Az infravörös önirányítású rakéták alkalmazásához mi szükséges?

"A kezdeti infravörös önirányítású rakéták esetében a

kellő találati valószínűség eléréséhez egyenes rálátás

kellett a repülő eszköz magas hőmérsékletű hajtóművére,

ezért csak korlátozottan, a hátsó légtérből voltak

alkalmazhatóak.

A legújabb típusok már nagyobb érzékenységgel

rendelkeznek és képesek hatékonyan feldolgozni a

repülő eszköz hajtóműből kiáramló gázsugár,

valamint a repülő eszköznek viszonylag hidegebb

részeinek infravörös sugárzását. Ilyenek lehetnek a

hajtómű külső burkolata, a szárnyak belépő élei, sőt

elegendő maga a repülő eszköz infravörös kontúrja is,

ezért az új fejlesztésű rakéták bármely irányszögből

sikerrel alkalmazhatók úgy közeledő, mint távolodó repülő

eszközök ellen.

A hagyományos infravörös önirányítású rakétáknál alkalmazott

optikai vezérlés elve igen egyszerű. Az érzékelő egység a rakéta

orr részében nyer elhelyezést. Az érzékelő érzékeli a céltárgy

rakéta tengelyéhez viszonyított szögeltérését és olyan hibajeleket

ad a vezérlő számára, amely úgy korrigálja a rakéta irányát,

hogy az mindig a cél felé haladjon.

Egyes rakéta típusokban álló modulátortárcsát alkalmaznak és

a modulátorra érkező fénysugarat térítik ki valamilyen módszerrel.

Például a Stinger típusú rakétánál alkalmazott megoldás az

úgynevezett rózsa típusú letapogatás. Ebben az elrendezésben a

modulátortárcsa áll, a célról beérkező jelet a modulátor előtt

forgó prizmák térítik ki, így létrehozva a körkitérítést.

A rózsa típusú letapogatás előnye, hogy kiszűri a nagy kiterjedésű

vonalas objektumokat és nagyfokú védettséget biztosít az

infracsapdákkal szemben.

A találati valószínűség és az infracsapdákkal szembeni ellenálló

képesség növelésére a korszerű rakétákhoz az eddigiektől

eltérő elveken működő, kétdimenziós hőkép alapján történő

rávezetést dolgoztak ki. Az ilyen képalkotáson alapuló rávezetésnek

előnye, hogy az infravörös sáv azon, nagyobb hullámhosszú

tartományában működik, ahol nemcsak a repülő eszköz

hajtóművei, de egyéb más kevésbé meleg alkatrészek is elegendő

hőt sugároznak ki a modern rávezetőfejek számára. A kialakuló

kétdimenziós, monokróm képen a céltárgy hőképe látható,

az egyes képpontok fényessége képviseli a céltárgy adott pontjának

hőmérsékletét.

A korszerű rakétáknál már a kétdimenziós hőkép szerint történő

követést és rávezetést részesítik előnyben. Ennél a követési módnál

a rávezetőfej a céltárgyat és a közvetlen környezetét is letapogatja

egy infravörös érzékelő mátrixszal. A kétdimenziós érzékelő mátrix

a távoli infravörös sávban üzemel, ezzel biztosítva, hogy a repülő

eszköz teljes képét érzékelje. Az érzékelőn a céltárgy alakjának

megfelelő hőkép alakul ki. Természetesen a kétdimenziós

infravörös érzékelés és rávezetés nagy teljesítményű mikroprocesszor

alkalmazását feltételezi. A céltárgy mozgásakor a létrejött hőkép

változása alapján a mikroprocesszor dolgozza ki a rávezetéshez

szükséges pályaadatokat.

A hőkép alapú rávezetés esetén a rakéta már nagy biztonsággal

különbséget tud tenni a nagyméretű céltárgy és az infracsapdák között,

így az ilyen rakéták igen jó infracsapda elleni védelemmel rendelkeznek."