A sorkatonaság idején a szolgálat nem inkább a fiatalság neveléséről szólt?

A lányoknak Magyarországon nem kellett ilyen jellegű szolgálatot ellátni, tehát ilyen jellegű nevelésre sem volt szükségük.

Én szeretem a rendet, a fegyelmet, a szervezettséget, a hierarchiának is látom előnyeit. A honvédelemhez ezek alapvetően szükségesek.

Milyen öljük meg a másikat?

Előző, te hülye vagy.... A 2.vh-óta alig halt meg bevetésen magyar katona.

Figyelj.

A sorkatonai szolgálat a várakozásról szólt. A Néphadsereg arra várt, hogy mikor támadja meg az "agresszív nyugati kapitalizmus" a "kommunista béketábort", és a kialakuló fegyveres konfliktusban elvégezze a rá szabott feladatokat (mindegy, hogy mit és milyen eséllyel a sikerre).

Amíg volt pénz a honvédelemre, addig megvolt a kiképzés, aztán a várakozás hónapjait ki tudták tölteni szinten tartó kiképzési foglalkozásokkal, hadgyakorlatokkal, egyéb felkészítésekkel, sportversenyekkel.

Apám Nagyatádon volt a hetvenes évek elején, vegyi és sugárfelderítő gépjárműben műszerkezelő. Mesélte, hogy elvitték őket, megtanították síelni, meghelikoptereztették őket, hadgyakorlatokon voltak, rendszeresen jártak futballozni és egyéb versenyekre más szervezett csapatok ellen a hadseregen belül és kívül, stb. stb.

Azt monda, hogy amikor "öreg" lett, akkortól kezdődött az unalmasabb időszak, mert őket már nemigen képezték tovább, és a kiképzést is inkább az újonnan bevonultakra koncentrálták.

Aztán ahogy a politika lassan kihátrált a honvédelem mögül, a dolgok megváltoztak.

Eleinte egyre kevesebb jutot a karbantartásra, a kiképzésre, több területen alkatrészhiány lépett fel, aztán megkezdődtek a létszámcsökkentések és az átszervezések stb. stb. Ezekkel párhuzamosan a morál és sokszor a kiképzés színvonala is látványos zuhanásba kezdett.

Ez abban látszott a sorállomány számára, hogy sok a kiábrándult alkoholista tiszt, a durva tiszthelyettes, nem csinálnak semmit csak takarítanak, meg egyre rövidebb időt kell bennmaradniuk katonának.

A kettőezres évek első felében gyakorlatilag eljutott odáig a politika, hogy felismerte a teljesen önkéntes haderőre való áttérés szükségességét.

Ez meg is történt 2004-ben.

Azonban a Honvédség leépítése "karcsúsítása" folytatódott tovább, emellett a Honvédség azzal, hogy megszűnt a személyi állomány nagyarányú be- és kiáramlása, illetve azzal, hogy a laktanyabezárások és alakulatfelszámolások miatt gyakorlatilag eltűnt az országnagy részéről, szinte teljesen elszakadt a társadalomtól.

Ma a Honvédségről a szervezeten kívüliek szinte semmit sem tudnak, sem a működéséről, sem a hétköznapjairól, sem a katonákról sem a feladataikról. A volt sorkatonák nagy részének "sztorizgatásai" eléggé egyoldalú és sokszor hamis képet festettek róla, ami egyes liberális oldalhoz köthető eszmék terjedésének köszönhetően csak tovább mélyülő és erősödő félelmet és utálatot ültetett el a fiatalokban (néhány ilyen válaszoló véleménye olvasható felettem is). Emiatt teljesen irreális, és egymástól teljesen elütő képek alakultak ki a Honvédségről.

Ez sajnálatos, és nehezen orvosolható probléma, aminek feloldása nem az én feladatom.

Ha nem is közvetlenül a kérdésre válaszoltam, remélem a személyes véleményemmel kicsit jobb rálátást adtam a Kérdezőnek és a többieknek arra a problémára, amit a Kérdező felvetett a kérdésében.

A honvédségnek addig van értelme amíg pénzelni tudják, ahogyan azt többen előttem is megfogalmazták. Nem csak azért nincs már sorkatonság, mert nem NATO-konform, stb., hanem azért, mert egyszerűen nincs rá pénz. Örüljünk hogy a mostani állományt fenn tudjuk tartani.

A sorkatonaság a fiatalság neveléséről is szólhatott elméletileg, de amilyen tisztek ott voltak ez gyakorlatban nem valósulhatott meg. A '70-es évek közepéig még volt rá pénz, de aztán beütött a válság és minden lepusztult. Sok sztori van melyek szerint a bakák kiképzés során nem is láttak lőszert sem, vagy hogy a kamionosok nem indíthatták be sem indíthatták a járműveiket. Szerintem ma egy ilyen katonai kiképzésre nincs sok szükség, inkább tudják megfizetni azokat akik élvezik ezt és hivatásosak.

"Leginkább a feltétlen engedelmességet kellett megtanulni."

Persze, egy diktatórikus rendszerben szükség van arra hogy a "hangyák" feltétlen engedelmeskedjenek a hatalomnak és ne legyen forradalom, de már más időket élünk, menjen katonának az aki nem bánja ha a hatalom érdekeiért meg kell halnia.

"...ha a hatalom érdekeiért meg kell halnia."

Helyesebben: ...ha az állam érdekeiért feladatokat kell végrehajtania."

Meghalnia senkinek nem "kell".

Amit kell, az az, hogy a rábízott technikával, a rábízott emberekkel, a rábízott feladatot minél hatékonyabban, minél kevesebb veszteség árán, minél kedvezőbb eredménnyel elvégezze.

Aki meghal, az nem tudja végrehajtani a feladatot.

Egy hadsereg élő katonákból áll, egy feladatot élő katonák tudnak végrehajtani és egy normélis társadalom az élő katonákat szereti.