Magyarországon a hadkötelezettség miért csak a férfiakra vonatkozik? A nőkre miért nem?

Egy szeg miatt a patkó elveszett,

A patkó miatt a ló elveszett,

A ló miatt a lovas elveszett,

A lovas miatt az ország elveszett,

Máskor verd be jól a patkószöget!

Képzeld el, mi van, ha a katona elmegy szülni, éppen a háború kellős közepén. Vagy mennyire higiénikus a lövészárokban menstruálni. Ha pedig a stressz vagy a fogyás miatt nem menstruálnak a katonák, akkor a hazatérés után évekbe is telhet, mire újra termékenyek lesznek. És akkor kinek védték meg a hazát, ha nők nem tudnak szülni.

Míg a férj, mint katona ha hazamegy szabadságra, akkor abban a néhány hétben képes gyereket nemzeni.

#36-40:

Nem osztozkodni meg önfényzeni kell ki milyen fontos/hasznos munkát csinál.

Azt mindig az adott helyzet szabja meg egy közösségben hogy kinek milyen szerepet kell magára vállalnia.

Normális körülmények közt nagyobb a szabadság, Vészhelyzetben pedig a szigor a közösségi hatékonyság érdekében a célszerűségnek alárendelve.

Az pedig az adott kultúra sajtossága és mércéje is milyen gyorsan tud alkalmazkodni, ha olyan idők jönnek.

Mondják: gyáva népnek nincs hazája - szétmegy, feloldődik, rosszabb esetben a győztes alantas szerepet szán neki a maga szolgálatában amiből nehéz kitörni.

Békében is a készenlétet a várható célszerűség szerint kellene megszervezni.

Ez a szempont - és nem az amit a kedves kérdező indítékaként sejtek: az egyéni egyenjogúság meg igazságosság firtatása.

Sem a háború sem a hadkötelezettség nem valami egyéni egyenlősdiről/igazságosságról szóló osztozkodós üzletelős ebuli - hanem élet-halálról szóló közösségi erőfeszítés amit a körülményeknek megfelelően a célnak alárendelve kell megszervezni a közösségen belül.

És ez a (legtúlélőesélyesebb) szempont - a felkészülésnél is.

És tetszik, bagy nem tetszik: a pasi az ágyútöltelék.

Tudom, hogy anyja van szerelme van élete, jövőreménye stb. vagyis érték ő is de szükség máskép rendezi sorba az értékeket. Biológiai adottságok, szereposztás okán a férfiaké a dicső szerep elsősorban meghalni a családjáért, közössége túléléséért.

A méh belepusztul, ha szúr de belepusztul akárhány is, ha ez a módja hogy megdrágítsa a medvének a (méh)családrombolást és korlátok közt tartsa kedvét a mézre.

Amúgy - előrebocsájtva fogalmam sincs pontosan hogy van most, de úgy tudom (valószínűleg) hadkötelezettség mindenkire vonatkozik ( nőkre is talán most is) - a sorkötelezettség (volt) az ami férfiakra korlátozódott.

A lényeg az, hogy férfi és nő is hadrafogható pontosan meghatározott esetekben - viszont kiképzési kötelezettségük (sorkatonai szolgálat) a férfiaknak volt.

Más kérdés hogy így a nők hadrafoghatóságának is korlátai keletkeznek első körben hátorszábeli szolgálatra foghatók hadra, második körben gyorstalpalón képezhetők fegyveres szolgálatra férfiak fogytával. Valahogy így volt - azt hiszem.

Most épp biztonságban érezzük magunkat a NATO szövetségében/kötelékében és belátható időn belül nem látszik értelme a férfilakosságra kiterjedő sorkötelességnek.

Meg elintézve látjuk a dolgot azzal is, hogy van hivatásos zsoldos hadseregünk.

Ehhez néhány gondolat: az örökbarátságokról szóló politizálás hamis illúzió és sokszor a gyengék megalázásának jótékony elfedése - az elnyomót barátnak szövetségesnek nevezni/tekinttetni.

A politikában az közösség szavának a súlya az öklével arányos. A határait a határain belüli akaratát szabadságát is csak annyiban tartják tiszteletben - nézeteltérés esetén - amennyiben veszteséges lenne a meggyőzése. Vagyis, ha a győzelem veszteséges (többe kerül mint amennyi nyerhető) - akkor sikeresen védi magát, ha gyengébb is. Erre példa Afganisztán ami korlátot szabott két nagyhatalom kapzsiságának is meglehet sokat szenved is. (Ajánlom figyelmetekbe A tank a pusztító fenevad filmet - értőn nézve sokminden kiolvasható belőle a téma jellemzőiről).

