A középkorban milyen módszert használtak arra, hogy egy gyalogos megtudjon állítani egy felé rohamozó páncélos lovas katonát?

A százéves háború kezdetén hosszú íjakkal és számszeríjakkal lőtték őket karókkal, előtte szétszórt fémtüskékkel megerősített állásokból, amikbe a betörést lándzsákkal, lándzsákkal, bárdokkal, majd ezeket egyesítő alabárdokkal felszerelt gyalogság is akadályozta a betörést.

Zsigmond, Mátyás korában huszita szekérvárakkal ezt mobilizáltak, kezdtek terjedni a tűzfegyverek.

Majd ahogy nőtt a lőfegyverek tűzereje már nem kellett mobilizációt akadályozó erődítés, zárt gyalogos formációk pikával és muskétákkal szét tudtak lőni alacsony veszteség mellett lovasságot.

A középkor után meg a sorgyalogságok megjelenésével ezek zárt négyzet formációban lőtték szuronyos puskákkal, közben dobálták rájuk a gránátokat.

# 21

Jókat írtál.

Kis kiegészítés:

A napóleoni háborúk alatt Napóleon koncentrálta a lovasságot, hatalmas lovassággi csapásmérő kötelékében hozott létre, minimum 3 lovasezredből álló lovassági hadosztályokat és minimum 2 ilyen hadosztályból álló lovassági hadtesteket. Ezekhez nagyon mobilis, gyorsan mozgó tüzérséget, 6-8 ló vontatta ágyúkból álló "nyargaló ütegeket" rendelt.

Általában 2-3 vértes kurasszír nehézlovassági ezred pedig a mobil tüzérsége segítségével ágyúgolyó és

kartácstűz alá vette a gyalogsági négyszögeket, majd zárt rendben, tömegerőben végrehajtott lovasrohammal általában már el tudta söpörni a tüzérsége által alaposan összelőtt gyalogsági négyszögeket.

Köszi s kiegészítést.

#21

# 23

Szívesen.