A náci Németország hadserege milyen sikereket tudott volna felmutatni, ha nem Hitler lesz a főparancsnok, hanem megbízik a valóban hozzáértő tábornokaiban és katonai vezetőiben, akik a legjobb képességeik szerint irányították volna a Wehrmacht-ot?

Hitler azért nem hallgatott a tábornokokra, mert azok a francia hadjárat után folyamatosan a fegyverszünet lehetőségét keresték. Azért ne feledjük, hogy 1939 ősze és 1941 nyara között még nem lehetett világháborúról beszélni.

Annyi, hogy Hitler egy valóságtól elszakadt fanatikus volt, a vezérkarban viszont akadtak józanul gondolkodók, akik látták, durva nagy vereség felé tart Németország Hitlerestől, nácipártostól, a háborúra feltüzelt lakosságostól.

Talán egy fokkal jobbat, de a háborút akkor sem nyerték volna meg. A Szövetségesek és a SZU többszörös erőforrás-fölényben volt minden téren (élőerő, nyersanyagok, kőolaj, élelmiszer, ipari kapacitás). Sok lúd meg disznót győzött volna mindenképpen. Talán nem mentek volna bele értelmetlen harcokba, s nem fecsérelték volna az erőforrásokat felesleges megalomán fejlesztésekre, de akkor sem bírták volna szuflával a Szövetségesek ellen.

Ha a józanabb tábornokok vezették volna Németországot akkor az lett volna a különbség, hogy nem kezdik el a háborút. Nem mennek neki a SZU-nak és próbáltak volna inkább békét kérni az Angoloktól is London bombázása helyett.

# 3

Az 1940-es franciaországi német hadművelet, Aufmarschanweisung N°4, Fall Gelb (4. számú felvonulási utasítás, sárga eset) tervét Erich von Manstein dolgozta ki és Gerd von Rundstedt hajtotta végre az A-hadseregcsoport èlén.