A sorkatonaságban hogy lehetett kibírni, hogy az embernek ne legyen egyfolytában szabadság- és honvágya?

27 es vagyok. a ferjemmel egyutt mind a ketten dohanyosok voltunk meg mielott a hadseregbe mentunk dolgozni. egyikunk se ivott es azota sem iszunk , kiveve nehany alkalommal szuletesnap szilveszter 1-1 poharral. Aa en csaladomban volt es ma is van alkoholista aki soha nem volt katona megis mar 20 eves koraban masszivan ivott.

utolso vagyok. Ja mind a ketten nagyon szerettunk es ma is szeretunk olvasni, keresztrejtvenyezni igy az unalom egyikunknek sem volt ismert. en amikor meg dolgozni jartam videkrol a vonaton is mindig olvastam (sot amikor estin jartam iskolaba tanultam is) . 8 eves koromtol Mo on es itt ahol most elek mar nagyon regota mindig konyvtari tagok voltunk. aki szeret olvasni az soha nem unatkozik es nincs egyedul. de ma egyre tobben vannak akik nem is tudnak olvasni ezert ez naluk mint szorakozas kiesik, marad a kutyuk nyomkodasa meg a texteles meg akkor is ha egymas mellett ulnek egy asztalnal. eleg sajnalatra meltonak tartottam mindig az ilyen embereket.