A sorkatonaságban a tisztek tényleg szinte mindig kiabálva kommunikáltak a katonákkal?

Nem. Mondjuk eleve ha sok emberhez beszélsz, és nincs a kezedben mikofon, akkor kiengeded a hangod, de ez nem bántott senkit sem.

Ha 1-1 kommunikációban üvöltöznek valakivel, azt érzed csak negatív érzelmekkel telítettnek, azaz hogy haragszik rád. Ilyen is volt, de ha valaki mindig mindenkivel üvöltött, azt meg azért nem vettük komolyan, mert elkönyveltük, hogy ő olyan. Nekünk a zászlóaljparancsnokunk volt ilyen, közben ugrált is (alacsony volt), kivörösödött a feje meg kidagadtak a nyaki erei. Fapofával közben arra gondoltunk, hogy csak nehogy most üsse meg a guta. Mert amúgy voltak jó tulajdonságai, egyrészt hogy a hirtelen felindulásból kiosztott feladatait (pl. "holnapra felássák az alakulóteret") utóbb sosem kérte számon, ezért meg sem csináltuk - a feledésben talán az alkoholizmusa miatti memóriazavarai is segítették. Meg pl. a VÁP által begyűjtött betétlapjaink megakadtak nála, nem küldte tovább őket századszintre, mert alapvetően szeretett minket.