Miért nem bánnak jól a legyőzött ellenféllel csata után?

Mert mondjuk rohadtul gyűlölik őket.

A másik meg, hogy nincs olyan, hogy visszaengedik őket a sajátjaikhoz, mert akkor egyrészt újra fegyvert foghatnak, másrészt otthon elítélik őket a megadásuk miatt és amúgy sem engedik, hogy ilyen propagandát nyomjanak, mert azért megint hadbíróság jár.

De gondolom te valami álomvilágban élsz vagy nagyon fiatal vagy.

A második vh-ban (meg általában az elnyúló háborúkban) sokszor még a sajátjaikat sem tudták rendesen ellátni a felek, nem hogy még luxus utazásra küldjék a foglyokat. :D

Minél tovább tart egy konfliktus, annál költségesebb.

Meg egy ilyen "benyalás" után nem biztos, hogy a visszaengedettek nem fognak újra fegyvert. Főleg a fanatikusak.

Ha már évek óta napi szinten akarnak megölni, nem csinálhatod azt, amit akarsz, mert a fronton kell vergődnöd, és folyamatosan testi/lelki gyötrelmek érnek, akkor idővel már te sem éreznél irgalmat az ellenfél iránt.

Mindenki el akarja venni az ellenfél kedvét attól hogy rátámadjon, vagy hogy ellenálljon.

Pénzről szól a dolog.

Nézd meg a legtöbb diktatúrát. Akkor bukik el, amikor a rendszer elkezd megengedni dolgokat a népnek, és egyesek egyre többet és többet akarnak.

Gyakorlatilag az erőszak az egyik legnagyobb elrettentő erő.

Az elméleted tovább is gondolhatod:

Mi lenne akkor, ha - nagymagyarország-buzullosok!!! - egy olyan jól élhető országot hoznék létre és működtetnék, hogy az "ellenség" - tehát a nagymagyaro. mániásoknál értendő alatta a másik nemzetiségű polgára az elcsatolt területeknek - önként akarjon csatlakozni, de legalábbis lemásolni? Akkor kell-e valakinek meghalnia háborúban, vagy utána fogolyként léteznie?

De a realitás és a kérdés talaján: győztél, de néha mellélőttél, lelőtted anyámat pl., és én, a foglyod mondjuk nem tartozom a megbocsátó emberek közé. Mely esetben akármilyen körülményeket biztosítasz, bosszút állok rajtad, ha tudok. Neked véged is lett.. A társaid nem fognak-e okulásképpen kegyetlenül adni annak, aki csak nézni is merészel?

Aztán nézzünk egy kis pénzügyi oldalt: a háborúk lényege az utóbbi időben:

1. az embertömegek életszínvonalának, jogainak kordában tartása, nehogy bármiből is túl sok legyen nekik, netán egyenrangúak legyenek uraikkal.

2. a háború nagyon sokba kerül mind a győztes, mind a vesztes oldali hétköznapi emberek számára, meg adott esetben a hétköznapi gazdagok számára is - de ahol kiadás van, ott nyilván bevétel is: fegyver-, utánpótlás-, stb. gyárak birtokosai (bankok, azok tulajdonosai): a győztes is hitelt/hitelbe kér, a vesztes is, a végén pedig újjáépítésre is kell, ... A vége, hogy állampapírok, gazdasági monopóliumok fejében tudják le a hitelező bankárok az adósság egy részét, gyakorlatilag az adott államok feletti irányítást is megszerezve: pl. ha a háborús adósság fejében enyém az országod energiaszektora, akkor az országod energiát fogyasztó hányada a továbbiakban nekem tejel kb. örökre, mert, ha netán államosítani = visszavenni merészelnél, lehet, hogy egy erősebb állam 'véletlenül sem ezért' megtámad és rommá pusztít, mivel sem hitelt nem adok neked eztán fegyverre, se fegyvert végső esetben. Egyébként csak a nemzetközi pénzpiacon a nemzeti valutádat elértelenítem, ezért az export-import tevékenységed drága lesz.

Gyakorlatilag a pénzvilág urai szereztek a háborúval tulajdont, így az, hogy a besorozott parasztból/tanárból, stb. lett hadifogoly jól érezze magát, ahogy az se, hogy a győztes katonák jól érezzék magukat, nem szempont, sőt: minél rosszabb minden minél több embernek, annál jobb árfolyamon lehet bármi jót eladni, annál magasabbra lehet annak árát felhajtani...