A II. VH-ban milyen tankjaik, fegyvereik voltak a románoknak?

Az Ansaldo nem illik a sorba, mert azt már az oroszországi hadjárat előtt kivonták a haderőből. Egy olyan korban került a magyar haderőbe, amikor saját páncélosfejlesztésünk nem lehetett. Hasonlóképpen a Toldi is így került hozzánk. Ellenben magyar páncélautó volt a világviszonylatban is a felső kategóriákban számon tartott 39M Csaba.

Szinte teljes egészében magyar fejlesztésűek voltak a kézifegyvereink, a hadipuskák (35M, és 43M karabélyok), a géppisztolyaink (39M Király és 43M Király, az MP-40-es német géppisztolyokat főként a még nem megfelelően ellátott doni csapatok kapták, később beindult a magyar géppisztolyok sorozatgyártása), de még a kézigránátjaink is (36M Vécsey és 42M Vécsey).

Igaz, a 31M golyószóró és a 36M nehézpuska, valamint a Monarchiából visszamaradt Schwarzlose géppuskák nem. Más német eredetű fegyvereink is voltak, így MG-42-eseink is, ezek azonban csak 1944-től, az átfegyverzési megállapodástól kerültek be, és nem tettek ki jelentős mennyiséget.

Túlnyomórészt magyar gyártásúak voltak a gépjárműveink is, csapatszállító és teherautók terén is, főként a Rába Botondok lévén, bár itt is komoly német szállítmányok voltak, sőt, még amerikai Ford típusaink is.

A 40M Turán egyáltalán nem egyenlő a Škoda T-21-el. Annak terveit alapul véve, de önálló magyar fejlesztés volt. Ugyan 1940-ben Magyarország megvásárolta az akkor már megszállt és felbomlott Csehszlovákia Škoda gyárüzemének egyik utolsó harckocsitervét, a T–21-et. De ezt aztán annak megfelelően módosították, hogy a magyar haditermelésbe integrálni, és a magyar hadiigényeknek megfeleltetni tudják. Német javaslatra eleve a kétfős tornyot háromfősre bővítették, és rádióval is ellátták. Meghajtásáról az eredeti Škoda motor helyett egy magyar gyártású, nyolchengeres, 260 LE Weiss Manfréd motor gondoskodott, és laprugós felfüggesztést kapott. Lövegét 47 mm-esről 40 mm-esre cserélték, a 7,9 mm-es géppuskák helyére magyar 8 mm-es Gebauer géppuskákat szereltek – egyet párhuzamosítva az ágyúval, egyet az orrba. További kétszáz kisebb módosítás után a végeredmény alig emlékeztetett az eredeti alapkonstrukcióra, leginkább csak nyomokban. Magyar fejlesztés volt.

A 42M Turán pedig még annyira sem lenne egyenlő a T-21-gyel.

A Zrínyi-II rohamtarack pedig főleg nem.

A tervek, ötletek átvétele megszokott dolog volt, ugyanezt megtették nálunk sokkal nagyobb nemzetek is, a szovjetek a PPS-nél a finn fegyvertervezők munkájából merítettek ötletet, a T-34-es futóműve egy amerikai szakember licence volt, a britek Bern gun-ja csehszlovák tervekből készült, ettől még a konstrukció hazai fejlesztésű és gyártású termék volt. Ellentétben a román hadiparkkal, ahol saját eszköz egyszerűen egyáltalán nem volt, csak és kizárólag külföldi típusok, egytől egyig, mely nem ugyanaz, mint ötleteket meríteni más országoktól, majd saját fegyverzetet fejleszteni és gyártani. Teljes egészében külföldi felszereléssel voltak ellátva. Azt pedig nem tudom, hogy létezhet-e egyáltalán ilyen, de amennyire én tudom, nem gyártották a francia, csehszlovák karabélyokat, német géppisztolyokat és tankokat (a németek egyébként is ódzkodtak a gyártási jog átadásától.) Azaz nemcsak hogy 100%-külföldi, de ráadásul importált fegyverekkel látták el a katonáikat.

Én ezt azzal magyarázom, hogy a balkáni királyság még a XX. századig is nagyon el volt maradva iparosodás terén. Egyszerűen nem volt kiépítve ehhez az infrastruktúrájuk.

"Úgyhogy látható nem csak a románok használták más ország technológiáit."

- Nem is mondtam mást, ezt már az előző hozzászólásomban is leírtam. De ez az arány nálunk nem nőtt túl a hazai gyártáson, míg a románok hadiipara egyetlen géppisztolyt termelt ki magából, semmi mást, ami számomra megdöbbentő.

Nekünk pedig túl a fentieken is számos innovációnk volt.

A Juhász-gamma-féle légelhárító rendszer világelső volt. Elektronikus távolságmérő, amin be lehetett állítani a szélirányt és erősséget, a távolságot, a repülési sebességet és röppályát, és ezt figyelembe véve időzítette a lövedék robbanásának pontos idejét. Semmilyen más nemzetnek, még az USA-nak sem volt ilyen eszköze.

De lehetne még sorolni, 100/217mm 44M Buzogánylövedék; 44M Lidérc (légiharc-rakéta); 43M TAK és a 44M LŐTAK;

Kumulatív lőszerek és az űrméret feletti PR lövedékek, amelyek mind a kor magas színvonalát jelentették.

Néhány haza fejlesztésű lőszertípust is sorolok még emellé:

31 M. magvas töltény (acélmagvas töltény páncélozott célok ellen)

31 M. fényjelző töltény (acélmagvas töltény fényjelzővel)

31 M. belövő töltény (a becsapódást füstfelhővel jelző töltény)

36 M. céllövő töltény (becsapódáskor szétmálló lövedékkel szerelt töltény)