Régen a "paraszthadsereg" mennyire volt hatékony?

Hát egyrészt igen, amit az első írt, hogy terepismerettel, portyákkal, kisebb rajtaütésekkel voltak hatékonyak. Továbbá nem mindegy, hogy milyen parasztokról beszélünk, de pl. helyőrségekkel szemben a mennyiségi fölényük jól jöhetett. Jól képzett, jól fegyverzett, szervezett katonákkal szemben csak akkor volt esélyük, ha döntő túlerőben voltak, de más megítélés alá esnek a szabadcsapatok, kiszolgált katonák, hadviselésben jártas csapatok. Nándorfehérvárnál például jól jöttek Kapisztrán felkelői, később a népfelkelés is hatásos lehetett, voltak sikerei Dózsának, Rákóczi is vegyes harcértékű alakulatokkal rendelkezett, de megemlíthetjük akár a 48-ban besorozott betyárokat is.

Ami biztosan állítható, hogy komoly háborút ezek egymaguk nyerni nem tudnak, azonban reguláris seregeket támogatva nem lebecsülendőek. A te példádnál maradva, ha hadvezér lennék ebben az időben, nagyjából 100-200 kipihent jó harci morállal rendelkező, gyakorlott lovaggal élvezettel és magabiztosan kaszabolnék le ezer parasztot.

Volt, hogy ügyes terepválasztással és jó taktikával ezer paraszt legyőzött 12 000 zsoldost.

[link]

Vagy amikor a flandriai takácsok a lándzsáikkal legyőzték a túl magabiztos francia lovagokat. A skandinávoknál is sokáig pariban voltak a felkelő parasztseregek a király zsoldosaival, a svédek párszor kikergették a dánokat így az országukból, de ezek nem jobbágyok, hanem szabad parasztok voltak, gondolom volt valamennyi pénzük felszerelésre.

Fontos megjegyezni, ott ahol az európai hadtörténelemben lovagsereg szenvedett látványos vereséget gyalogos ellenféllel szemben, nem sima "parasztcsapatok" győztek.

Az 1302 -es Courtrai -i /Kortríjk/ csatában a dúsgazdag flandriai városok (Brügge, Gent, Ypers)kiválóan felszerelt és kiképzett gyalogos milíciája aratott győzelmet a francia királyi had fölött.

A svájciak, a cseh husziták vagy az angolok alapvetően inkább gyalogos középkori hadai parasztokból, polgárokból (is) verbuválódtak, de ezek igen alapos kiképzésben részesültek, fegyelmezettek és igen jól felszereltek voltak.

A kérdező verziójánál fontos figyelembe venni a "katonák"

minőségét. A félelmetes svájci "gewalthaufen" , a rettegett profi német "Landsknecht", vagy a spanyol "tercio" már zártrendi harcászatot folytató harcosai, vagy valamilyen ötödrangú vidéki uraságocskák tapasztalatlan nemesi felkelői állnának szemben a jobbágyokkal.

Fontos a csat helyszíne is, a parasztok helyzetét javítaná ha nem nyílt terepen, hanem erdőben, hegyes vidéken, mocsaras, felázott talajon küzdenének, olyankor a számbeli fölény kiegyenlítheti a minőségi hátrányt. Vagy cselvetést, kelepcét kellene alkalmazniuk a győzelem érdekében.

Nyílt terepen viszont a hivatásos harcosok vannak előnyben.

Fontos az is, hogy gyalogos, vagy lovas katonákról beszélünk.

Nehézpáncélos lovasság (francia "compagnies d'ordonance, német "schwarze Reiter" vagy "kürasszír")nyílt terepen mindent elsöprő erejű csatadöntő rohamra képes, akár hússzoros paraszti létszámfölény ellen is. 1000 jobbágy ellen elég 50 nehézpáncélos lovas.

Az elit gyalogság a 15. -16. századra szintén erősen páncélozottá vált (mellvért, karvért, csatakötény, rákozott combvért, sisak). Nyílt terepen ha jól vezetik őket 1 : 20 arány itt is elég lesz.

Ha "a parasztok fegyverzete legyen a szokványos kasza, vasvilla, tákolt páncél stb, a katonáké pedig az átlagos (kard, némi páncél)" akkor itt nem hivatásos elit, jól felszerelt zsoldosokról, vagy arisztokratákról és kíséretükről beszélünk, hanem másod-harmadvonalbeli, kis harcértékű csapatokról.