Milyenek voltak a magyar katonák az I. és II. vh-ban?

Nekem nagyapám, aki harcolt a II. vh-ban mesélt dolgokról, amik elég durvák voltak, legalábbis, ahogy beleéltem magam.

Mondta, h az egyik ismerősét ott lőtték agyon előtte, egyszerűen nem bírta felfogni, h van ilyen ,h otthon éli az ember, a "nyugodt" életét,kapálgat meg eljár a bányába, aztán egyszer csak azt veszi észre, h viszik az ismerőseivel együtt,kapja a fegyvert h harcoljanak, h gyilkoljanak stb..

Nekünk ez felfoghatatlan szerintem, h mennyire is rémes lehetett:S

Nemcsak kurucinfós sztorikat kéne olvasni, hanem esetleg orosz irodalmat is. Abban benne van, hogy hogy d.gtunk végig meg raboltunk szét falvakat a don kanyarhoz vonulás közben. És érdekes hogy ezek az infók M.o-n valahogy homályban vannak... Akkoriban az oroszoknak mi voltunk a "rém"... Aztán mikor nem sikerült őket bedarálni, akkor meg panaszkodunk mikor visszavágnak...

Nincsenek nemzetiségekre osztva a katonák. A katonák azok katonák. Mindegy melyik ország állítja ki őket. Azt teszik, amit a parancsnok mond. És a harctéren minden katona állattá válik.

A kérdező egy igazi beszűkült netnáci. Nem esik neki jól hallani, hogy a németeknek (és szövetségeseiknek) semmi keresnivalójuk nem volt ott, ahol voltak. Ők támadtak, és akiket megtámadtak, védekeztek. Az oroszok saját hazájukat, nemzetüket védték. Jogosan.

Teljesen mindegy, hogy a németek hogyan voltak felszerelve, és az oroszok hogyan nem. Akármennyit ért az SS, az oroszok erősebbek voltak. És tudod, az ő oldalukon több igazság volt.

A doni katasztrófára alapozva.

A Magyar katonát kiküldték egy olyan ország katonái ellen harcolni akikkel soha semmi problémája nem volt. Fegyver nulla, felszerelés és ellátás nulla, a tisztikar zéró.

Elfelejtve, kiszolgáltatva mindennek, minusz 40 fokban halálra fagyva reménykedett abban, hogy egyszer talán hazajut. Ha erről beszélt, fejbelőtték, ha előre ment, akkor is.

207.000 fő. Aki hazajött, az sem nagyon mer beszélni róla.