Az Iraki erők mennyire voltak pariban az szövetségesekkel az 1. Öbölháború idején ?

A Koalíciónak papírforma szerint 42 tagja volt, de harcértékre nyilván nem egyenértékűek voltak.

Aki értékelhető haderővel ment oda, azok a britek, a franciák, és az egyiptomiak voltak. Szaúd-Arábiának voltak jó, és rossz minőségű fegyverei, és az állományuk megbízhatatlannak számított, mert volt olyan F-15-ös pilóta, aki Szudánba lépett le a repülőjével, mert nem akart iraki hittársai ellen harcolni, illetve nem voltak szimpik neki az amerikaiak. Érdekesmód nem történt felelősségrevonás ezügyben.

A Brit Légierő Jaguár csapásmérő repcsiket, vadász, és bombázó változatú Tornadokat, és Buccaneer csapásmérő repcsiket vitt az Öbölbe. A Panavia Tornadora csak a MiG-25 - Mirage F1 - MiG-29-es hármas jelenthetett volna veszélyt, más nem. Szárazföldi erőknél Challenger 1-es harckocsi, abból 179 példány, lövészpáncélosok, tüzérség, és harcászati rakétások.

A Challenger 1-esekkel nagyon készültek a T-72-esek ellen, de pechükre olyanokkal nem találkoztak, csak T-54/55-ösökkel, és esetleg T-62-esekkel.

A Francia Légierő Jaguár csapásmérő repcsiket, Mirage F1-eseket, és Mirage 2000-eseket vitt az Öbölbe. A szárazföldi erők AMX-30-as harckocsikat, 44 AMX-30-as harckocsit, az egy félretervezett, papírpáncélos harckocsi volt, az csak a műszerezettsége révén volt életképes a harmadik világbeli diktatúrák ellen, különben egy normális ellenfél ellen az AMX-30-as annyit ér, mintha kavicsokkal dobálóznának.

Az Iraki Légierő többszörösen több repülőt veszített a földön parkolva, mint légiharcban.

Légiharcban 4 MiG-21-est, 9 MiG-23-ast, 2 MiG-25-öst, 6 MiG-29-est, és hasonló mennyiségeket vesztettek, ellenben földön parkolva 61 MiG-21-es is megsemmisült, és a többit is lehet így listázni.

1991-ben mind a T-72-nél, mind a MiG-23-nál még nagyon sokat jelentő kérdés volt, hogy pontosan melyik változat? Mert a MiG-23Sz annyit ért, mint egy 21-es, de mondjuk az MLD az légiharcban legyőzhette a mezei F-16A-t. Esetleg az F-18A-t is.

A csúcsgépre, a Fulcrumra, akkor még csak néhány iraki pilóta kapott rendesen kiképzést. Ezért azok harcbavetése mondjuk a Mirage vagy a MiG-23 gépekhez viszonyítva szórványos volt.

Az előbbi kimutatás alapján, később, a háború után sikerült még valahonnan 72-eseket vásárolniuk. Talán pont Ukrajnától. Vagy Belorussziától.

A Mirage-ok szállítása egy cikk szerint azért állt le, mert Irak már nem fizetett. De akkor a szovjeteknek meg kifizették a MiG-29 gépeket? Nem értem.

A Szu-25 csatagépek mennyisége meglepett. Fele ennyire tippeltem. Gondolom, ez az állomány a reptereken semmisült meg a szövetséges légicsapások során.

#10 az iraki T-72-eseknek esélyük sem lett volna az Abramsek ellen. A butított exportváltozatot kapták, lényegesen gyengébb páncélzattal, elavult tűzvezetési rendszerrel és nem kaptak hozzá űrméret alatti gránátot sem. Legfeljebb hátulról tudta volna leküzdeni de a szövetséges légifölény mellett esélyük sem lett volna mögéjük manőverezni magukat.

Legfeljebb a T-72B2-től felfelé lévő típusváltozatoknak van esélye az Abrams szériával szemben.

# 13-as

" 1991-ben mind a T-72-nél, mind a MiG-23-nál még nagyon sokat jelentő kérdés volt, hogy pontosan melyik változat? "

A repülőknél valóban működött a teljes értékű eredeti modell vs. különböző minőségű exportverziók szisztéma, azonban harckocsiknál nem tudtak módosítani, külföldre is ugyanazt adták el, ami otthon volt.

Az orosz T-72-eseket azokat 80 - 105 - 20-as, majd 60 - 105 - 50-es elrendezésű teknőfronttal tervezték, és gyártották, és a lengyelek, és a csehszkók is ugyanebben az eredeti minőségben gyártották, és az utólagos tesztek szerint jól is sikerültek. Ez volt a T-72-es Urál, és a T-72A.

A probléma inkább az volt, hogy teljesen elavult infrájuk az irakiaknak, és teljesen elavult lőszereik. Azonban T-72-esből nagyon keveset vetettek be, az alapmodell az továbbra is a T-54/55-ös volt.

Szaddám az eleve abból indult ki, hogy Kuwait lerohanását, és Szaúd-Arábia megsarcolását a Nyugat néhány évig tartó szankcionálással fogja lereagálni, nem pedig valódi háborúval, és a néhány év szankció eltelte után visszaáll a normális, békeidős üzletelés a Nyugattal, ezért mentek villámháborúba az irakiak ezeréves T-54/55-ösökkel, és MiG-21-esekkel, és MiG-23-asokkal.

" a MiG-23Sz annyit ért, mint egy 21-es, de mondjuk az MLD az légiharcban legyőzhette a mezei F-16A-t. Esetleg az F-18A-t is. "

Az F-16-os Falcon azért lett, mert az F-15-ös kegyetlenül drága, kell egy megfizethető repcsi, nagy mennyiségben is, és íme az F-16-os Falcon.

