A magyar pilóták használtak légiharc-rakétákat a II. világháborúban?

Még az sem használt, akinek volt.

Akkoriban nagyon buta rakéták voltak, Vagy elengedték és ment, vagy távirányították, és még így sem igen volt esélye a találatnak.

Irányított légiharc rakéták tényleg megmaradtak kísérleti szinten, pedig magyar fejlesztés is volt 44M Lidérc néven.

A géppuskák/gépágyúk mellett bevetettek irányítatlan rakétákat mindkét oldalon, elsősorban földi célok ellen, de nagyobb bombázókban is jelentős pusztítást véghez lehetett ilyesmikkel vinni.

A távvezérléssel irányított bombák viszont egész hatékonyak voltak a hajók ellen, 80-szor jobb találati aránnyal, mint a hagyományos bombázás, de még mindig nagyon pontatlanok, és kezdetlegesek voltak.

De a kérdésre válaszolva, légiharc rakétákat nem vetettek be harcokban.

"A II. világháború alatt a német mérnökök több kísérletet is végeztek levegő-levegő rakétákkal. A harcok során bevetették a WGr.21-es, valamint az R4M típusú nemirányított rakétákat, előbbit Focke-Wulf Fw 190 vadászrepülőgépeken, utóbbit a Messerschmidt Me 262 sugárhajtású vadászrepülőgépeken alkalmazták. A német pilóták több légigyőzelmet is arattak velük, elsősorban nehézbombázók, valamint rosszul manőverező célpontok ellen voltak sikeresek." -A Wikipédiából

Hogy a magyarok használták-e nem tudom, de az általam olvasott visszaemlékezésekben nem említik.

A Dunai Repülőgépgyárban készített Me 210 Ca-1 rombolónak volt nehézvadász alváltozata is pár példányban. Azok használták a W.Gr. 21-est, szárny alól indítva (3-3 cső).

A Lidérc úgy tudom sosem volt bevetve eredeti metódus szerint légiharcrakétának, mert mire olyan szintre jutott, már nem volt mivel felvinni. Buda védelmére vetették be, szárazföldi fegyverként. Az R-4-est a magyarok nem alkalmazták a Fw 190-eseiken. 25 és 50 kg-os bombákat hordoztak ( ezek csatarepülőgépek voltak, nem nehézvadászok)

persze,többnyire Passzív infrásakat,(Sidewiner / R-70)

vagy fél aktív lokátorosakat...