Az AK74 miért nem olyan népszerű mint a 47?

Történelmi okai vannak a népszerűségnek. Ebből gyártottak a legtöbbet, és ezzel szabadították fel a legtöbb országot. Sok egykor rabszolgaként kezelt gyarmati nép köszönhette a szovjet géppisztolynak, hogy ma független. Mozambik például olyan hálás a fegyvernek, hogy a zászlajukba is berakták.

AK47-esről bővebben itt:

[link]

Évforduló: 64 éves az AK-47-es

Szinte mindenki ismeri a Kalasnyikov gépkarabélyt, még azok is, akiket egyáltalán nem érdekel a hadászat. Az eddigi történelem legnépszerűbb fegyvere, szerte a világon megtalálható, küzdjenek vele akár jó, akár rossz célokért.

Az AK jelentése Avtomat Kalasnyikova, a 47-es pedig a születési évszámát jelenti. Tervezését a második világháború végén kezdte el Mihail Kalasnyikov, szovjet mérnök, aki még ma is él. Kalasnyikov karrierje fiatal katonakorában kezdődött, amikor is megsebesült a Brjanszki csatában és a kórházi ápolása alatt kezdett fegyvertervezésbe. Nyílt titok volt, hogy a németek Sturmgewehr 44-es gépkarabélyát másolták le, amely korának egyik legjobb fegyvere volt, szerencsére a náci hadiipar tönkrement és a háború végén már keveset tudtak gyártani belőle. A hidegháború továbbra is indokolttá tette egy modern kézifegyver előállítását, ezért 1946-ban, mint AK-46-ost bemutatták az illetékes tiszteknek, és 1947-ben már mint AK-47 kezdődött meg a sorozatgyártás. 2 évvel később már hivatalosan is rendszeresítették a szovjet hadseregben és a Varsói Szerződés tagállamai is kaptak belőle. 64 év elteltével még mindig a legnépszerűbb kézifegyver. Számos fajtája létezik, a szabványt sok ország átvette és kezdte átalakítani, még Magyarország is. Később megjelentek modernizált változatok, amelyek már AKM néven kerültek forgalomba és 1978-ban kijött az AK-74. A kínaiak jellemzően puskatus nélküli verziókat gyártottak, a vietnámiak és egyéb dél-kelet ázsiai országok is ezt a típust kapták. Venezuela is megvette a licenszet, de a gyár jelenleg építés alatt van. A fegyver tipikus orosz tervezés: laza illesztések, tehát kevés karbantartást igényel, ha elkoszolódik sem akad el, roppantul jól tűr minden időjárási körülményt. Kézitusára abszolút alkalmas, mert masszív szerkezete van, sokszor szuronnyal is felszerelték. A lövedékeknek óriási átütőerejük van, közelről akár a 10 centis betonfalat is átlövi. A tömege mindössze 3,6 kilogramm, tárral 4,1. 800 méteres a hatótávolsága, de 1500 méterről is halálos, ha célt talál. A tár 30 lőszert tartalmaz.

Az AK-47-est számos országban bevetették, számos céllal. A szovjetek által támogatott gyarmati felszabadító mozgalmak is előszeretettel használták. A fegyverek azonban sokszor rossz kézbe kerültek, ezért ma számos terrorszervezet is használja. Az illegális piacon olcsón beszerezhető, 30 és 120 dollár közötti áron, különösképp Afrikában. Néhol tehenekben mérik az árát, Kenyában 1986-ban még 15 tehén ért egyet, 2005-ben már csak 5. A Világbank becslése szerint 500 millió tűzfegyver van a világon, ebből 100 millió a Kalasnyikovok közül, amiből 75 millió AK-47. A fegyvert a szovjetek ellen is bevetették: az oroszok afganisztáni bevonulásakor az USA a kínaiaktól vásárolt 56-os típusú AK-47-esekkel támogatta a mudzsahedineket. 2004-ben az oroszországi Izsevszk városában Kalasnyikov múzeum nyílt, mely havonta 10000 látogatót vonz.

Vietnám

A vietnámi háború során két gépkarabély ált szemben egymással, az AK-47 és az amerikai M-16-os. Ez utóbbi nem bírta a monszun éghajlatot és bizonyos esetekben hajlamos volt elakadni, ami sok amerikai katona életébe került. Általános jelenség volt, hogy az amerikaiak egyszerűen megváltak az M-16-osaiktól, ha volt módjuk, hogy a vietnámiak AK-47-esét megszerezni. Ez sokszor szintén tragédiákat okozott, hiszen a Kalasnyikov jellegzetes hangja az amerikaiak számára egyértelműsítette az ellenség jelenlétét, és vakon is arra lőttek, ahonnan a hang jött. Sokszor így saját társaikat ölték meg tévedésből.

