Az I és II Világháborúban milyen magánéletük volt a katonáknak?
Fikázást nem szeretnék, regényt és több novellát írok katonákról, sokat olvasok is a témában, az egyik novellámhoz kellenes segédanyag.
A háborúkról sok az információ, de csak pár témát boncolgatnak, mint a nácik, zsidók, trianon, azaz ilyen szaftosnak gondolt dolgokat, de engem nem ez érdekel, a történelemórákon mindig figyeltem és szerettem is, de a háttér az, amit szeretnék.
Arra lennék kíváncsi, a háborúk alatt milyen magánélete volt egy katonának? A másik, ami különösen érdekelne, hogy volt-e homoszexualitás, és egyéb kalandok?
Oltogatás és "gugli a barátod" hozzászólás nem érdekel, ha googléban választ kapnék a kérdéseimre, nem ide írogatnék.
Komoly válaszok érdekelnek, de nem csak a szexualitás témában! Család, házasság, leánykérés. szerelem is, természetesen.
Kiegészíteném, hogy itt a magánéletet nem úgy értem, hogy botrányokra repülnék rá, egyszerűen ez egy kevésbé ismert oldala a katonáknak, és például az egyik egy romantikus írás lenne, de nem kezdek komolyabban bele, míg nem informálódok.
Több magyar írótól is olvastam, akik akkoriban éltek, az ő novelláik, regényeik sok információt adtak.
Ha tudtok ilyen műveket, az is jöhet, vagy link, filmajánlás. A Katyni mészárlás például nagyon tetszett, a feleségek sorsa igazán megfogott, a filmet sikerült megvegyem, de neten is több oldalon olvastam róla.
(Nemrégiben olvastam a Requiem egy hadseregért, ami megrendítő volt, de sajnos sok pluszt nem adott a témához, ami után keresgélek!)
válasza:
válasza:Nos, megpróbálok írni egy-kettőt.
Ha jól emlékszem, Budapest ostrománál akkor éppen a Széchenyi fürdőnél volt a front, az egyik medencénél az oroszok, a másiknál a németek.
Volt a németeknél egy Feldwebel, aki szabadidejében nagyon szeretett trombitálni, még a háború előtt. Szerencséje volt, mert talált egy ütött-kopott trombitát, és azt fújta egész nap, társai nem kis bánatára, ugyanis teljesen botfüle volt. Éjjel-nappal nyekergette azt a vacakot, amiben az volt a legrosszabb, hogy amint rákezdte, az oroszok elkezdtek veszettül lőni(nem bírták ők se, a szerencsétlenek). A társai már azt tervezgették, hogy a következő rohamnál lelövik, de aztán az oroszok hoztak egy mesterlövészt, és az lőtte ki, amikor a feldwebel kiült az ablakba muzsikálni. Állítólag torkon lőtték, és a seggén jött ki a golyó.
Egy másik történet szerint volt egy orosz hadnagy, aki egy tolmáccsal járta a lerombolt Pest házait, és klasszikus hanglemezeket gyűjtött. Nagyon értett hozzá, tudta mit keres, és annak aki a kérésére odaadta a lemezt, húskonzervvel, kenyérrel fizetett, de aki megtagadta a kérését, annak az orra alá dugta a géppisztolyát.
Hogy ezekből mennyi az igaz, azt nem tudom, de nagyon elképzelhető történetek. Bár nem éppen magánéleti dolgok ezek, de harctéri eseménynek megfelelnek.
De most eszembe jutott egy magánéleti is.
Volt egy SS százados, aki egy Postán rendezte be a kis szállását. Ott dolgozott egy zsidó lány és ott is húzta meg magát, akire szemet is vetett a százados, persze akkor még nem tudta, hogy zsidó. A századost megbízták azzal, hogy szerezzen térképeket a városról, és ebben a lány segített neki(neki is tetszett a jóképű katona). A katona közben megtudta, hogy a lány zsidó, de ez nem érdekelte, az egész zsidók elleni hadjáratot értelmetlennek tartotta. Szerzett a lánynak minden nap hitlerszalonnát, kenyeret, vajat. Egy nap pedig beállított egy Blitzmadchen igazolvánnyal és új iratokkal, hogy nehogy rájöjjenek, hogy a lány zsidó.
Egy nap a férfi nem jött többé, de a lány megmenekült az iratoknak köszönhetően.
válasza: válasza:Jó nehéz témát választottál.
Tudok ajánlani egy könyvet ami bőségesen foglalkozik ezzel a témával: James Jones-Fütty
Ha már olvastad akkor sorry.
Illetőleg van ennek az úriembernek egy másik könyve,ami alapján az Őrület határán c. filmet forgatták,mivel könyv változatban bizonyára bőbeszédűbb talán elcsípsz belőle valamit.
Köszönöm!
Elsőnek: mind nagyon hasznos volt, a magánéletet azért jegyeztem meg csak külön, mert arról elég kevés történetet olvasni, de mindenféle érdekel. A sok kicsi történetből lesz az ihlet (engem például nagyon inspirálnak az apró-cseprő dolgok is, ha éppen olyan hangulatuk van!), és az sem elhanyagolható, hogy ez a téma érdekel.
A Magyar Svejket is köszönöm! Nem olvastam még, épp ideje :)
James Jones-Fütty: rákerestem, több antikváriumban is kapható szerencsére. A tartalom alapján pont ilyet keresek.
