Miért nem bánnak jól a legyőzött ellenféllel csata után?

Kedves kérdező és eddigi válaszolók.

A legyőzöttek iránti kegyelem fogalmi csak az európai keresztény kultúrkörben elterjedt, tehát Észak-Amerikában és Európában. Persze ők sem alkalmazzák ezt a gyakorlatban mindig, de legalább az átlagemberben megvan ennek a fogalma és néha még a valóságban is megtörténik. Az európai kultúrkörön kívüli civilizációkban ennek még csak az írmagva sincs meg. Az amerikai indián, az arab, az afrikai, a távol-keleti kultúrákban sehol. Nekik erről teljesen más legtöbbször a felfogásuk, mint itt Európában a legtöbbünknek.

Ahogy kinéz egy ilyen háború:

A "nagyok" és "kényelmesek" elküldik a kisembert háborúzni, mert bizonyos érdekeik ezt diktálják. Na, de a kisembernek nemigazán kedvére való otthagyni a fogát. Ki kell hát találni, hogy miért is menjen az a kicsike önmagát veszélynek kitéve mészárolni. Hát hintsük el, hogy az -éppen aktuális- ellenség micsoda gonosztetteket hajtott végre, hitessük el a kisemberkével, hogy az a másik ott micsoda aljadék szörnyeteg. Milyen hihetetlen veszélyeket rejt, ha nem gyilkolásszuk meg... Így a kisemberke elmegy és a rettentően gonosz és szörnyűséges ellenséggel birokra kel. Mert elhitették vele, hogy ez az ő érdeke, ez őérte van.

A másik oldalról szintúgy.

Ezek után nem csodálkozok, hogy már csak gerjesztett gyűlöletből is, de nem szánnak túl jó sorsot az elfogottak többségének.