók is partizánok.

Megöltek néhány katonát, felrobbantottak néhány fontos létesítményt, de nem fenyegették a megszálló birodalom alapjait soha (sem a franci/jugo/szovjet partizánok a németekét, sem az afgán/irakiak az amcsikét).

1. Egyrészt ezeket a partizánokat külső támogatás mindig segítette. Az angolok, amcsik vagy szovjetek mindig rengeteg ellátmányt dobtak le nekik a hátországukban repülőről. (Ugyanígy manapság is mondjuk Irán segíti a helyi "partizánokat").

2. Másrészt ezek önmagukban semmilyen komoly kárt nem tudtak okozni. A LAKOSSÁG JELENTŐS RÉSZE NEM TÁMOGATTA ŐKET AZ ELEJÉN. Tudjátok miután kezdték el a lakosságban is támogatni mondjuk a francia, jugoszláv vagy szovjet partizánokat a megszállt területeken? Miután a partizánok a terrortámadásaikkal kiprovokálták a megszálló csapatok megtorlásait. Ha éjszaka egy laktanyában alvó katonákat lemészároltak a terroristák/partizánok, ezzel kiváltották a megszállók haragját is, ami megtorlást vont maga után. Ami persze szintén nem volt jogos, de hol a különbség aközött, hogy a németek lemászároltak főbelövéssel ezer embert megtorlásképp, vagy az amerikai harci repülők lemészároltak ezer helyi civilt bombázások során, "szükséges polgári veszteségnek" hívva ezt?

A szövetségesek azt akarták hogy a németek által megszállt területeken NE TUDJON NORMALIZÁLÓDNI AZ ÉLET. Volt 100-ból 10 ember, akik lélekben támogatta a partizánokat és volt 500-ból 1, aki az oldalukon harcolt, de a legtöbb átlagember békét és nyugalmat akart. (Úgy akkor régen a II világháborúban, mint manapság a Közel-Keleten).