Hihetetlen, hogy tudta Hitler így elszúrni, mi a véleményetek?

Most olvastam egy írást, egy könyvből "Hogyan tudta volna Hitler megnyerni a háborút" (lehet hogy a hivatalos fordítás nem ez) címmel, és megpróbálom magyarra fordítani egy részét:

Németországi diktatúrájának első 7 évében, 1933-tól 1940-ig Hitler elkerülte az erősséget, és a gyengeségre csapott le, olyan bámulatos győzelmet érve el, hogy a teljes diadal küszöbére került.

1940 után azonban Hitler kikerülte olyan cselekvések sorozatát, ami a teljes győzelmet eredményezhette volna számára. Frontálisan támadta meg a Szovjetuniót, időt hagyott Britannia és Amerika számára hogy roppant hadi erőt építsenek, és képtelen volt rá hogy megakadályozza őket abban, hogy Németország gyenge pontjára támadjanak. A szövetségesek és Németország ütközete a legnagyobb összecsapást hozta el a történelemben. De a végkimenetel előre vetítette árnyékát Hitler hibái miatt 1940-ben és utána.

Hitlernek remek képessége volt hogy észrevegye és kiaknázza az ellenfelek gyengeségeit. Ezt a tehetséget használva, győzelmek páratlan sorozatát érte el, kezdve 1933-as kancellári megválasztásával, és befejezve 1940-ben, amikor a Franciaország elleni diadala meggyőzte, hogy ő egy tévedhetelen katonai géniusz. Nem vette észre, hogy a győzelem nem az ő meglátásaiból származott, hanem két tábornokéból, Erich Von Manstein-éből és Heinz Guderian-éból.

Azt gondolva, hogy Britannia nem lesz többé probléma, Hitler figyelmét a zsidók és más lenézett emberek gyilkolására, és a Szovjetunió elpusztítására fordította.

Ettől a ponttól kezdve, ez a két hajtóerő - háború a szovjet oroszország, és a végső megoldás véghez vitele - emésztette fel figyelme nagyrészét, és a német birodalom hatalmas készletét, és emberi erejét.

Ez a folyamat a pusztulásához vezetett. De nem kellett volna így lennie. Hitler stratégiája 1940 közepén szinte hibátlan volt. Államot állam után zárt el és kebelezett magába, megnyerte a Szovjetúniót önkéntes szövetségesként, elpusztította Franciaország hadierejét, kidobta a Briteket a kontinensről, és csak gyenge, sebezhető akadályokkal maradt szemben egy birodalommal, ami befedte Európa, Észak-afrika és a Közel-kelet legnagyobb részét. Ez a birodalom nem csak megtámadhatatlan volt kívülről, de idővel olyan pozícióba helyezte volna, hogy az egész világot meghódíthassa.

Ez nem történt meg. Hitler paranoiája elnyomta politikai érzékét. Elvetette a gyengeségek közvetett megtámadásának sikeres stratégiáját, amit 1940 nyaráig követett, és életteret próbált szerezni közvetlenül, és fő erőből. Nem látta hogy elérhette volna ezeket a célokat sokkal könyebben is, és abszolút bizonyosan közvetettséggel--- azáltal hogy azt támadja ami gyenge, és nem ami erős.

Még azután is, hogy Hitler megszállta a Szovjetuniót 1941 júniusában, részleges győzelmet érhetett volna el, ha nem lett volna két végzetes hiányossága: ragaszkodás a támadó megoldásokhoz, amikor ereje nem volt megfelelő, és a megszerzett területek megtartására irányuló szándék, amikor a visszavonulás megőrizte volna csapatait. Ezek a gyengeségek katasztrofális offenzívákhoz vezettek - Sztálingrád, Tunézia, Kurszk, Bulge - és vissza nem vonulási parancsokhoz, amik hatalmas részét pusztitották el hadseregének.

Az út a győzelemhez nem egy a Szovjetúnióra mért frontális csapás lett volna, hanem egy közvetett megközelítés Afrikán keresztül. Ez az útvonal annyira nyilvánvaló volt hogy minden brit vezető látta, ahogy némely német is, beleértve Alfred Jodl-t, a haderő műveleti vezetőjét, Eich Raeder-t, a német tengerészet vezetőjét, És Erwin Rommel-t, akinek sorsa az volt hogy Észak Afrikában szerezzen hírnevett sivatagi rókaként.