A harmadik dolog pedig az, hogy egy adott hadsereg - katonaság szervezéséből látszik mire jó mire való és mire nem.

A zsoldoshadsereg - mint a mienk sokmindenre kivéve a honvédelmet (szerencsére erre épp most nincs szükségünk - a zsoldoshadseregre meg szerződések köteleznek).

A vietnami háború tanulsága az volt az amerikai elitnek, hogy sorozott hadsereget gazdasági/politikai érdekek kikényszerítésére nem nagyon lehet használni.

A sorozott katonát erkölcsi kötelességre hivatkozva küldik életét kockáztatni. És enyhén szólva kérdéses a célok efféle megalapozottsága - az ilyen hadseregnek lelkiismerete is több és túl sokat kér(dez) számon.

A hivatásos nem kérdez - ő a fizetéséért a "dolgát végi" a szó szoros értelmében : tesz a dolog erkölcsi vonatkozásaira. Ha belehal - szabadon választott munkájával járó foglalkozási kockázat - kevésbbé számonkérhető az élete mint a sorkatonáé.

Nos ezért a zsoldoskatona az erkölcsileg piszkos munkák elvégzésére alkalmasabb. És ezért van zsoldoshadseregünk pl Afganisztánban "védi a hont" (!?) vagy inkább olcsó élet olcsó munkaerő olyan elit érdekeinek kikényszerítésében - ahova saját fiaikat sosem küldenék.

Kivétel talán a brit trónörökös - le a kalappal előtte ebből a szempontból.

Konkrétan a mi helyzetünkben, ha úgy adódna hogy katonai eszközökkel kellene magunkat védeni - egy svájcihoz hasonló sorkötelességen alapuló hadsereg volna ütőképes, mely partizán módra is képes tevékenykedni egyszerú és olcsó eszközökkel.

Mi gyengék vagyunk létszámban technológiában - viszont ha a férfilakosság képzett és adott helyzetben felfegyverzik, az ország cápaszájjá válna betolakodók ellen mint Afganisztán - ahol ugyanazok akiaz egyik órában még civilként sétál a következő órában bármely ablakból lövi az ellenséget, megfigyelt aknával robbant stb, majd megint civilként sétál - ahol sosem tudhatja egy hódító melik ablakból lyukból honnan lövik, mikor mérgezik meg.

Ugyan túlerejével elfoglalhat bármit - hosszútávon húsdarálóban van mely felőrli idegileg és anyagilag.

A gyenge országoknak ez az esélyük egyensúlyt tartani.

Nem kell szavakkal fenyegetni, sőt lehetünk barátok akár szövetségesek is - de hogy ekkép vegyenek számba és ne szolgaként vagy zsákmányként ennek feltétele erő megléte - a sorsközösség képessége az önvédelemre.

Úgy látom ebben az országban sokan azt sem tudják mit akarnak. Múltkor még azok lettek lepontozva, akik szerint nők is lehetnek katonák, most pedig már azok, akik szerint nem jó ötlet.

Szerintem nem kéne egyértelműen nemekre meghatározni a hadkötelezettséget. Családonként vonuljon be egy nagykorú személy. Ha egy nőnek nincsenek anyai ösztönei és még lusta is, mint a dög, akkor ő megy. Ellenkező esetben pedig a férfi.

Kénytelen vagyok válaszolni, annak ellenére, hogy már haszontalannak éreztem a vitát.

Szerintem abból kell kiindulni, hogyha szeretek valakit, akkor megbecsülöm őt is, meg azt is amit ő csinál. Nem kicsinylem le azt amit ő végez, hanem értékelem érte.

Pro és kontra mindegyik oldalon van.Én azt mondom, hogy amit előírnak hivatalosan azt MEG KELL VALÓSÍTANI!De olyan mások vagyunk, mindenki különbözik valamiben, és ez így jó! Vaskohász, bányász, magasfeszültségű villanyszerelő és katona is van a nők között. :)De nem ez a természetes, ugye belátja minden férfi hozzászóló!Éppen úgy, ahogy én alig találkoztam gondozó bácsival vagy óvó bácsival!Szerintem a férfiak is megállnák a helyüket ebben a foglalkozási ágban, de mégsem találkoztam 1-2 kivételével velük.

"Ez a szexizmusnak köszönhető. Ha valaki férfiként "női szakmát" vállal, azt kigúnyolják. Fordítva is, de fordítva kevésbé."

Teljesen igazat adok neked.