Aki ténylegesen (!) háborúpárti, az egyben pszichopata is?

Minden olyan emberre gondolok, politikustól az oligarchán át az olyat átlagemberekig, akik valóban a háborút jó ötletnek, "megtartandó cselekmény"-nek tekintik. Ugyanis a háború lehetetlen, hogy ne követeljen halálos áldozatokat. Olyan emberekét, akiknek de facto semmi közük az egészhez, ahogy - talán kissé kikarakírozva, de mégis jól - Laár András is kifejtette, hogy az íróasztal mögött eldöntik, hogy XY "szemüveges fazonkát" felállít a babfőzeléke mellől, hogy lelőjön egy másik szemüveges fazonkát, akinek ugyanennyire semmi köze az egészhez. Ebben persze van szarkaznus és némi paródia és talán hatásvadászat is, de végülis milyen gondolkodásmód az, amelyik helyesli az emberéletek beáldozását egy más célért? Még egy honvédő, védekező, területvédelmező hadművelet indítékát valahol talán még meg is értem, mert az kb hasonló a "jogos önvédelmi helyzet"-hez, de az offenzív, támadó háborúskodást nem. Bár hozzáteszem, hogy minden esetben tárgyalni kellene. De aki szerint rendjén van az, hogy emberek haljanak meg, az milyen empátiával bír? Semmilyennel?