I. illetve II. VH legjobb maroklőfegyvere?

Marhaság azt hozni fel érvként, hogy a német fegyvereket a háború után nem gyártották. No ná hogy nem. Csak nem fogják a győztesek a vesztes iparának termékeit nyomni a vazalusaikra. Ez nem minőség választás kérdése, ez biznis. A mauser 98 az túlélte a háborút egy pár évig de nem német mintában hanem cseh és jugó változataiban, csak azért végezte be, mert egyszerően elavult. A Tokarev miben volt jobb mint más? Abban, hogy a nagy szovjet testvéré volt és az volt a világ legtökéletesebbje bármi volt is (akár a gumipitypang). A csehek gyártották és használták azt amit a háború előtt (és alatt a németeknek)ČZ vz.38 (a németeknél mint P-39), ČZ vz.24 (P-24), vagy a lengyel VIS (P-35)ez is az M1911 koppintása, francia Modéle 1935 (browningból eredő)amit egész a Mac 1950 ig használtak, vagy a francia MAB model D amit a mai napig használnak a francia rendőrök. A híres szovjet TT-33 ami a TT-30 ból fejlődött ami viszont a M1911-ből de biztosíték nélkül.

De ami vita nélküli legsikeresebb maroklőfegyver és minden hadseregben el is sült az a marokmarcsa volt :)

Akkor egy rövid áttekintés a II.vh legismertebb maroklőfegyvereiből, nem minősítve:

USA: - Colt M1911 kaliber .38 Long Colt, később .45 ACP, legyártva 19 000 000 darab, (a német hadseregben norvég gyártású Kongsberg M1911);

- Smith & Wesson .45 - Revolver M1917, kal. .45ACP, 150000 darab;

Szovietúnió: - TT-33, 2 000 000 darab;

- Nagant 1895, gyártva 1895 - 1945, kal. 7,62x38R;

Német birodalom: - Volkspistole 9x19 luger;

- Walther P-38, kal. 9mm Luger, 1 200 000 darab, 1990-ig, Walther P-5 máig.

- Luger P.08;

Japán: -tipus 94, kal.8x22 Nambu, 72 000 darab (a legrosszabb hírű pisztoly);

- Nambu 14, (a legjobb japán) 279 000 darab, (ebből alkotta Ruger a Ruger Markot);

- Nambu apó, tip A, 2400 darab;

- Gyermek Nambu, kal. 7mm, 500 darab;

- revolver tip 26 (Meidzsi) kal. 9mm

Brit: - Browning Hi Power, 9mm Luger, használták a németek mint P-640(b), máig használják hadseregben vagy rendőrségen Kanada, Belgium, Britannia, India, Ausztrália, Argentína, Luxemburg, Venezuela, Izrael, Singapúr, Írország 2007-ig.;

- revolver Enfield No.2, kal. .38, 270 000 darab.;

-revolver Webley MKI.- Mk.VI., 1887-től 1963-ig, kal. .455 Webley (Mk.IV kal. .38) 125 000 darab;

Csehszlovákia: (háború előtt, közben Szlovákia, Cseh gyártás és átadás a németeknek) - ČZ vz.38, 42 000 darab ebből 41 000 darab a német OKH-nak, 1000 darab a német RAD-nak, használta a Luftwaffe is, kal. 9mm Browning kurz.;

- ČZ vz. 24, Csehszlovák hadsereg, CsSz. csendőrség, pénzügyőrség (financok), Szlovák hadsereg, Szlovák rendőrség, németek mint P-24(t), kal. 9mm Browning kurz, 196 000 darab, háború után is a 1950-as évekig.

Olaszország: - Beretta M1934, 9mm Corto (Browning), 1080000 darab ,

- Bertta M1935, kal. 7,65 Browning, 525 000 darab,;

Franciaország: Pistol modéle 1935, kal. 7,65 Longue, 1950-ig;

- MAB modéle D, kal. 7,65x17 browning, maig használatban a fr. rendőrségnél.;

Lengyelország: háború előtt, később átvették a németek,

- Radom VIS,németeknél P-645(p) és P-35(p), kal. 9mm Para, (de .45 és .22LR is), 380 000 darab,

6000 lövésel tesztelték sikeresen, használták a német ejtőernyősök, katonai rendőrség,;

Finnország: - Lahti L-35, 1935-1952, 9000 darab, kal. 9mm Para, a finn hadseregben 1980-ig, Svédországban mint Husqvarna M/40, 100 000 darab. Bírja az extrém hideget is.;

Románia: Nagant 1895, Steyr 1912, Luger 1908, Beretta 1934.

Magyarország: FÉG 37M, kal. 9mm Browning,65 Browning mint P-37(u), 300 000 darab.

"De. A háború után egyetlen tank sem készült a német nehéz harckocsik mintájára.

Ellenben , inkább az orosz IS széria volt a minta, valamint majd az MBT-k.

Ha a például a Tiger II jó lett volna, miért nem ennek mintájára haladt tovább a harckocsi fejlesztés?

Arról nem is szólva, hogy viszont a Hertzer-t még jóval a háború után is hadrendben maradt, mert kiváló típus volt."

1.) A német hadsereg eredetileg a Panther II-t akarta sorozatgyártásra jelölni de Adolf Hitler inkább a nehéz harckocsik gyártását preferálta. A német harckocsi fejlesztés többek között ezért is tolódott el a nehéz és szuper nehéz tankok irányába.

