Magyarország modernnek számított haditechnikában a 2. világháborúban?

61%-os válaszoló:

"Kerékpáros zászlóaljak az orosz pusztákon"

- Kerékpáros egységeket a brit haderőben is használtak a normandiai partraszállásnál, egyszerűen csak gyorsította a gyalogságot. Persze, ezt neked már elmondtam, nem is miattad írom, csak hogy a többieket ne szédítsd meg.

"operett harckocsik"

- Az Ansaldo-k, amiket már 1941-ben kivontak, és az orosz frontra nem kerültek ki.

"selejetes konstrukcióhibás Héja repülőgép"

- Nem voltak sem "selejtesek", sem konstrukcióhibásak, csupán túlpáncélozottak. Ettől függetlenül az elavult orosz vadászok elleni összehasonlításban sokkal jobbak voltak (behúzható futómű, zárt pilótafülke).

"Akkor képzelheted a többieknek milyen fegyverzete, haditechnikai eszköze volt."

- Horthy ugyanazokat az eszközöket kapta, mint a többiek.

"Az orosz fronton meg nem tudták a fegyverekhez biztosítani a lőszert, ill. az élelmiszerutánpótlás és a ruházat is hiányos volt."

- Mint ahogyan minden más hadseregben is, például az amerikai-angol csapatok is ezért rostokoltak a Rajnánál, mert nem tudták biztosítani az üzemanyag- és lőszerutánpótlást.

"Az Árpád - vonal is leszerepelt mert a "román kiugrással" egyszerűen megkerülték. Hibás elképzelés volt az egész."

- Az Árpád-vonalra mindent lehet írni, de azt, hogy leszerepelt, nagyon nem. Ezt a Kárpátok bérceire légvonalban 600 kilométer hosszúságú, betonbunkerekkel, műszaki akadályokkal, több vonalban kiépített modern védőállást, melyet még két kisebb (a Szent László, és a Hunyadi) állással is megerősítettek, 1944 augusztusa és októbere között, hónapokig sikertelenül ostromolta az ellenség, s eme hosszú idő után is csupán egy-két kilométeres, jelentéktelen benyomulást sikerült némely pontján elszórtan elérnie – több százezernyi szovjet katona élete árán. A védelem sikere olyan meglepő volt, hogy még a német hadvezetést is meglepte, amely papíron már Budapest vonalára készült visszavonulni.

A román átállást senki nem számította bele. Azonban eztán az újjászervezett 2. magyar hadsereg támadást indított Dél-Erdély ellen az ottani hágók lezárására, és négy nap alatt(!) átlagosan 50 km-es, a legmélyebb ponton 65 km-es előrenyomulást ért el.

A hadműveletben résztvevő egyik zászlóalj-parancsnok emlékiratai szerint: "A támadó ék rendkívül gyorsan haladt előre. Az él és a köztünk lévő távolság alig csökkent, pedig az erőltetett menet közben csak néha tartottunk egy-két perces pihenőt. [...] Az elfogott románokat hosszú sorokban hozták velünk szemben."

A támadás sikerét remekül szemlélteti, hogy a magyarok a román 20. gyaloghadosztály parancsnokát, Constantin Visarion dandártábornokot is foglyul ejtették a visszavonulás közben.

Wesler Tibor tartalékos zászlóst 6-án kétszáz leventével Tordáig küldték, hogy szedje össze az eldobált román fegyvereket. Két teljes napon át hordta a különböző felszereléseket tizennyolc teherautóval.

Naplója így ír erről: "Amerre a szemünk ellátott, gazdátlan fegyverek és lőszer hevert. Vadonatúj lövegek, géppisztolyok, kézigránátok. [...] A közelben 15-20 román katona üldögélt. A rajtuk lévő ruhán kívül nem volt semmijük. [...] Mind a tizennyolc gépkocsi tele lett fegyverekkel és még rengeteget ott is hagytunk férőhely híján."

Emellett Veress Lajosnak sikerült a román átállás után még időben lefoglalnia egy Romániának szánt német fegyverkészletet, mely kb. egy tucatnyi páncéltörő ágyúból állt. Továbbá az aranyosgyéresi drótüzemben a magyar csapatok 800 vagonnyi(!) szögesdrótot zsákmányoltak, ezeket a hadműveletek során kiválóan fel tudták használni.

