Régen a királyoknak, ha háború volt tényleg a csapataikat kellett vezetni a csatatéren? (magyarul nem a biztonságos várban "üldögélt")

#4 Akkoriban más volt a megközelítés. A királynak a csatában is volt saját testőrsége, és nyilván nem a frontvonalban harcolt, hanem csak irányította a csatát. Sokszor egyfajta elit egységként használták ezeket a királyi csapatokat, és a király az elit testőrségével akkor ment ténylegesen harcolni, ha valamilyen kritikus ponton kellett erősítés, vagy az alacsony morált kellett egy kicsit feltornászni. De szerintem (nem ismerek statisztikát) több király halt meg olyankor, amikor elvesztették a csatát és vagy nem tudtak már elmenekülni, vagy menekülés közben haltak meg. Győztes oldalon kevésbé estek el uralkodók, pont azért, mert nem harcoltak ténylegesen, mint egy egyszerű katona.

Ami az ország irányítását illeti, egyrészt akkor sem egymagában a király irányított, sokkal inkább a nemesség, a befolyásos emberek és az egyház. Fontos volt a király személye, de az uralkodónak inkább szimbolikus jelentősége volt, mint gyakorlati. Addig is más irányított amíg a király külföldön vagy hadjáraton tartózkodott, ha meg a király meghalt, hát választottak másikat. Persze fontos volt hogy ki a király, csak arra akarok kilyukadni, hogy nem volt annyira sérthetetlen személy, mint ma pl. az elnökök, akiknek sokszor még az is tiltva van hogy egy gépen utazzanak a többi tisztviselővel, nehogy többen meghaljanak. Akkoriban a királyokat rendszeresen meggyilkolták a csatatéren kívül is, sokan lettek áldozatai merényleteknek, árulásoknak. Sőt, sokszor lettek királyok gyermekek is, akik nem tudtak irányítani, helyettük egy pártfogó irányította az országot, amíg a gyermek fel nem nőtt.

A mai királyok már nincsenek a csatatéren, ma már más a felfogás. És ez nem csak az európai monarchiákban van így, amik már csak szimbolikusak, hanem a valódiakban sem, mert egyszerűen annyira más már a mai hadviselés, hogy nem is tud a király ott lenni a katonákkal és nem is szükséges ott lennie.

#4 mivel nem volt telefon, rádió, internet az ország irányítója akkor tudott irányítani ha ott volt a "tűzközelben". Ez most is igaz, ha pl. egy cégvezető csak ül az elefántcsont-toronyban de megy ki a "termelésbe", helyszínre szétnézni akkor ott előbb-utóbb megy a láblógatás, a lenyúlás, a háta mögötti összejátszás. Az emberek ahhoz igazodnak, ahhoz lojálisak akit látnak, aki a gyakorlatban irányítja őket.

Márpedig abban a korban a király hatalma nem jogszabály által volt adott hanem csakis az erő által. Ha gyengének gondolták akkor megpuccsolták. Jó esetben elmenekült valamelyik rokonához egy másik országba, de általában puccs során inkább kivégezték (a családjával együtt).

A gyakorlat vegyes volt.Van egy lista is a csatákban elesett királyokról.

Általánosságban az ókortól kései középkorig mentek a királyok,uralkodók hadba.De ezt sem úgy kell élképzelni,hogy az élvonalban,rohamoztak!Volt ilyen is,de nem ez volt a jellemző!

Jelenlétükkel sokat tudtak dobni a harci morálon.Általában egy biztos helyen vertek tábort, testőrök,szolgák kíséretében,ahol a főhadiszállás,az irányítás működött.

Később ,az újkorban már elvétve volt erre is precedens.A királyok hadat üzentek, és szépen elvoltak a királyi rezidenciáikon,ahová befutottak a hírek.A csatát a tábornokaik és a katonáik vívták meg.

Gyakorlatilag túl értékesek voltak,és nem igazán érte meg kockáztatni halálukat egy csata erejéig,mellyel feje tetejére állt volna az ország,és a további hadviselés kimenetele is nagymértékben csorbát szenvedett volna.