Jelképekben

A felszabadító mozgalmak számára ez a fegyver igen fontos – szinte szakrális – jelleggel bírt, hiszen ezeknek köszönhették szabadságukat és ezekkel szüntették még a több évszázados gyarmati elnyomást, ez a fegyver jelentette számukra az utat ahhoz, hogy végre emberként kezeljék őket. Nem csoda, hogy számos szervezet, sőt ország címerébe vette az AK-47-est. Ez egyben üzenet is volt az ellenség számára, hogy erős néppel van dolga, és nem adják könnyen a szabadságot. Mozambik volt az első, amely zászlajába és címerébe emelte a gépkarabélyt. 2007-től Kelet-Timor címerében szintén szerepel, korábban Burkina Faso címere is tartalmazta, ám 1997-ben már elhagyták, helyette lándzsa szerepel. Inkább elrettentési céllal a Hezbollah és az Iráni Forradalmi Gárda is szerepelteti a logójában.

22:20 tól kérdezem!

Miért is szorul be az Ak 47-be gyakran a hüvely? Talán azért mert nem kapta meg azt a kevés karbantartást sem amit igényelne? Vagy talán az unatkozó sorkatona az őrtoronyban kitárazott majd a lőszer magját próbálta kifeszegetni és az deformálódott? Volt pár karabély a kezemben nem szorult bele egybe sem a lőszer hidd el.

Nem is azt írtam h betöltés közben szorul be a hüvely. Van ott egy olyan szócska h "üres". Lövés után a távozni kívánó üres hüvely szokott néha beragadni, amikor is merőleges áll ki a fegyverből. Azért mert Nálad nem csinálta ezt, nem jelenti h a probléma nem létezik.

És pont azt írtam h igénytelen fegyver, kevés karbantartást igényel, és akkor is tökéletes működik. Az h ha beszorul, nem feltétlen a hanyag tartásnak az oka.

Ámen.

Csak egy korábbi válaszoló által leírt hibás információt szeretnék javítani.

Az AK-47 nem a Sturmgewehr 44 (StG 44/MP 44) másolata.

Szerkezetileg olyan sok az eltérés a két fegyver között, hogy másolásról nem lehet beszélni.

A szerkezeti hasonlóságok megvannak, de kb. ugyan ekkora a hasonlóság az AK és a G3 között, és azt azért nem feltételezhetjük, hogy a G3 az AK másolata lenne...

Amit az oroszok "lemásoltak", az nem a fegyver volt, hanem a fegyver-lőszer kombináció ötlete.

Azaz ők is felismerték, mint a németek, hogy a lövészkatonának szüksége van egy olyan fegyverre, ami képes sorozatlövésre, viszonylag nagy a tárkapacitása, és 300-400 méterig megfelelően pontos. A gyalogsági tűzharcok túlnyomórészt ezen a távolságon belül folytak, tehát túlhaladottá váltak a 800-1000 méterig hatásos, kis tárkapacitású ismétlő puskák. A géppisztolyok a sorozatlövési képességgel és nagy tárkapacitással jó megoldást jelentettek (PPS, Grease Gun, Thompson), de csak közelhacra voltak alkalmasak, mivel sokkal kisebb teljesítményű pisztolylőszert tüzeltek. Tehát egy olyan köztes (a géppisztoly és a hadipuska között álló) fegyver kellett, ami alkalmas sorozat lövésre, mint a géppisztoly, de elég erős a lőszere, hogy a tűzharcban megkövetelt távolságig hatni tudjon.

Mindez alapvetően megkövetelt egy új lőszertípust, az úgynevezett köztes lőszert, ami gyengébb és könnyebb, mint a puskalőszer, mivel nem kell olyan nagy távolságon hatnia, és a sorozatlövés miatt a katonának nagyobb mennyiséget kell magával vinnie (ez lett a németeknél a 7,92x33, az oroszoknál a 7,62x39). Már a háború folyamán több állam is próbálkozott ezel a köztes lőszer-köztes fegyver koncepcióval (M1 karabély), de a németek StG 44 típusa lett a legjobb.

Sokan azért tartják az AK-t az StG 44 másolatának, mert egy hasonló koncepció szerint kialakított, szinte közvetlenül a háború után megjelent fegyverről van szó. Azonban aki megnéz egy-egy metszeti rajzot a két fegyverről, azonnal átlátja, hogy tervezésileg kontinuitás nemigen fedezhető fel, a hasonló megoldások pedig egyszerűen a hasonló gondolkodás (minél egyszerűbb gyártás, megbízhatóság) eredményei.