Az F-16-os Falcon megfizethető árát azzal érték el, hogy a sárkányszerkezete az csak 4 % titánt tartalmaz, ellenben az Eagle sárkányszerkezete 25 % titánt.

Különben műszerezettségre, és hordozott fegyverzetre mind a kettő, az F-15A, és az F-16A ugyanolyan értékű, sőt az F-16-ost jobban is szerették a pilóták.

Amivel az irakiak harcba szállhattak volna, az a MiG-25-ös Foxbat, azzal bizonyított lelövést értek el, nem ősöreg F-18A-t lőttek le, hanem vadiújnak számító F-18C-t.

" A Mirage-ok szállítása egy cikk szerint azért állt le, mert Irak már nem fizetett. De akkor a szovjeteknek meg kifizették a MiG-29 gépeket? Nem értem. "

Irak eredetileg 121 Mirage F1EQ/BQ repcsivel bírt, ezeket 1981 és 1989 között kapták meg a franciáktól, normálisan ki tudták fizetni ezeket.

Az Irán ellen vívott háborúban 33 Mirage F1-est vesztettek, így csökkent le a flottájuk 88 repcsire az Öbölháború idejére.

Az elvesztett mennyiség pótlására újabb példányokat szerettek volna Franciaországtól, de az ENSZ által kihirdetett fegyverembargó miatt semmilyen üzletet nem tudtak nyélbe ütni.

" A Szu-25 csatagépek mennyisége meglepett. Fele ennyire tippeltem. Gondolom, ez az állomány a reptereken semmisült meg a szövetséges légicsapások során. "

Légiharcban mindössze két példány veszett oda, ellenben a földön, a reptereken 31 példány semmisült meg, és 8 rongálódott, azok is nagy valószínűséggel véglegesen mentek tönkre.

Közepes / Nagy magasságból, lézeres bombákkal semmisítették meg az iraki repülőket, számos ilyent megörökítő felvételt láttam, amit az amerikai repülők fedélzeti célmegjelölője vett fel.

# 14-es

A T-72-es Urál teknőfrontja az 80 - 105 - 20-as felépítésű (acél, textolit, acél), 205 mm a fizikális vastagsága, 68°-on döntve.

A T-72A teknőfrontja az 60 - 105 - 50-as felépítésű (acél, textolit, acél), 215 mm a fizikális vastagsága, 68°-on döntve.

[link]

A T-72B-nek kétféle teknőpáncélzata van:

- 60 + 10 + 10 + 20 + 20 + 50 mm lemezek, homogén acéllemezek, 5 milis légrésekkel

[link]

- 60mm acél + 35mm NERA +60mm acél+10mm sugárzás elnyelő anyag + 60mm acél, 225 mm a fizikális vastagsága

Nem változtattak a 68°-os döntésen.

Ezek közül melyik az értékelhető, és melyik a teljesen gyenge ?

Nem csak a páncélzat létezik.

- a legolcsóbb, és leggyengébb nyíllövedékkel bírtak (3BM-9-es)

- nem kaptak sem 16, sem 30 milis nagykeménységű acéllapot pótpáncélozásnak

- ERA kazettázást sem kaptak

- és hőképet sem

Az ilyen T-72-es nyilván nem tud labdába rúgni az Abrams ellen.

Azonban ha kap

- 3BM-22 / 3BM-42-es nyíllövedéket

- 16 / 30 milis nagykeménységű acéllapot pótpáncélozásnak

- ERA kazettázást

- és hőképet

akkor képes normális kilövésre az Abrams ellen.

Az M1A1HA (1988) előtti összes Abrams az csak a 115 milisek ellen védett, a 125 milis nyíllövedék az képes volt átütni.

Továbbá az Abrams-nél is megszenvedtek a működőképes hőkép tervezésével, gyártásával, és finomításával.

# 18

Ha a T-72-est így feltunningolják, akkor T-72M1Sz-nek fogják hívni. Ezt meg is csinálták a szírek, Olaszországból szereztek komplett tűzvezetést és érzékelőket az övéikbe, 1998 - 2000 között.

ERA kazettáknál nem mindegy, hogy Kontakt-1-es, vagy Kontakt-5-ös, az utóbbi bizonyítottan összetöri az amerikai nyíllövedéket.

Ami a nyíllövedékek hatásfokát érti, hol olvastad ezeket ?

Az ezeréve nyilvánosságra hozott doksik szerint az Abrams tervezésekor csak a 115 milis nyíllövedék állt a rendelkezésükre, a 125 milist nem tudták sehogyan sem beszerezni, és kelletlenül vallották be a főnökségnek, hogy bármi, olyant használó harckocsi ellen védtelen az Abrams, majd a sorozatgyártásnál erősítik fel az ellen.

[link]

Nicholas Moran amerikai harckocsizó tiszt is írkált erről, hogy a Dél-Koreának szánt Abrams, a K1-88-as továbbra is csak a 115 milis ellen védett, a 125-ös ellen nem.

1 fontos dolog kimaradt. A légvédelem.

Irak légvédelmét a következők alkották érdemben:

- SA-2 Guideline: 20 - 30 üteg

- SA-3 Goa: 25 - 50 üteg

- SA-6 Gainful: 36 - 55 üteg

Az SA-2-es az teljesen elavult volt, az SA-6-ost meg idővel lekezelték a zavaróeszközökkel.

Az amerikaiaknak, és az általuk fegyverzetteknek a MIM-23-as Hawk, és MIM-104-es Patriot volt akkoriban, azonban a légvédelmet érdemben az Amerikai Légierő látja el az F-15-ösökkel, nem pedig a légvédelmi rakétások.