Íme néhány példa:

-Tigris II

-Maus

-E100

-Panzer VII Löwe

-Panzer X

-P. 1000 Ratte

-P. 1500 Monster

2.)A német ipar a háború végére gyakorlatilag megsemmisült, majdnem a teljes német harckocsi állománnyal együtt. Tehát nem igazán volt lehetőség a bevált német típusok használatára mivel csak limitált példányszámban álltak rendelkezésre, a gyártósorok amik a tartalék alkatrészeket és további harckocsikat legyárthatták volna, pedig egyszerűen már nem léteztek.

Amerika és Oroszország a háború végén már elkészült a továbbfejlesztett harckocsik terveivel + rendelkezett nagyszámú közepes harckocsival, no meg a hozzávaló gyártósorral valamint alkatrész utánpótlással. Nyilván nem fognak átállni egy ismeretlen típus továbbfejlesztésére inkább a használható ötleteket fogják átvenni a saját típusok korszerűsítésénél. ( pl: amerikaiaknál M26 + francia hadsereg II vh-t követő harckocsi fejlesztései)

Ha pedig már a Hetzer szóba került ott van még egy bevált típus, a Jagdpanther. Csekély 3000m-es lőtávjával + a hozzávaló 88-as páncéltörő löveggel + jónak mondható mobilitásával lett volna keresnivalója a 20 századi hadszíntereken.

Németország:

Luger P08: Ennek a fegyvernek főként a nyitott zárszerkezete jelentette az egyik fő hátrányát ami megnövelte a Luger karbantartási igényét (gyakran kellett tisztítani). A csuklós karos, rövid hátrasiklásos rendszerrel is akadtak problémák mivel ez bonyolultabb volt mint a Browning rendszerű pisztolyoké. Többek között ezért is volt drága és időigényes a Luger sorozatgyártása ami végül a megbízhatóbb és egyszerűbb M1911 colt Browning rendszeren alapuló maroklőfegyverek elterjedéséhez vezetett.

Ezen hátrányok mellett azért a Lugernek voltak kétségtelen előnyei is.

Korához képest a pontossága jó volt. Erről árulkodik a viszonylag magas torkolati sebesség: 320 m/s-400m/s és az 50-70 méter közötti hatásos lőtávolság is.

A hosszú csövű Luger változatokhoz 32 lőszert befogadó tárat illetve válltámaszt lehetett csatlakoztatni, így a fegyvert gyakorlatilag géppisztolyként is lehetett alkalmazni.

[link]

Walther P-38: Az 1938-ban rendszeresített Walther P-38-asnál gyakorlatilag sikerült az összes problémát kiküszöbölni ami a Luger pisztolyoknál felmerült. Tervezésénél fontos szempont volt hogy a fegyver szerkezete viszonylag egyszerű legyen, ami megkönnyíti a sorozatgyártást plusz nagyobb megbízhatóságot is jelent. A végeredmény egy könnyen gyártható, harctéri használatra is alkalmasabb fegyver lett, ami ráadásul pontosság terén is a Luger szintjéhez mérhető. Németországon kívül még 11 országban rendszeresítették, a német haderő pedig az 1990-es évek elejéig tartotta használatban.

USA:

Browning M1911: Az amerikai pisztoly főként annak köszönhette a széleskörű elterjedését hogy iszonyatosan robosztus, egyszerű és megbízható szerkezet volt. Ehhez a fegyverhez 45-ös (11,43 mm) lőszert rendszeresítettek ami nagyobb és nehezebb is volt a szabvány 9mm-eshez képest. Ennek több előnye és hátránya is volt:

Előnyök:

-A 45-ös lőszernek nagyobb volt a megállítóereje (Mivel nagyobb és nehezebb is volt a 9 miliméteresnél, nem volt elegendő torkolati sebessége ahhoz hogy az emberi testen áthatoljon. Így viszont a lövedék mozgási energiájának jó része -lökéshullámként- a szövetekben nyelődött el.)

Hátrányok:

-A nagyobb kaliber miatt a tár kapacitása alacsonyabb volt

mint a kisebb kaliberű fegyvereknél, igaz nem sokkal ( 7 db lőszer)

-Pontatlanabb és nehezebb volt mint a kisebb kaliberű vetélytársai

Szovjetunió:

TT pisztoly: Lényegében hasonló paraméterekkel bírt mint a kortárs pisztolyok. Ehhez a fegyverhez alacsonyabb kaliberű 7,62mm-es acélmagvas lőszert használtak, ennek köszönhetően a torkolati sebessége és az átütőereje is magas volt.

Belgium:

Browning HI-Power: Mint azt a neve is mutatja ez a pisztoly az M1911-es rendszerén alapul. A kisebb 9mm-es lőszerből 13 fért el az eltolt soros tárban, szemben a kor többi öntöltő pisztolyának 6-8 lőszeres tárkapacitásával.

Maga a konstrukció nagyon megbízhatónak számított. Még elkormozódott és szennyezett állapotban is jól működött. Pontosság terén sem lehetett rá panasz. Összesen kb 50 országban rendszeresítették. A II Világháborúban a Waffen SS is használta.

Ezek alapján ha szavazni kéne én a Browning HI-Powert tenném az első helyre. A P-38, M1911 és az orosz TT között már nehezebb lenne sorrendet hirdetni. A Lugert viszont egész biztosan az utolsó helyre sorolnám még pedig a bonyolult szerkezeti kialakítása és karbantartási igénye miatt.

Természetesen a Luger!

Discoveryn ment róla film, hogy mennyire szerettek volna otthonra szerezni az amcsi katonák belőle.