Az 1956-os forradalmárok számolhattak azzal, hogy a szovjet tankok lerohanják Budapestet? Felmerült valakiben egyáltalán, hogy a szovjetek csak azért evakuálnak Budapestről, mert olyan katonai stratégiával folytatják, amiben ők az erősebbek?
Amikor néhány napos utcai harcok után a szovjet hadsereg kivonult Budapestről.
A zsákmányolt kézifegyverekkel(!) és molotov-koktélokkal(!) felszerelt szabadságharcosok, addig "hazai pályán", gerillamódszerekkel több-kevesebb sikert értek el a szűk utcákban szinte védtelen tankok ellen.
Az viszont nyilvánvaló, hogy a tankok nem ilyen jellegű harcra valók, viszont egy város vagy nagyobb stratégiai pont kívülről lerohanásakor, (esetleges légitámogatással) hatékonyan veszik azt össztűz alá.
Azt is lehetett tudni, hogy a Vörös Hadsereg senki elől nem menekül sokáig, még a náci hadigépezetet is megállította végül. A szovjet "menekülés" egyetlen komolyabb oka az lett volna, ha jönnek az amerikaiak -- de ekkor már látni lehetett, hogy nem jönnek. A Vörös Hadsereg "kiűzése" tehát túl könnyű volt, ismerve az erőviszonyokat.
Felmerült valakiben egyáltalán, hogy a szovjetek csak azért evakuálnak Budapestről, hogy olyan katonai stratégiával folytassák, amiben ők az erősebbek?
És ha eszükbe jutott, hogy napokon belül tankrohammal rombolják le a várost, akkor mit tehettek volna ebben a pillanatban? Mondjuk, még az ortromgyűrű összezárása előtt elhagyják Budapestet, és illegalitásba vonulnak?
Amennyire én látom, az akkori forradalmi ifjak, jogi egyetemisták, hirtelen toborzott, fegyvert életében először látott, naív értelmiségiek voltak. Hatalmas szív, forró vér, nagy álmok, mínusz nulla stratégiai érzék.
Egy tapasztalt hadvezér rideg számításokat végez a várható saját százalékos emberveszteségéről; tudja, hogy hány ember élete a reális és stratégiailag vállalható az adott taktikai célok megvalósításához, stb. Ha egy csatát túl könnyen, túl kevés véráldozattal nyer meg, akkor rutinosan valami csapdát sejt és gyanakodni kezd.
<< Viszont ostrom esetén a védők vannak előnyben. >>
Nem feltétlenül, csak ha nekik is van a támadókéhoz mérhető nehéztüzérségük és katonai kapacitásuk.
A forradalmároknak molotov-koktéljaik voltak, leginkább.
Nem szeretném kisebbíteni a "jogi egyetemisták és naív értelmiségiek" szerepét a fegyveres ellenállásban, de ha átböngészed az 1956 utáni megtorlás során kivégzettek listáját, abban túlnyomó többségben munkások vannak.
Persze az is kérdés, hogy gondolhattak-e arra, hogy akit élve elfognak, arra így is, úgy is statárium vár, azaz nincs vesztenivalójuk azzal, ha a végsőkig, utolsó szál emberükig harcolnak. Vagy csak feláldozták volna-e a céljaikért a civil lakosságot.
Páran mégis megmenekültek, hiszen tudvalevő, hogy vannak máig is élő, távollétükben halálraítélt, vagy később amnesztiát kapott '56-osok.
#4 Oké, voltak mindenféle munkások, parasztok is. de ők sem voltak nagyobb stratégák, mint a bölcsészek. A mondanivalóm szempontjából tehát tulajdonképpen mindegy:
Gyakorlati érzékük és rutinjuk a harcászathoz elhanyagolható volt.
Hosszabb távon egyedül az amerikai beavatkozásban bízhattak volna, de nekem nem úgy tűnik, hogy alapvetően erre épült a stratégiájuk. Vagy igen?
A listában így első ránézésre talán 6-8 olyan szakmájút számoltam össze (nemzetőr, katonatiszt, rendőr) akinek esetleg lehetett rálátása arra, hogy egy Vörös Hadsereg páncélos hadosztályának mi a következő, katonailag logikus lépés. Van nyoma annak, hogy valaki szót emelt, felhívta a figyelmet a lehetséges veszélyre?
"Srácok, itt túl gyorsan lett túl nagy csend! Itt valami nagy disznóság készül ellenünk."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!