Szeptember 9-én azonban a 2. Ukrán Hadseregcsoport 40 lövészhadosztály, 3 harckocsi-, 2 gépesített és 2 lovashadtest állományában 750 páncélossal, valamint 10.000 löveggel és aknavetővel elérte Erdélyt. A szovjet csapatok megjelenése a harctéren csak napok kérdése volt.

A támadás folytatása, amelynek a szovjet főerők beérkezése előtt kellett volna lezárnia a Déli-Kárpátokat, értelmét vesztette. Hiába futott meg a sokkal erősebb és jobban felszerelt román 4. hadsereg, a magyar 2. hadsereg kénytelen volt védekezésbe átmenni

Eztán azonban a Magyar Honvédség a három, öt, néhol tízszeres túlerőben lévő, egyesített szovjet-román haderőt közel egy hónapon át(!) feltartóztatta a Tordánál kialakított védőállásaiban. Az ütközet mérlege is beszédes: magyar oldalról 10.000 fős veszteség, akikből 2500 katona hősi halált halt. A Vörös Hadsereg élőereje összesen körülbelül 90.000 katonával fogyatkozott meg (19.000 elesett és eltűnt, 71.000 sebesült), emellett elvesztette 150 harckocsiját.

Ez a frontszakasz volt a háború ezen időszakának a legtovább kitartó arcvonala. Azzal, hogy a tordai magyar honvédek közel egy hónapig feltartották a túlerőben lévő szovjet gőzhenger betörését Erdélybe, elég időt adtak az Árpád-vonalnál lévő 3. és 1. magyar hadseregnek a visszavonuláshoz, ezért hiába kerülték meg a szovjetek a védvonalat, bekeríteni nem tudták a magyar csapatokat.

Mindezen események még az ellenség szemében is elismerést váltottak ki.

És akkor még szóba sem került az ezt követő Debrecen mellet lezajló páncéloscsata, mely Kurszk után a második legnagyobb volt a hadtörténelemben, és döntetlennel zárult. Majd pedig a második világháború harmadik leghosszabb városostroma, Budapest. Vagy említhetném az ercsi átkelést (Budapest bekerítésének kísérletére), ahol az elsőként induló szovjet csapatokban 100%-os veszteség volt. A Magyarországon kiosztott "Szovjetunió Hőse" kitüntetéseknek a felét(!) itt osztották ki. Többségét posztumusz...

"Modernebb fegyverek max. a tiszteknek jutott."

- Meg a hegyivadászoknak, meg a rohamtüzéreknek, meg a gépesített lövészeknek, meg az ejtőernyősöknek, így a Szent László elithadosztálynak. Neked beteges mániád mindenhol a tiszteket köpködni, mint "burzsujok". Máskor is ezt tetted.

-----------

Gomzoli válaszára:

"A magyar próbálkozások sorba kudarcba fulladtak a repülő, és a földi járművek terén."

- Magyar hadirepülőfejlesztés lényegében nem létezett. A vadászgépek terén olcsóbb és gyorsabb volt a már bevált külföldi típusok beszerzése. Magyarország számára tiltott volt a katonai célú repülőgépek fejlesztése, így mikor a rejtés időszaka véget ért, az egyszerűbb megoldást választották, ahelyett hogy a nulláról kezdték volna, megvásárolták más nemzetek gépeinek licencét.

Ugyanez vonatkozott a tankokra is. Az pedig nem igaz, hogy "minden fejlesztés" kudarcba fulladt, erre példa a már korábban írt Zrínyi rohamlöveg. A többi harckocsi, mint a Turán III-as, és a Tas sem azért nem került sorozatgyártásba, mert "kudarc" lett volna, vagy a magyarok ne lettek volna képesek, ne lett volna meg rá a technológia. A megakadályozásukat a nyersanyaghiány, és a gyárak (velük együtt pedig az elkészült tesztpéldányok) lebombázása okozta.

"Mindegyik fejlesztés elavultnak számított, mire elkészült (már ami elkészült)."

- Ez sem igaz.

Hiba lenne az 1942-es 2. magyar hadseregből kiindulni, '43-'44 között a honvédség ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Főként az ún. Szabolcs-I és Szabolcs-II hadrend-szervezésnek köszönhetően, amivel a honvédhadseregek tűzereje közel 30-50%-kal nőtt meg!

