Ma is vannak olyan nagyságrendbeli különbségek a vadászrepülők között, mint ami az f-14 tomcat és szovjet gépek között volt?

Veszítettek az irániak is Tomcateket amikor az irakiak "felszívták" magukat és elkezdtek korszerűbb légiharc-rakétákat, gépeket vásárolgatni. Ősöreg vagy csak nagyon másodvonalbeli szintre felhozott gépek ellen küldték be a Tomcateket. Azért hát na' egy Mig-21-est leszedni már akkoriban sem volt annyira nehéz feladat.

A méretbeli különbség nem doktrína közötti eltérés oka, hanem a tervezett alkalmazási terület miatt van. A Tomcateket alapvetően hajófedélzeti üzemeltetésre tervezték, a tengerek feletti nagy légtér folyamatos biztosításához. Ehhez erős hajtómű, sok üzemanyag, nagy fegyverterhelés, erős radar kell = nagy tömegű gépet eredményez. Pont ugyanezért a Mig-31 is dögnehéz (sőt nehezebb is az F-14-nél), mert hasonló a feladatköre: Szibéria végtelen "óceánjai" felett biztosítani a légtérvédelmet.

# 6

A Tomcat-nek háromféle légiharc rakétája volt.

Az AIM-54-es Phoenix-et azt alig manőverező célpontok, vagyis bombázók, légtérellenőrzők, felderítő repülők, tankerek, és szállító repülők ellen tervezték, ha meg vadászrepülő méretű célpontot is kívánnak támadni vele, csak olyanok ellen javallott, amelyek besugárzásjelzője bizonyos tartományokban használhatatlan.

Az iráni Tomcat-ek bizonyítottan halomra lövöldözték a MiG-21-eseket és MiG-23-asokat. De a MiG-21-es az eleve egy két generációval korábbi repülő, a MiG-23-as meg szimplán rosszul sikerült tervezése az oroszoknak.

De a MiG-29-es, és a Szu-27-es az irreális ellenfél a Tomcat-nek / Phoenix-nek.

Az AIM-7-es Sparrow az világéletében rossz volt, még az AIM-7M Sparrow valós teljesítménye is csak töredéke volt a tesztkörülmények közötti adatoknak, és F-15-ös Eagle-ről alkalmazva a MiG-29-es ellen is szenvedés volt.

Az AIM-9-es Sidewinder viszont 1982-re 80 %-os hatékonyságú, ténylegesen jó és halálos légiharc rakéta lett, manőverező légiharcra.

A franciák első közepes hatótávú légiharc rakétája a Matra R.530-as volt. A Mirage III-ashoz szánták 1962-ben. Mind a rakéta, mind az azt irányító Cyrano radar kezdetlegesek voltak. Élesben kipróbálták, az izraeliek a Hatnapos háborúban (1967), nagyon rosszul működtek, kis túlzással használhatatlan volt.

A Mirage F1-es is az R.530-ast kapta meg 1973-ban. Következőnek a Super 530-ast kapta meg, 1979-ben, a teljesen elavult repülők, mint az F-100-as Super Sabre ellen is csak 50 %-os volt a hatékonysága.

A Super 530-as nem exportverzió volt, hanem a franciák akkori legjobb tervezése, ugyanazt használta a Francia Légierő, és az Iraki Légierő.

A franciáknak 1988-ra lett elvileg jó hatékonysággal használható közepes / nagy hatótávolságú légiharc rakétájuk.

Az F-14-es Tomcat nagyon erőltetett, és modern orosz megfelelője a MiG-31-es Foxhound lenne azzal a különbséggel, hogy a Tomcat az manőverező légiharcban is egy remek vadászrepülő volt, ellenben a MiG-31-es ott ténylegesen elvérezne.

Az F-14-es Tomcat-et arra szánták, hogy a repülőgép hordozók / anyahajók ellen küldött Tu-95-ös Bear-eket, Tu-16-os Badger-eket, és Tu-22M Backfire-eket lője le a Phoenix-el.

[link]

Elméletben szép és jó volt, de a Phoenix légiharc rakéta 130 - 180 km-es hatótávval bírt, a felsorolt Tupoljevek meg H-22-es Burja robotrepülőket hordoztak 1972 óta, ami 600 km-es hatótávval is bírt ...

https://www.youtube.com/watch?v=FSEN1o-c7YE

Az más történet, hogy a gyakorlatban meg más vadászrepülők ellen kellett légiharcolnia, és azt is sikerrel vette, mind az orosz, mind más nyugati típusok ellen.

Az irakiak a Mirage F1-esből 30-at is vesztettek a Tomcat-ek ellen, fordítva meg 3 - 4 Tomcat-et tudtak lelőni. Ha F-4-es Phantom II-esekkel került szembe a Mirage F1-es, akkor már volt ténylegesen sikerélményük az irakiaknak.

A MiG-31-es feladata az E-3-as Sentry-k, az E-8-as JSTARS-ok, az RC-135-ös Rivet Joint-ok, és a KC-135-ös Stratotanker-ek elfogása, és lelövése lenne az R-33-as és R-37-es légiharc rakétákkal, azoknak 300 és 400 km a hatótávjuk.

Extrém esetben műholdak lelövésére is próbálnák bevetni azokat.

Vadászrepülők ellen akkor jók, ha alapmodellű Szu-27-es Flanker-ek, és MiG-29-esek, és a modernizáció ellenére így is öreg F-16AM/BM Falcon-ok és F-18A+ / B+ Hornet-ek az ellenfelek.

Amúgy nem csak a Tomcat-et lehetne sztárolni, hanem az F-16-ost is, mert az AMRAAM-el 80 % feletti találati aránnyal lövöldözött halomra MiG-29-eseket.

Bár az árnyalt, reális kép az ott az, hogy azok

- export MiG-29-esek voltak,

- elavult radarral, besugárzásjelzővel, és egyéb műszerezettséggel,

- továbbá hátrányból indultak, támogató rendszerek nélkül,

addig az amerikaiaknak

- rendelkezésre állt a légtérellenőrző repülő, az E-3-as Sentry,

- a szerb légvédelem is inkább rejtőzködött, nem pedig jelen volt, és próbálta távol tartani a más repülőket

- az AMRAAM vadiúj légiharc rakéta volt,

- és az F-16-osból is a legújabb és legerősebb változatot kapta az ott bevetett amerikai egység.

Ilyen alapon MiG-35 + R-77-1 / R-77M-el az F-16A/B ellen is elérhetne egy 80 %-os találati arányt ...