Mi a napóleoni háborúk idején alkalmazott haditaktikának a lényege?

Akkoriban begyepesedettek voltak és mindent úgy kellett csinálni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, mert az a lovagias és sportszerű.

Ilyen egyszerű a válasz.

Az első hülyeségeket beszél.

A fő oka az ilyen harcmodornak a puskák működése volt. A feketelőporral működő fegyverek hihetetlenül kiszámíthatatlanok és pontatlanok voltak. 15 méterről se volt egyáltalán biztos, hogy eltalálod az ellenséget. Épp emiatt álltak sorokba a katonák, kisebb csoportokban gyakorlatilag soha nem találtak volna el senkit, még akkor sem ha igazán gyakorlottak a puskával való lövésben (és ez nem volt általános).

A másik ok erre, amit te is említettél, a morál megtörése. Az egyszerre eldördülő puskák, az ebből keletkező füst és a sérülések nagyon hatásosak voltak az ellenség megtörésében.

A lovasság valóban hatásos volt a gyalogosok ellen, azonban jóval drágább fenntartani lovasságot, mint gyalogosokat, a kiképzési időről meg ne is beszéljünk.

Egyébként nem mindenki állt, részletes menete volt, hogy melyik sor áll, melyik guggol, épp azért, hogy a lehető leghatékonyabban tudjanak tüzelni.

Azt se felejtsd, hogy az akkori csaták nem lőpárbajok voltak, meghatározott számú leadott lövés után, szuronyroham következett, a tüzelés arra kellett, hogy "felpuhítsa" az ellenséges sereget és megnövelje a roham sikerének esélyét.

"A fő oka az ilyen harcmodornak a puskák működése volt. A feketelőporral működő fegyverek hihetetlenül kiszámíthatatlanok és pontatlanok voltak. 15 méterről se volt egyáltalán biztos, hogy eltalálod az ellenséget. Épp emiatt álltak sorokba a katonák, kisebb csoportokban gyakorlatilag soha nem találtak volna el senkit, még akkor sem ha igazán gyakorlottak a puskával való lövésben (és ez nem volt általános)."

Szerinted kiket nehezebb eltalálni ezekkel a pontatlan fegyverekkel? Akik élő húsfalként, szorosan egy tömbben nyomulnak előre vagy azokat, akik szétszóródnak és lefeküdnek a földre, hogy ne találják el őket?

Csak mert hülye első válaszolóként nagyon szeretném ezt tudni.

Egyrészt ahogy az első válaszoló írja, másrészt pedig újratöltés eléggé ritkán volt. Általában az első lövés után már indult a szuronyroham vagy kard-ki kard.

Illetve még egy ok, a fegyverek fejletlensége. Akkoriban a fegyverek nagyon megbízhatatlanok voltak. Ha pl. esett az eső vagy párás idő volt, akkor el sem lehetett őket sütni. A pontosságról pedig sokat elárul, hogy ahhoz is hatalmas mázli kellet, hogy 20 méterről egy embert eltaláljanak azokkal a fegyverekkel. (ez volt a legfőbb oka a sortűznek, ha mindenki szanaszét széled, akkor kb. senki nem talált el volna senkit)

Idézek Szuvorovtól, a kor legjobb orosz hadvezérétől: a szurony a katona legjobb barátja. Bár az túlzás, hogy csak 20 méterről volt hatékony a muskéta, a veteránok 80 méterről is el tudták találni a célt, de azt a 80 métert nagyon könnyű lesprintelni, amíg a másik újratölt. Ezért inkább óvatosan, messziről lőttek, próbálták fellazítani a hadrendet, mert a csatadöntő a szuronyroham volt. Lovassággal rárontani a gyalogosokra szemtől szemben egyenlő az öngyilkossággal, egyrészt lőnek is és a lovat sokkal könnyebb eltalálni, másrészt elég messzire szúrnak is. A lovasság feladata az átkarolás, zaklatás, üldözés volt. De persze mindehhez alapvető a morál, hogy helyt állj akkor is ha lőnek rád, akkor is ha lóval rohannak rád, ezért sulykoltak be minden mozdulatot, hogy automatikus legyen.

Egyébként voltak pontos muskéták is, főleg vadászpuskák, de azokat sokáig tartott megtölteni, a bakáknál a tűzgyorsaságot fontosabbnak tartották.

#3

Fordítva értelmezted, amit írtam. Azért álltak sorfalat, hogy ŐK tudjanak eltalálni másokat, nem azért, hogy őket eltalálják (nyilván). Az egy sorfalban állók az ellenséges csoport bizonyos pontjaira céloztak (2 párhuzamos sornál a legkönnyebb ezt elképzelni) és a nagy létszám miatt így esélyük volt valamilyen kárt okozni az ellenfélben.

1. Az Amerikai Függetlenségi Háborúk idején az angoloknak kevés utánpótlása volt, ezért vált be a gerillaharcmodor. Az európai hadszíntéren nagyon könnyű volt utánpótlást szerezni, ezért egyszerűen nem lett volna értelme, pl. Lipcsei csatában egyesével leszedegetni a francia sereget, mert ahogy elesik az az egy ember, máris a helyére lép egy másik.

2. Abban az időben nem lehetett annyira messzire lőni a puskákkal, hogy ez megoldható legyen. Ha egy katona lefekszik és onnan tüzel, akkor nagy valószínűséggel csak a földet fogja lőni. Guggolás is csak akkor jöhetett szóba mikor közel volt az ellenség.

3. Pszichológiai hatása volt az egyszerre tüzelésnek. Egyrészt baromi hangos volt, másrészt az ellenséges kis katona nyilván megretten ha a körülötte lévő társai egyszerűen csak meghalnak. És, hogy miért csinálnak mindent vezényszóra? Mert egy hadseregben kell a fegyelem. Erre később kitérek.

4. Nem hordtak a lovasok páncélt mert felesleges volt. A puskagolyó átvitte mint a huzat. Erre is volt egy formáció egyébként, amit pl. a waterlooi csatában használtak az angolok mikor frontális támadást intézett a francia hadsereg (Napóleon tudtán kívül, mert ő küldött volna gyalogsági támogatást). A gyalogosok zárt, négyzet alakzatba rendezőtek, amiből erős golyózáport zúdítottak a lovakra, amelyek megijedtek a hatalmas lármától. Nem lehetett csak egyszerűen bevetődni egy ilyen alakzatba, rendszerint 20m-ren belülre se volt képes eljutni a lovasság.

[link]

5. Úgy lehet a legkönnyebben mozgatni egy hadsereget, ha az formációban van. Most ha elképzeljük milyen lenne az ha egy mezőn szanaszét van rengeteg katona, majd egyszer csak meghallják a parancsot hogy fordulj jobbra. Nagy kavarodás lenne belőle nyílván, de ha szépen be vannak állítva oszlopokba és sorokba akkor lehet őket mozgatni a csatatéren.