Mi a különbség a harckocsi és az önjáró löveg között?

A harckocsi és az önjáró lövegnek lehet ugyanaz az alváza, lásd az AMX-30-as harckocsit, és az AMX-30 AuF1 jelzésű változatát, amely már önjáró tüzérség.

Az oroszok is megcsinálták ezt a T-80U harckocsival, és az önjáró tüzérséggé előlépett változatával, a 2Sz19 Mszta-Sz-el.

[link]

És Izraelnek is ott van a Merkava harckocsi, és tüzérségi változata, a Merkava Sholef.

A harckocsinak egy 2 - 3 fős tornya van, amely jól páncélozott, és közvetlen irányzással, "rövid" távon, max 6 km-ig küzdi le a célokat.

Ezzel szemben az önjáró tüzérséggé alakított változatának a tornyában 4 - 6-an foglalnak helyet, krepp-papírból van, még a 762 x 51-es géppuskák is átlyuggatják, és indirekt tűzvezetéssel 20 - 40 - 50 km-re levő célokat lőnek romboló / repesz-romboló lövedékekkel.

A T54-es tankot sem lehet már Ukrajnában tanknak használni elavultsága miatt, de

az oroszok önjáró tüzérségnek használják mert az ágyúik még mindig használhatóak.

A másik dolog amire használják az az, hogy kiküldik az aknamezőre hogy robbantsa fel az ott található aknákat.

A fő különbség a benne lévő löveg és a felhasználási feladatkör.

Az önjáró löveg alapvetően egy tüzérségi fegyver, fognak egy tarackágyút és köré "fabrikálnak" valamilyen önjáró platformot, esetenként megerősítik (páncélozzák valamilyen mértékig). A fő alkalmazási területe a tüzérségi csapások végrehajtása a tűzvonaltól távolabb (ettől még van amikor közvetlen tűztámogatási feladatot is ellát). Gyenge, vagy moderált a páncélzata, kb. a közvetlen gyalogsági tűz, vagy az ellenséges tüzérség ellencsapásainak repeszei ellen véd (valamilyen mértékig).

A harckocsi egy páncéltörő ágyú köré épül, közvetlenül bent van a tűzvonalban, ergo a páncélzata is sokkal-sokkal erősebb. Teljesen más lőszertípust is használnak (az önjáró löveg értelemszerűen tüzérségi gránátokat), s bár kívülről ugyanúgy néz ki a tüzérségi és a páncéltörő löveg is, de alap tulajdonságaikban lényeges különbségek vannak (a páncéltörő lövegnél kulcsfontosságú a kezdősebesség, a penetráció, míg a tüzérségi lövegnél a gránát tömege a fontosabb).

Ettől még a történelem során születtek hibrid megoldások. A páncélosvadászok is önjáró lövegnek sorolhatók be, de az alapkoncepció itt is ugyanaz volt: egy löveget mobilissá tenni. Illetve léteztek "épületromboló" önjáró lövegek, amelyeknek szintén erős volt a páncélzata a feladatkörükből adódóan (közvetlen tűztámogatást nyújtani a felfejlődő gyalogságnak), illetve olyan harckocsik amiket átalakított tüzérségi löveggel láttak el (ld. Pz.IV.D).

Ezek az eszközök mára gyakorlatilag kikoptak a hadrendből, az MTB-k képességeit növelték, alkalmassá tették akár tűzcsapások végrehajtására is (bár nyilvánvalóan nem éri el ezen szerepkörben a hatékonysága egy klasszikus tüzérségi lövegét).

A legegyszerűbb és legszembetűnőbb különbség a harckocsikat páncélozott célpontok direkt tűzcsapására találták ki, az önjáró löveg rendszerint nagyobb gránáttal (100-120-125mm helyett) 152mm-240mm ig (igen voltak kivételek) INdirekt tűzcsapásra használják. Egy önjáró löveg is képes direkt tüzelésre de ott már nagyon-nagyon nagy baj van ha direkt tűzcsapást kell mérniük.

Az önjáró löveg egy mobilis tarack. pl bison, konkrétan egy panzer alvázra lövegtalpastól rápakoltak egy rendszerben lévő tarackot. A modern önjáró lövegek sem mások csak fejlettebbek.