1918-19-ben spontán népfelkelésekkel kiűzhetők lettek volna a cseh, román és szerb megszállók hazánkból?

Ha nem próbálunk valamit az nem is fog működni.

A török példa annyiban más, hogy más geopolitikai környezetben voltak,de legalább nem adták be a fegyvereiket, mert az ennyire brutális országcsonkítás, amit mi is átéltünk nem elfogadható, és példátlan nehézség elé állította a magyarságot.

Csoda,hogy kikecmeregtünk belőle,de a mai napig érezteti a gazdasági hatását.

Ez már nagyon "mi lett volna ha" kategória. Ami tény, hogy Magyarországot legyőzték és megszállták.

Lehet azt mondani, hogy lehetett volna komolyabb ellenállás így meg úgy, csak akkor azt is figyelembe kell venni, hogy az ellenséges csapatok is fordíthattak volna nagyobb erőforrást erre. Ne felejtsük, hogy az ország területén a lakosság majdnem fele nem volt magyar, tehát bőven létszámfölényben lett volna egy komolyabb mozgósítás esetén a csehszlovák-jugoszláv-román hadsereg.

# 10

IDÉZLEK: "Azért veszítettünk, mert leszereltük a hatalmas hadseregünket. Az év végén kb. 5000-5000 cseh és román katona foglalta el a hatalmas területeket, miközben nekünk 1 millió katonánk lett volna."

EZ VITATHATÓ:

1.) A történelmi Magyarország lakosságának kevesebb, mint fele (47%) volt magyar, a többség nemzetiségi. Tehát a hazatérő 1 millió katonaból vagy 530 000 szerb, horvát, román, szlovák, ruszin, német volt, akikre akkor már nem lehetett számítani.

2.) Egy antant által 1918 őszén legyőzött, megvert, demoralizált hadsereg tért haza. Ugyanis az osztrák-magyar hadsereget az antant 1918 őszén gyakorlatilag szétverte. A Vittorio Veneto-i és a balkáni antant offenzívák során mind az olasz, mind a balkáni front összeomlott, közel 550 000 osztrák-magyar katona antant hadifogságba esett, 350 000 dezertált, a Monarchia nehezfegyverzete zöme (~6000 db ágyú) az antant hadizsákmanya lett.

3.) Romániának 200 000, Szerbiának 150 000 katonája volt 1918 őszén, plusz a horvát és szerb nemzetiségű, hazatérő magyarországi csapatok kollektíve átálltak a szerb hadsereghez, így Horvát-Szlavónország szinte ellenállás nélkül szerb kézre került. További mintegy 250 000 francia és brit antantkatona is állomásozott a Balkánon.

# 20

IDÉZLEK: "Nekünk esélyünk nem volt mondjuk 1921-ben. Nemhogy 21-ben, már 1919 augusztusban sem. De 1918-ban még simán nyerhettünk volna."

Bocsánat, de Te sem vagy tisztában vele, hogy 1918 őszén egy közel félmillió fős, francia-brit-szerb antanthadsereg állomásozott a Balkánon, ez az antanthadsereg 1918. november elejére elérte a magyar határt, Románia újra hadba lépve 200 000 katonával rendelkezett.

Mellesleg a magyar haderő több, mint fele nemzetiségi volt, akik vagy dezertáltak, vagy mint a horvát egységek, katonai rendben álltak át (ők a szerbekhez).

Továbbá a magyar egységek is teljesen demoralizáltak, alacsony harcértékűek voltak, miután az osztrák-magyar haderő 1918 őszén egy megsemmisítő, katasztrofális vereséget szenvedett az antanttól.

25, nem voltak demoralizáltak, a hazájukat nagyon sokan meg akarták volna védeni. Védekezni is k9önnyű lett volna, az ellenség az életben nem kelt volna át egy-egy hegyszoroson, folyón.

A kisebbségi katonák nem álltak volna át automatikusan. Sok kisebbségi eleve magyarpárti volt. Pl. a németek nem tudom, hogy lehettek szerinted az ellenségeink... De még jelentős számú román is. Plusz ha nem is, hadra foghatóak lettek volna, és megakadályozható lett volna, ha valaki át akar állni. Más országokban is rengeteg kisebbségi van, még Izraelben is van sok arab és nem zsidó katona.

# 26

Álomvilágban élsz.

IDÉZLEK: "nem voltak demoralizáltak, a hazájukat nagyon sokan meg akarták volna védeni. Védekezni is k9önnyű lett volna, az ellenség az életben nem kelt volna át egy-egy hegyszoroson, folyón."

De, teljesen demoralizáltak és harcra alapvetően alkalmatlan állapotúak voltak.

Bánlaky József magyar királyi honvéd altábornagy, mellesleg az egyik legnevesebb magyar hadtörténész "züllött, rothadt tömegnek" nevezte a 1918-1919 fordulóján a magyar csapatokat.

Bánlaky József altábornagy írta a magyar csapatok állapotáról: "Ámde a megkaparintott hadsereg ekkor már fabatkát sem ért; fegyelmet és rendet tartó tisztikar már egyáltalában nem volt, legénysége pedig úgyszólván csak kosztolásra és busás zsoldjának felvételére járt be a kaszárnyába, ahol a laktanyahelyiségek tisztogatásának és rendben tartásának céljaira – mert hiszen már ezt a munkát is méltóságán alul valónak ítélte – felfogadott női személyzet által szolgáltatta ki magát. Jobb érzésű embernek ebben az időben valóban kínos volt ezekbe a laktanyákba belépni. Gyakorlatozásról vagy egyéb hivatalos katonai munkálkodásról szó sem volt, ellenben szolgálatmentes idejében ennek a szíve tövéig megromlott népségnek javarésze annál sikeresebb munkát végzett az erőszakoskodás, lopás, betörés és rablás terén, a kincstári raktárakból és laktanyákból is elvivén mindent, amit csak lehetett. Kedvenc foglalkozása volt továbbá ennek a tolvajbandának a többszörös leszerelés, amelynek révén mindig újból és újból vette fel a leszerelési illetéket és a ruházatot. Ennek a züllött, rothadt tömegnek legalább félig-meddig használható állapotban való feltámasztására és átformálására, hogy az nemcsak a belföldi fegyvertelen polgárság, hanem rendesen felfegyverzett külföldi ellenség ellen is eredménnyel legyen felhasználható, senkinek a legkisebb reménye sem lehetett."

TÖRÖKORSZÁG ÉS ATATÜRK.

Többen felvetették, hogy Atatürk eredményesen védte meg Törökországot.

Ez azonban így nem igaz.

1.) Atatürk ugyanis csak a török etnikai területeket tudta megtartani.

2.) Azaz Törökország elveszítette 1914-es területének 67%-át és 1914-es népességének közel 65%-át.

3.) Atatürk az 1923-as lausanne-i béke értelmében lemondott az 1914-ben még meglévő török tartományok közül Egyiptomról, Palesztináról, Jordániáról, Irakról és Jemenről a britek javára, Szíriáról és Libanonról pedig a franciák javára, továbbá Atatürk lemondott a mai Szaúd-Arábia területéről, benne az iszlám szent városokkal, Mekkával és Medinával.

ÖSSZEGEZVE: Törökország arányaiban 1914-es államterületéből és népességéből nagyjából annyit veszített, mint Magyarország a trianoni békében.