Magyar honvédség fizikaira készülök ez így már megfelelő?

"Nem szedek semmit csak úgy vagyok vele hogy meg kell csinálni és ezért az sem érdekel ha bele döglök is a futópályán akkor is megcsinálom."

Akkor a 18 perchez nem adtál bele mindent!

Fuss egyet az "életedért" nézd meg mennyi lett és azt vedd figyelembe! De percekhez tényleg nem napok hanem hónapok kellenek, a további javuláshoz meg még több idő. És ez a kor előrehaladtával csak növekedni fog.

"Nem szedek semmit csak úgy vagyok vele hogy meg kell csinálni és ezért az sem érdekel ha bele döglök is a futópályán akkor is megcsinálom."

- Hidd el, aki ide jelentkezik, más is így van ezzel. Nem vagy ebben egyedi.

Én tulajdonképpen a tüdőmet köptem át a célvonalon, hogy beérjek. Látványos fejlődés csak az első egy, maximum két hétben van, ha egész addig soha nem mozogtál, és egyszerre elkezdesz, rájössz, hogy vannak izmaid, amiket megtanulsz hirtelenjében használni is.

Aztán ez egy ponton megáll, és onnantól harminc másodpercek is hónapokba tellenek.

Az akarat, a szándék csak egy. Anélkül nem megy, ez igaz, de nem váltja ki az ember testi, erőnléti épülésének természetes időigényét. Ennek vannak korlátai, ezt fel kell fognod, hiába "akarod", a teljesítőképesség nem erőszakolható meg a végtelenségig, az ember egy ponton nem tud gyorsabban futni, mert a tüdő, a véráramlás, és az izomcsoport is tényező, nem csak a mentális elszántság. Az embert az akarat mozgatja, igaz, de a teste fut. Az akaraterő éppen ahhoz kell, hogy amikor már két hónapja nem javulsz, és még mindig végtelennek tűnő percekre(!) vagy az ideálisnak lefektetett szándéktól, akkor se add fel, hanem a huszonakárhányadik azonos kimenetelű után is nekikezdj az edzésnek, bízva, hogy ezúttal változik az eredmény.