Miért ünneplik a neonácik a 1945-ös budai kitörést?

Mert emberek voltak akik egy kegyetlen háborúban estek el.

Nem tehetnek arról.hogy egy rossz korban születtek,és ez lett a sorsuk.

Az elesett katonák emlékét őrizni és tisztelni kell,ítéletet nem nekünk kell hoznunk felettük.

a Szovjetunió akkor is jött volna ha a magyarok nem mennek.szerinted megálltak volna az országhatárnál mert mi nem tettünk ellenük semmi rosszat? Ugyan.Későbbi politikai dolgaikból is kitűnik hogy miylen gondolkozásuk volt.

1. Visszacsatolt területekért cserébe ezt kellett tennünk

2. Azért voltunk ott hogy később ne tudjanak megszállni minket

És nem hinném hogy neonáci vagyok azért amiért a hőseinket tisztelem.Ugyanígy nem minden német katona volt náci...nem ők tehetek arról hogy besorozták őket.Persze voltak elborult agyúak is mint pl a politikusaik de ők csak parancsot teljesítettek.Nagyon sok az agymosott sajnos :/

Apukám, csak a jenki filmekben meg a mai magyar sajtóban néz ki úgy, hogy volt a jó oldal, a drága felszabadítók és mindenki más habzó szájú zsidóbelező 1 bites elmebeteg.

Ahogy a háborúkban szokás, a II. VH-ban is besorozott kiskatonák, tehát lényegében valószínű halálra ítélt nyomorultak harcoltak. És a katonaság kőkemény parancsuralmi rendszer, ha nem teljesíted, rohadtul ráfaragsz. A tiszti állomány meg nyilvánvalóan mindkét oldalon megpróbálta teljesíteni a feladatait. Akik akkor kitörtek, a biztos pusztulás elől mentették az irhájukat.

Persze mivel a győztesek írják a történelmet, ezek a szerencsétlenek is csak rohadt nácik maradtak.

És ez nem úgy megy, hogy fényesre nyaljuk a szovjet kiskatonák sírját, míg a magyar/német katona meg a legjobb esetben is csak szemét náci.

"Ugyanígy nem minden német katona volt náci...nem ők tehetek arról hogy besorozták őket."

A neonácik ünneplik a budai kitörést, krokodilkönnyeket hullatnak szegény elesett német katonákért, akik közül "nem mindenki volt náci", de közben le akarják bontani az elesett orosz katonák emlékműveit. Amik körül szintén nem mindenki volt "komcsi"... A nagy különbség ugyanakkor az, hogy a német (és sok százezer magyar) katona elment hazájától több ezer kilométerre megtámadni egy másik nép polgárait, akik őket soha nem bántották. Elment csak azért, mert vezérük úgy gondolta, most itt a lehetőség újabb területeket rabolni. Naná, hogy nem hagyták, és visszaütöttek. Amikor a szovjet hadsereg elérte Magyarország határait, már túl vagyunk Sztálingrádon, már több tízmillió orosz és más nemzetiségű katona és ártatlan ember halt meg a saját hazájában, védekezés közben.

A különbség óriási. A szememben az a hős, akit megtámadtak és megvédi magát. Aki hetykén támad és a végén alulmarad, azt nem tudom sajnálni sem.