Franciaország hadierejének 1940-es elpusztítása után Britanniának mindössze egy fegyveres hadosztállya maradt hogy megvédje Egyiptomot és a Szuezi csatornát. Németországnak húsz fegyveres hadosztálya maradt, mind használatlanul. Ha a tengelyhatalmak - Németország és Olaszország - mindössze négy hadosztályt használt volna hogy megszerezze a szuezi csatornát, a brit királyi erő arra lett volna kényszerítve hogy elhagyja a földközi tengert, tengelyhatalmi tóvá változtatva azt. Francia északafrika - Marokkó, Algéria, Tunézia - megszállható lett volna, és a német csapatok elfoglalhatták volna Dakar-t Szenegálban, Afrika északi partján, ahonnan a tengeralattjárók és repülők uralták volna a fő dél-atlanti tengeri vonalakat.

A segítség reménye nélkül Jugoszlávia és Görögország megegyezésre lett volna kényszerítve. Mivel Hitler megszerezte Magyarország, Románia és Bulgária támogatását, Németország elérhette volna egész délkelet-európa irányítását anélkül hogy egy német katonát is bevetett volna.

Amint a Szuezi csatornát megszerezték, megnyílt volna az út a fegyveres német hadtömböknek hogy lerohanják Palesztinát, Transzjordániát, az arab félszigetet, Szíriát, Irakot és Iránt. Ez végtelen utánpótlást biztosított volna Németország számára abból az egyetlen áruból, amire a leginkább szüksége volt: az olaj.

Amennyire az olaj fontos volt a modern háború vezetéséhez, a legnagyobb előnye a német csapatok részéről az arab földek és Irán megszállásának az lett volna, hogy elzárják Törökországot, fenyegették volna a Brit irányítás alatt álló Indiát, és a német tankokat és fegyvereket támadó távolságon belül helyezték volna a szovjet olajmezőkkel a Kaukázusban és a Kaszpi tenger partvonalának mentén. Törökországot arra kényszerítették volna hogy szövetségessé váljon, vagy hogy biztosítsa a szállítási jogokat a német csapatoknak, Britanniának India megvédésére kellet volna összpontosítania minden erejét, és a Szovjetunió bármeddig elment volna hogy megőrízze a békét Németországgal veszélyes pozíciója miatt.

Németországnak nem kellett volna egy tengeralattjárót vagy légiháborút elindítani a Brit hajózás vagy városok ellen, mert a Brit részvétel a háborúban egyre irrelevánsabbá vált volna. Britannia sosem tudott volna elég katonai erőt építeni hogy megszállja a kontinenst egyedül.

Hacsak a Szovjetunió ereje hozzá nem adódik, Az Egyesült államok nem tudott volna elegendő katonai erőt átvinni az Atlanti óceánon, még több éves időszakon belül sem, hogy visszahódítsák Európát, egy érintetlen Német hadigépezet tekintetében. Mivel az Egyesült Államok egyre jobban aggódott a Japán fenyegetés miatt, szinte bizonyosan nem próbálkozott volna meg Németországgal.

Így Németország egy gyakorlatilag legyőzhetetlen birodalommal maradt volna, szabadidővel a védelmek építésére, készletekkel, amik idővel lehetővé tették volna hogy az Egyesült Államok erejéhez hasonlót elérjen. Noha lehet hogy Britannia visszautasította hogy békét kössön, egy de-facto tűzszünet jött volna létre. Az Egyesült államok a nyugati félteke és a csendes óceán védelmére koncentrált volna. Még akkor is ha az Usa előrébb jutott volna az atombomba kifejlesztésével, hezitált volna hogy bevesse Németország ellen.

Ez a könyv a lehetőségekről szól, amiket Hitler birtokolt, és amik győzelemhez vezethettek volna. De ez nem jöhetett létre, amiatt mert képtelen volt látni a győzelemhez vezető közvetett utat, és a Szovjetunió elleni frontális támadás iránti megrögzöttsége miatt.