A kereszteslovagok milyen nyelven beszéltek egymással? Latinul?

Igen, a középkorban a latin volt Európa közös nyelve, kb. mint most az angol. Még a jobbágy is tudott pár mondatot latinul, ugyanúgy ahogy most a borsodi cigánygyerek is ismeri valamennyire az angolt.

Aki tanult ember volt pl. lovag ahogy írtad, azoknak pedig folyékony volt a latintudása, tehát nem okozhatott gondot a latin nyelven való kommunikáció a különböző országok lovagjai között.

Az kétséges, hogy a lovag tudott-e latinul, de a diplomácia közös nyelve valóban a latin volt.

Lovag és lovag között is voltak különbségek, és az előmenetelében a nyelvtudás, a műveltség is közre játszott, nem csak a cselekedetei.

Még ez sem azt jelenti, hogy kötelező volt a latin nyelv ismerete, mert a királyi udvarban elegendő volt az ottani nyelvet beszélni, diplomáciai küldetésben esetleg hagyatkozhattak tolmácsra (pl a küldöttségben velük tartó papok), de azért a magasabb pozícióhoz előny, esetleg feltétel volt, hogy tolmács nélkül is tárgyalóképes legyen az illető.

Egy keresztes hadjáraton tucatnyi nyelven is zajlott a kommunikáció, a közös nyelven a vezetők megtanácskozták a teendőket, vissza mentek a honfitársaikhoz, és ott már a nemzetük nyelvén beszéltek

A keresztes államok alapvetően sok nyelvű, több kultúrájú képződmények voltak.

A köznép nagy része “helyi lakos” volt, tehát nem európai keresztesek, telepesek leszármazottjai. Ők arabul meg egyéb helyi nyelveken beszéltek.

Az elit Európából érkezett, vagy ezek leszármazottja volt. Többségük francia volt, illetve a mai Franciaország területéről jött. Franciául (pontosabban: ófranciául ) beszéltek az első keresztes hadjáratban oly fontos dél-itáliai normannok is.

A jeruzsálemi királyi udvar elsődleges nyelve az ófrancia volt, ófrancia nyelven írták például a Jeruzsálemi Királyság fennmaradt törvénykönyvét is. A királyok (szinte mind) francia területről érkeztek (vagy helyben születtek).

Latinul a 12-13. században javarészt csak az egyházi személyek tudtak. Az inkább a 14-15. századi reneszánsz és a humanizmus terméke, hogy a művelt világi személyek is megtanultak latinul. A keresztesek sokat átvettek az arab hagyományokból, biztos, hogy nagyobb hangsúlyt fektettek a világi elit (egy részének) oktatására, egyesek tudhattak latinul a lovagok, nemesek közül, de ez nem volt általános. Így a köznapi érintkezés nyelve nem lehetett a latin.

Ahogyan itt már elhangzott, a legáltálnosabb használatú nyelv az ófrancia volt.

Eleve a francia származású II. Orbán pápa hirdette meg az első keresztes hadjáratot, méghozzá francia földön, Chermont-ban, így ahhoz főleg franciák csatlakoztak.

Majdnem minden jeruzsálemi király francia származású volt, francia alapítású (és általában véve francia etnikumú) volt a Templomos Rend is, a legtöbb szentföldi keresztes vár neve is francia (Krak des Chevaliers, Belvoir, Château Pèlerin, Montreal, Beaufort, stb), a levelezés nyelve is a latin mellett az ófrancia volt, és nem mellékes, hogy a fentebb is említett dél-itáliai normann királyság mellett ekkoriban (1066 óta) a francia király hűbérese volt az angol uralkodó is, így Anglia hivatalos udvari nyelve is a francia volt - I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király is francia anyanyelvű volt, így indult a III. keresztes hadjáratra, miután Lusignan Guidó - szintén francia - korábbi jeruzsálemi király elvesztette Jeruzsálemet.

Nem véletlenül a muszlim oldalon a kereszteseket általános értelemben csak "frank" néven illették, valódi etnikai megkülönböztetés nélkül, hasonlóan, ahogyan minden magyarországi német betelepülőt egyöntetűen "sváb" néven ismer a köznyelv.