Hallottál a Botond csapatszállítóról? Elmondom neked: világszínvonalú jármű volt, és teljesen magyar fejlesztés.

Ahogyan a Zrínyi II-es rohamlöveg is, amiből ugyan csak 60 darabot gyártottak, de így is több száz és száz szovjet tank elpusztítása írható a számlájukra, csekély saját veszteség mellett. (Például Tordánál 6 darab zrínyi 15 perc leforgása alatt 18 T-34est lőtt ki az 50 ellenséges tankból. A 7. rohamtüzérosztály 30 rohamlövege a debreceni páncéloscsatában 67 T-34est lőtt ki, amíg be nem kerítették. Mindannyian elestek, de még 12 tankot elpusztítottak, összesen 79-et.)

A Don-kanyarban elszenvedett veszteségek pótlása mellett is képes volt a hadiipar két teljes páncéloshadosztály felállítására 1944-ig.

A Király-géppisztolyok a hosszabb csővel és a pisztolylövedéknél erősebb lőszerrel az első(!) gépkarabélynak tekinthetők, a konkurensek szerint is kiváló konstrukció (és igénytelen, olcsó) volt.

Tudod, mennyi Messzerschmittet gyártottak Győrben?

Me 210: összes hazai gyártás 270 darab, Bf 109: összes hazai gyártás 609 darab.

Ez összesen majdnem 1000 korszerű német vadászgép.

(A pilóták kiképzése pedig olyan magas színvonalú volt, hogy mikor az USAF gépei először találkoztak velük, mint "Hitler elit vadászalakulata" tettek jelentést róluk! Később mozijegyekért cserélték a magyarországi bevetéseket, és sokszor a Dunába dobták a bombaterhüket, hogy minél gyorsabban visszafordulhassanak. Magyarország légterében szinte teljes egészében a magyar légierő vett részt a védelemben. Ha jól emlékszem, 600-700 bombázó zuhant le a Magyarországon bevetettek közül, 20-30 saját veszteség mellett.)

Ismersz te olyat, hogy Juhász-gamma-féle légelhárító rendszer? Elektronikus távolságmérő, amin be lehetett állítani a szélirányt és erősséget, a távolságot, a repülési sebességet és röppályát, és ezt figyelembe véve időzítette a lövedék robbanásának idejét. Világelsők voltunk vele, még az USA-nak sem volt ilyen eszköze.

Soroljam még? 100/217mm 44M Buzogánylövedék; 44M Lidérc (légiharc-rakéta); 43M TAK és a 44M LŐTAK;

Kumulatív lőszerek és az űrméret feletti PR lövedékek, melyek az akkori haditechnikát tekintve, világviszonylatban való összehasonlításban is élvonalba tartoztak - mind magyar fejlesztés.

Néhány lőszertípust e mellé még sorolok:

31 M. magvas töltény (acélmagvas töltény páncélozott célok ellen)

31 M. fényjelző töltény (acélmagvas töltény fényjelzővel)

31 M. belövő töltény (a becsapódást füstfelhővel jelző töltény)

36 M. céllövő töltény (becsapódáskor szétmálló lövedékkel szerelt töltény)

Ezek mind az akkori technológia élmezőnyébe tartoztak.

Emellett Magyarország hadiipara a tengelyhatalmak között a 3. helyen állt.

De mondok rá példát is: területünkhez és gyáraink számához képest semmivel sem maradtunk el Németország puskagyártásához képest (értsd: arányainkat tekintve ugyanannyit gyártottunk, mint ők). Romániát, Bulgáriát, Szlovákiát, Finnországot megelőzve.

Ráadásul a magyar hadiipar még nem is volt maximálisan kihasználva – még a németek számára is ezerszám gyárthattunk puskát, pisztolyt, tüzérségi lőszert, repülőt. (Természetesen nem ingyen – szóval nem volt szó "kihasználás" a németek részéről.)