Nehéz téma, de gyerekkoromban óta foglalkoztat. Mikor kicsi voltam, akkor "szűnt" meg a katonaság, de általában egyedül vagyok a kíváncsiságommal, barátnőimet annyira nem izgatja a téma, és a töri órákon is mindig olyan hamar túljutottunk a hasonlókon. Aki meg ért hozzá, vagy érdekli, nem annyira az apróságokra megy rá, inkább a csatákra, fegyverekre. (saját ismerőseimből indultam ki)
Animékben néhol rábukkanni katonákra, és ugyan nem VH, vagy valós esemény, de a legutóbbinál nagyon meghatott, mikor egy katona a legjobb barátját vesztette el, a történet végére pedig kiderült, hogy a felsővezetés ölette meg, mert túl sokat tudott a nagykutyákról. A férfi, mikor megtudta, megkérdezte a felettesét, miért remegett a keze a temetésen, csak nem szorult bele emberi érzés? Az csak annyit mondott, hogy a katona kislánya sírt és nagyon idegesítette. Igaz, hogy rajzolva van a történet, de a szemek és mozdulatok nagyon kifejezték azt a mérhetetlen csalódottságot, amit a fiatal katona érzett. Az ilyen kis történetek magával ragadnak, papám mesélte még régebben, hogy egy barátját fogdába zárták, és naponta meglátogatta.
Nem mintha a kiskatonát éheztették volna, de azt mesélte, inkább arról volt szó, hogy így fejezte ki, mellette áll, és a többiek is várják a szabadulását.
Ha van még valamilyen történet, kérlek, írjátok le, vagy film/könyvajánlás! Az eddigieket feljegyeztem, a Svejket most olvasom el.
Köszönöm az eddigieket!
válasza: válasza: válasza:Hali!
Értelmes embernek tűnsz, úgyhogy próbálok segíteni. Ezt a történetet a mamám mesélte, akinek az apukája, azaz az én dédapám a Don kanyarban harcolt, 43-ban. Nem kifejezetten magánéleti dolog, de talán egy másik írásodban felhasználhatod.
Szóval, ugye kivitték őket a frontra. Biztosan sok írást olvastál már arról, hogyan búcsúztatták őket, milyen érzés volt családokat hátrahagyni. Kegyetlen dolog...
De hát, menni kellett. Ment is. Harcolt egy ideig, aztán miután a magyar hadsereget tönkre verték a Donnál, orosz hadifogságba került. Onnan egy idő után megszökött, pár környékbeli emberrel egyetemben. Persze, a vereség után, a menekülő katonák nagy része elesett, és mint köztudott, a dögcédula a katonák kabátjába volt belevarrva. Nos, ha menekülnöd kell, és a fagyhalál fenyeget, és a te kabátod rossz, a halotté meg jó, akkor lecseréled, mert szükséged van rá. Így vándorol egyik dögcédula a másik helyére. Ezek alapján azonosítják be, hogy ki esett el a frontokon. A hír elért hazáig (Somogyszil, kis falu közel Dombóvárhoz, Somogy megyében). Ezért hát, amikor az éjszaka közepén bezörget az ablakon a 3 éve halottnak hitt fiú, az elég ijesztő tud lenni, főleg ha az illető olyan vallásos, mint az ő édesanyja volt. Így hát, először módszeresen megijedt, mondván kísértet. Aztán kiderült, hogy nem az. A szülőkön kívül 3 gyerek és egy feleség várta haza, évek óta abban a tudatban, hogy már halott. Egy fronton szerzett seb örökre megmaradt a kezén, ezzel a golyóval a karjában lett később eltemetve is. Ez ennyi lenne.
A nagypapám, elég sokat volt katona, Csehszlovákiában mikor voltak a zavargások még régebben, akkor is behívták. Nehéz dolog úgy elmenni katonának, hogy a feleséged terhes, és a kisebbik fiadat még az egyéves születésnapján is csak képen láthatod. Kegyetlen nagy könnyeket fakaszt egy ilyen dolog...
Mást így nem nagyon tudok, ha mégis eszembe jutna, megírom ide, ígérem. Sok sikert a műveidhez!
Utolsó válaszoló, nagyon szépen köszönöm!
Amit írtál, mélyen megérintett. A Donról sokat olvastam, ugyanis papám több ismerőse is harcolt ott - egyik bácsi tavaly hunyt el.
Elgondolkodtató történet és megható, hálás vagyok, amiért megosztottad velem.
Most nézem másodjára a Katynt, ahol szintén kitérnek arra, mit tesz a háború az emberekkel, és egy katona felesége, családja hogyan éli meg.
Sokszor hallom, hogy az emberek milyen könnyedséggel beszélnek a háborúkról, de nekem mindig az jut eszembe, hogy emberek halnak meg, embereket kényszerítenek olyan helyzetbe, amibe valószínű, hogy önként nem mennének.
Igen, akit behívtak, menniük kellett. A Donnál ráadásul szörnyű választás előtt volt az ország. Mai napig rengeteg tisztázatlan körülmény van.
Papám barátja, aki tavaly hunyt el, mesélt néhány szörnyűséget. És ez csak egy a sok közül.
Tényleg köszönöm, hogy leírtad a történetet. Kimásoltam egy doc.-ba, és elteszem.
További szép napot Neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!