Az 1956-os forradalmárok számolhattak azzal, hogy a szovjet tankok lerohanják Budapestet? Felmerült valakiben egyáltalán, hogy a szovjetek csak azért evakuálnak Budapestről, mert olyan katonai stratégiával folytatják, amiben ők az erősebbek?

Kérdező az elképzeléseid sajátos megközelítése egy forradalomnak. Itt nem egészen katonai eseményekről van szó. Címszavakban a következő.

1. Nagyszabású felvonulás a lengyel események hatására szolidaritásként. Ennyi a cél, nem több.

2. A felvonulás "túl jól" sikerül. Bővülnek a célok, több szólásszabadság, és a politikai foglyok kiszabadítása. (a tömeg nagyobb lett és szétszóródott, a szervezők már nem tudták kontrollálni - felfigyeltek az addig csendben lévő radikálisok)

3. A pártban lehetővé vált addig erősen szorgalmazott, de lesöpört vezetésváltás. Ez viszont egyrészt félelmet, másrészt bosszúigényt váltott ki a háttérbe szorítottakból).

4. A 25-i Kossuth téri sortűz meghatározta a folytatás irányát. Előtérbe kerültek a radikálisok, átvették az utcai irányítást, megkezdődtek a követelések.

5. Sztálin akkor már 3 éve halott volt, a SZU-ban is új, a sztálinit tagadó irányvonal vált hangsúlyossá. Hruscsov hajlott volna bizonyos engedményekre, ezért vonult vissza (nem ki!) a szovjet hadsereg (akkor még sok szovjet katonai laktanya volt).

6. Nagy Imre egy békés gazdaságpolitikában bizonyára jó vezető lett volna (ezt bizonyította 1953-ban és 1955-ben), azonban túl "puhány" volt egy forradalom vezényléséhez, főleg egyben tartásához. Így lehetett a pártház ostroma, a függetlenség kikiáltása, a Varsói Szerződés felmondása, szóval minden, ami egy hidegháború nagyhatalmát abszurd helyzetbe vitte. Onnan presztízsvesztés nélkül csak eltiprással lehet kijönni.

7. Az előbbiekhez járult, hogy a Szabad Európa Rádió gátlástalanul uszította a tömegeket, hirdette, az amerikai hadsereg segítségét, miközben pontosan tudta, hogy az USA biztosan nem jön, mert nem kockáztat egy világháborút érvényes szerződések felrúgásával. Hasonló hangot ütött meg a börtönből szabadult hercegprímás, ami emberileg érthető, taktikailag alapvetően hibás volt.

8. A tömegek szervezetlenek és tudatlanok voltak, egy-egy csomópontot vezetett kisebb nagyobb katonai ismerettel rendelkező ember. Az akciók nem voltak összehangolva, helyenként (katonailag) indokolatlanok és durvák voltak. Maléter, mint stratéga, legfeljebb tűzoltásra lehetett képes, még kommunikációs vonal sem volt, a vidéki helyszíneken is egyedi akciók zajlottak, gyakorlatilag 10-20 fős, független és kapcsolatot nem tartó csoportok ténykedtek. A kevés kapcsolatfelvétel e szempontból jelentéktelen volt.

9. A pártban háttérbe szorítottak moszkvai telefonjai, a helyszíni jelentések a helyzetről, a nyugat hangzatos reagálásai, de főleg a függetlenség kikiáltása, még inkább a Varsói szerződés felrúgása kikényszerítették a moszkvai vezetés beavatkozási döntését. Az időponthoz nagyon jól jött a váratlan szuezi válság, ami sokkal nagyobb világesemény volt, emellett lényegtelenné vált a magyar forradalom. Lehetett támadni.

10. A véres eseményeket és a rommá lövetést az ellenállás váltotta ki. Egy nagy hadsereg nem engedheti meg magának, hogy maroknyi képzetlen csoportok megtorpantsák akár egy percre is. Ez hihetetlen presztízsveszteség lett volna a nyugat felé. Szétlőtték hát, ami útba került, ház, vagy "ellenség", nem számít. És ott volt a nyakukon november 7. Ünnepelni a győzelmet lehet, tehát addig mindent el kellett "rendezni". Ezt tették, katonai és politikai szempontból semmi meglepő nem történt. Három nap múlva ünnepelték a Vörös téren az új hősöket is.

Ez a forradalom nem a katonai fölényről, nem a tapasztalatlanok hősiességéről szólt, hanem a gátlástalan uszítók okozta káosz szisztematikus felszámolásáról. Az ésszerűtlen és kivitelezhetetlen követelések következményeiről. Miközben lett volna mit ésszerűen és eredményesen követelni, igaz ez akkor még nem a szabadság lett volna. Hogy mennyire nem, azt megmutatta '68, maikor kényszerűen mi is mentünk "rendet tenni". Ott villámgyorsan abbahagyták, ezért elég volt Dubcsek Pozsonyba száműzése. Megmutatta '77 is, ami Havel és a többiek bebörtönzésével járt. Sőt, még '81 is mutatta, hogy nagyobb összehangoltság és egység is csak egy Jaruzelski vezette katonai rezsimet eredményez. Reális lehetőség csak '89-ben adódott, amihez kellett egy Gorbacsov is.

Ezt ismerte fel Kádár, aki ugyan nem akart egy pillanatig se Nagy Imre lenni, ő a szocializmusban hitt (tévesen), de a maga módján akart ő függetlenséget is. Mindig csak akkorát, amennyivel megúszta egy hatalmas leszúrással. Járt is sűrűn Moszkvába "rapportra".