Megint idézek:

"A közhiedelemmel ellentétben a magyar ipar jelentős fegyvergyártási kapacitásokkal rendelkezett. E kapacitásoknak 1941-től csak egy részét lehetett kihasználni, mert a honvédség részéről vagy nem volt folyamatos a megrendelés, vagy a gyártási folyamatok egyes Magyarországon nem gyártható alkatrészek (elsősorban német) beszállításának késése miatt leállt. A gyártókapacitás jobb kihasználása érdekében a magyar hadiipar 1941-től eleinte önként ajánlkozott bérmunka végzésére a németek felé. A fegyverzet túlnyomó többségét a beszállítók munkaközösségben gyártották, az egyes gyáraknak azonban korábban elvállalt német megrendeléseik miatt gyakran a magyar igényeket hátrébb kellett sorolniuk. Egyetlen európai közép- vagy kishatalom sem rendelkezett teljesen önálló hadiiparral. A lehetőségeket figyelembe véve a magyar hadiipar elsősorban a könnyűfegyverzet gyártásában mégis komoly sikereket ért el. 1943-ban érte el a hadiipari termelés a csúcspontot, 158 996 db könnyűfegyver (puska, pisztoly, géppisztoly, géppuska, nehézpuska) átadásával, a termelés 1944-ben a bombázások miatt már csak 103 876 db-ot tett ki. Egyedül az 1939, illetve 1943 mintájú Király-géppisztolyból érte el a termelés 1944 folyamán a csúcsot.

[...]

Ha a német gyártási eredményekkel vetjük össze, akkor a magyar hadiipar teljesítménye első látásra rendkívül alacsonynak tűnhet. Látszólag a magyar ipar a német hadianyaggyártás teljesítményének kb. 1-5%-át adta. Míg kerekített számokkal kifejezve Németország 1941 és 1944 között 7,5 millió puskát, 1,8 millió géppisztolyt, 38 ezer harckocsit és rohamlöveget, 69 ezer gránát- és aknavetőt és 88 ezer löveget gyártott, addig Magyarországon ugyanebben az időszakban 324 ezer puskát, kb. 20 ezer géppisztolyt, 635 harckocsit és rohamlöveget, kb. 3000 gránát- és aknavetőt és 807 löveget. Ez az összevetés azonban több szempontból is félrevezető. Egyrészt azért, mert a magyar hadiipar gyártási eredményei 1944 nyarától a bombázások hatására töredékükre csökkentek és az ország is hamarosan hadszíntérré vált. Ezzel szemben a német hadiipar viszonylag eredményesen tudta semlegesíteni a bombázások okozta károkat és a német ipartelepeket 1945 márciusa után érték csak el a szövetséges csapatok. A német hadianyaggyártás csúcsteljesítményeit 1944 második felében érte el, amikor a magyar hadiüzemek zöme már nem is tudott termelni. Az összehasonlítás azért is félrevezető, mert Magyarország kapacitásának jelentős részét résztermékek (például repülőgépmotorok) gyártása kötötte le. Ha csupán a meglévő kapacitásokat hasonlítjuk össze, akkor a magyar hadiiparról jóval kedvezőbb képet kapunk. Puskából a német hadiipar 1942 és 1944 között havi átlagban 90-190 ezer darabot készített el, ezzel szemben a magyar kapacitások 1942 után havi 12 000 db puskát gyártottak, de a rendelkezésre álló kapacitások ennél több fegyver legyártását is lehetővé tették volna.

[...]

A magyar lőszergyártás kapacitásai olyan nagyok voltak, hogy még német exportra is gyártottak lőszert és a rendelkezésre álló lehetőségeket így sem sikerült teljes egészében kihasználni."

Ungváry Krisztián – A magyar honvédség a II. Világháborúban

És mindezt az USAF és az angol gépek folyamatos bombázásai mellett, 1944-től német megszállás, és a szovjet front közelsége alatt.

A Toldi harckocsik igenis nagyszerű konstrukció volt. Erre példa hogy Kétegyháza térségében (és nem Battonya, ahogy tévesen tanítják) az orosz betörést megállították, méghozzá leharcolt páncélosokról beszélünk. Csatlakozott hozzájuk egy szintén leharcolt huszár ezred, és egy Kétegyháza-Békéscsaba közt lévő szintén leharcolt tüzérségi üteg. Mind magyar alakulat volt.

Az orosz front (Don) rossz példa, mivel a lehető legrosszabb felszerelést küldték ki, ugyanis Horty, a Románok miatt, itthon tartotta a legjobban felszerelt csapatokat (Szinte rejtegette őket Hitler elől).