Amíg volt Magyarországon sorkatonaság, a határőrséghez kivezényelt sorkötelesek helyzete mennyire volt komoly az átlag honvédekéhez képest?

Sokkal komolyabb kihívás volt a határőrség kötelékében szolgálni, mint a néphadseregében. Ettől függetlenül, nem etikus összevetni a kettő szervezetet, mert a határőrség, - mint belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó - rendvédelmi szerv, a gyors és hatékony reagálásról szólt, míg a néphadseregnek nem ez volt a profilja.

A határőrségnél alapképességek közé tartozott, hogy a 40 km/h-val robogó Ifa platójáról le kellett tudni ugrálni és a fegyverhasználat elsajátítására is lényegesen több jutott, mint a néphadseregnél. A határőrségnél alapismeret volt a közelharc, ill. lefegyverzés úgy, ahogyan a kényszerítőeszköz használat is. Ilyen ismereteket néphadsereg szinten csak a speciálisan ilyen profilú egységeknél oktattak, - ott viszont játszott az ejtőernyőzés és a robbanóanyagok szakszerű telepítésének, használatának ismerete is adott alakulatoknál. Semmiképpen sem születhet objektív eredmény a két szervezet összevetéséből, mert annyira eltért a felhasználási profiljuk.

Az egyetlen közös - és rendkívül kártékony - a kettőben az ideológiai felhasználás, agymosás volt.

A MH-ban is tűzparancs volt érvényben meghatározott őrposztokon - nem csak dísznek fityegett rajtuk az AMD. Nem csak külső támadás esetén volt engedélyezett a fegyverhasználat, de bizony szökés esetén is (sőt a BV intézetekben is tűzparancs volt érvényben az őrtornyokban - csak jóval később törölték ott is ezt el a gengszeterváltás után).

Ahogy a #2-es is írja a határőrség EGYES pozícióiban, feladatköreiben komolyabb volt a képzés, az alapkövetelmény. Ettől még az MH-ban is nagyobb volt az elvárás az első lépcsős, vagy műveleti különleges (pl. 88-as) alakulatoknál.

Édesapám 1981-82-ben volt határőr az osztrák határon, Felsőcsatáron és Horvátlövőnél.

Az ellátás valamivel jobb volt az ország belsejében lévő laktanyákhoz képest, pl. máglyarakás, téliszalámi elég sokszor volt.

Fegyvert soha nem kellett használnia, de szökdöső emberek elfogása párszor feladat elé állította.

Pl. másodmagával 24 órán át a határsávban, az erdőben álldogálltak 20 centis hóban, és őrizték a határt.

Éjszaka, ha a vadak belementek az elektromos jelzőrendszerbe, riadó volt, és mindenki eszeveszetten ment a jelzés helyére.

Ha illegális határátlépéskor elfogták a delikvenst, a kivizsgálásig ott kellett lennie a határőröknek, volt, hogy másfél-2 napig nem aludtak, mert a szolgálat után még vártak a vizsgálatra.