Amikor még volt sorkatonaság akkor hogyan zajlott le maga a bevonulás?

Megérkezett a Behívóparancs,hozta a postás.Azon rajta volt,hogy mikor ,és hol kell megjelenni,meg vágassa a haját rövidre.Térkép,mert azt sem tudtam hirtelen,hogy hol van az a város. :)

Az adott napon a szüleim autóval elvittek 150km-re volt a Laktanya.

Sokat kellett várakozni sokan voltunk,sátrakat húztak fel.Délelőttre kellett mennem,de csak valamikor éjjel került rám a sor,unalmas volt várakozni.

Orvosi vizsgálat volt éjjel,meztelenre kellett vetkőzni ,és megvizsgáltak,kaptam szurikat majd a ruhákat.A civil ruhát egy papírzsákba kellett belepakolni és megcímezni az otthoni lakhelyemre a Posta hazavitte.Körletbe elkísértek,de már majdnem ébresztő volt.Aztán 6 órakor ordibáltak,hogy Bajtársak ébresztő fől! Tisztálkodást megkezdeni!... 4 hét alapkiképzés,mindig mentünk valahová,rengeteget meneteltünk.Eskü...így kezdődött...sofőr voltam,utána már jó dolgom volt viszonylag,de csak ott kellett lennem.Utólag jó élménynek tűnik,akkor nem annyira.

Gyorsan és fájdalommentesen.

- Bementünk kopaszon, civil ruhában a laktanyába.

- Irány a raktár és megkaptunk minden felszerelést.

- Civil ruha le, zöld, barna, stb, fel (civil zsákban ki, anyámék elvitték).

- Eü szoba, leoltogatás vállba mindenkit.

- Irány a (kopasz) kiképző körlet.

- Elkezdődött a kiképzés, a szekrénybe bepakolástól (stokizás, stb.), a megágyazásig minden...

Kb ennyi és kezdődött a szívatás ezerrel..(kivétel a puncsosok ugye).

#3 a katonai kiképzés mindig mindenhol ilyen volt és ilyen is lesz. Értelmetlennek tűnő szabályok, szívatás amiknek a valódi célja a fegyelemre, szabálykövetésre történő nevelés. Hozzászoktatás, hogy ne gondolkozz, hanem végrehajts.

Ettől még tény, hogy a korábbi formájában nem volt értelme, bőven elég lett volna egy 6-9 havi rotáció. Kiképzés, rövid 3-6 havi szolgálatteljesítés majd mindenki menjen szépen haza dolgozni/tanulni.

Nekem is a végtelen várakozás ötlik fel, ám ha valamire sor került, azt roppant sebesen kellett csinálni.

- Menjen, mars, tűnjön innen! -, mintha betegesen irtóztak volna tőlünk és ordított mindenki, mi meg mint a riadt nyulak, nem értettük, miért haragszanak ránk?, eltelt pár nap, mire leesett, hogy csak ilyen a stílusuk, nem haragszik senki.

Aztán ahogy mentünk sorban az asztalok között, mindenhol hozzám vágtak valami, gatyát, bakancsot, szíjat, kulacsot, szerteszét gurult minden, a méretekkel nem sokat törődtek, úgy csereberéltük egymás között a zubbonyt, cipőt, akinek nagyon nem passzolt, annak később a rajparancsnoka intézte el, hogy kicseréljék arra a nagyságra, amivel hordani tudta.

A fele holmim elveszett, lopta is mindenki a felszerelést, hogy ne legyen hiánya, mert az mindenkinek volt, de nem is kellett talán lopni, csak összeszedni, amit elszórtunk.

Jól be voltam szappanozva, amikor elzárták a vizet, már löktek is a fényképező gép elé, olyan siralmasan néztem ki a katonakönyvben, hogy egyszer elengedtek később a VÁP-osok, annyira röhögtek, amikor igazoltattak, mert nem tisztelegtem nekik rendesen. Azt mondanom sem kell, hogy tátva maradt a szám, az ötven fős szakaszhálóban, olyan zaj volt, mint egy pályaudvaron mindenhol emeletes ágyak, állandó forgolódás, nyögdécselés mormogás, háttérzaj és duruzsolás, a jó büdös melegben, mert a sok mama - kedvence fingorászott egyfolytában, de nem volt ezzel végül semmi baj, mert lehetett ott aludni, potyára aggódtam, mivel úgy meghajtottak aztán a következő napokban, hogy csak letettem a fejem és már aludtam is, nemigen kellett senkinek altató.

Aztán valahogy összemosódik minden, rengeteg újdonságban volt részünk, amiket ezerszer is sulykoltak, gyakoroltattak. Igazából a bevonulásnál is csak néhány kirívó dolog maradt meg bennem, meg a stílus, amit akkor tapasztaltunk először, de ki lehetett bírni, sőt még néha mulatságos esetek is voltak.

A hadseregnek megvannak a módszerei, amivel nyamvadt civil kölykökből elég hatékonyan edzett és fegyelmezett katonákat gyúrnak és már a római légiókat is hasonlóan készítették fel, vagyis rengeteg tapasztalat halmozódott fel az idők folyamán, azt el kell ismerni.