Melyik a második világháború leggyengébb tankja?

A Zrínyi kimaradt:

[link]

És ez nagyon nem volt rossz!

Véleményem szerint egy harckocsi milyenségét az dönti el hogy az adott harctéri feladatra mennyire alkalmas. Például a Type 95 japán könnyű harckocsi tűzerő páncélzat terén is jócskán elmaradt az M26 Pershing harckocsitól. A Csendes óceáni hadszíntér dzsungellel tarkított szigetein azonban mégis inkább egy Type 95-nek lenne létjogosultsága, mivel a alacsonyabb tömege miatt könnyebb szállítani és a nehezebb terepkörülmények között is jobban lehet manőverezni vele emellett a kisebb logisztikai támogatást igényel mivel kevesebb benzint fogyaszt valamint a karbantartási igényei is kisebbek.

Látom itt páran a Tigris I-es harckocsit is leminősítették. Ennek a harckocsinak a műszaki megbízhatatlansága volt az egyik legfőbb hibája de fontos kiemelni hogy 1943 közepétől ezek a harcjárművek főként védekező harcokban vettek részt ahol azért hatékonyan tudták használni őket és kevésbé jelentett gondot a műszaki meghibásodások valamint a Tigris gyengébb mobilitása. A német iparnak a háború előrehaladtával egyre komolyabb problémái akadtak.

A nyersanyag hiány miatt például 1944-re Németország kifogyott az acélhoz használt ötvöző anyagokból emiatt a német harckocsik páncélzata törékenyebbé, sebezhetőbbé vált. A volfrám hiány miatt a német páncélosok tűzereje 25-30%-al csökkent mivel az erősebb PzGr 40 típusú páncéltörő gránát gyártását 1943 végétől leállították. A nyersanyag hiány harmadik hozadéka hogy a német harckocsik erőátviteli rendszeréhez használt alkatrészek minősége is romlott emiatt még a megbízhatóbb harckocsiknál is több volt a műszaki meghibásodás. Végül pedig 1944-re a krautok krónikus üzemanyaghiánnyal küzdöttek. Sokszor a Harckocsik visszavonulásház sem állt rendelkezésre elegendő üzemanyag ezért a német legénységnek az előírásoknak megfelelően ezeket a járműveket fel kellett robbantania hogy ne kerülhessenek az ellenség kezére.

A Tigris I-es és Németország 1944-es helyzete is jól tükrözi hogy mennyire fontosak a hátország helyzete és a harctéri körülmények alakulása.

Hiába van egy nagyszerű harckocsink ha nincs meg hozzá a megfelelő logisztikai támogatás (üzemanyag, lőszer és alkatrész ellátás). Az sem mellékes hogy a harckocsi legénység mennyire jól képzett. Ezért szerintem ennek a legjobb, legrosszabb kategóriának nem igazán van értelme mivel nézőpont kérdése.

Példaként ott van még a Panzer I. Rá lehetne fogni hogy a németek talán leggyengébb harckocsija volt a II. Világháborúban. A németek azonban nem azért tervezték a Pz I-et hogy egy világverő harckocsijuk legyen...

egyszerűen csak egy könnyen és olcsón gyártható kiképző harckocsira volt szükségük amivel kiképezhetik a kadétokat, valamint tapasztalatokat szerezhetnek a harckocsigyártás terén. Ezeknek a kritériumoknak a Panzer I remekül eleget tett, arra amire tervezték kiválóan megfelelt.

Fiat Ansaldo M13/40

A Fiat gyár 1940-ben kiadott tankja az M13-as rendre alulmarad az összes szövetséges tankkal szemben Észak-Afrikában. Győzelmet ritkán mondhatott magáénak. Még a brit gyalogság s veszélyt jelentett rá. Egyedüli előnye a kis súlya ami a homokban megkönnyítette a közlekedést.