Beregszászi Sándor magyar harci repülő 1944 július másodikán hősi halált halt ME-109E tip gépében a nagy túlerőben lévő amerikaiak elleni légiharcban. Hogyan lehet ekkora túlerő ellen bármiféle siker reményében felvenni a harcot?
válasza:20: Nem, a 109-es több szempontból nem volt már ideális, bár folyamatos fejlesztéssel még a háború végén is korszerű teljesítményű/harcértékű típus maradt. Az utolsó jelentősebb sorozatok 1944/45-ben:
-a G-14 (tovább növelt sebesség, de még 20 milliméteres űrméretű gépágyú+két 13 mm-es nehézgéppuska a fegyverzet)
-a G-10 (tovább növelt sebesség és már egy 30 mm-es MK-108 gépágyút kapott a két nehézgéppuska mellé-a 30-assal már maroknyi találattal le lehetett szedni egy amerikai nehézbombázót)
- a K-sorozatból csak 800 gép épült, de már 1x30+ 2x20-as fegyverzettel és a végsebessége a Mustangok szintjén mozgott, és az emelkedőképessége a rakétahajtású Me 163-at leszámítva rekorder volt a második világháborúban.
Utóbbi változat már ideális elfogóvadász volt az Európában bevetett amerikai négymotorosok ellen, de a másik oldalon kifejlesztett, kortárs Spitfire XIV-hez hasonlóan a nagyobb tűzerő és a javított magassági teljesítmények mellett párhuzamosan romlott a gép vezethetősége.
De a döntő jelentőségű 1944. tavaszi-nyári légicsatákat még zömmel a korábbi Me 109 altípusoknak (messze a legtöbb a Me 109G-6-ból épült) kellett megvívniuk, ezek pedig számbelileg és teljesítményben is elmaradtak az akkor már általánossá váló Mustangoktól.
Nagyon hozzáértő idős ismerősöm szerint a németek (elsősorban Göring és az új típusokért felelős Udet tábornok) akkor követték el az EGYIK NAGY hibát, amikor a háború első éveiben (az elért eredményektől elbüvőlve) a Me 109 továbbfejlesztését és további gyártását favorizálták, arra összpontosítottak, más többet ígérő, alkalmasabb, sokoldalúbb típusok helyett.
válasza: válasza:Kb. 1939-40-től a német repülőgépipart fontos lett volna a következő három alap harcigép-család fejlesztésére és gyártására összpontosítani, mert ezekkel majd minden harci feladat jó eredményekkel megoldható lett volna:
Ju 88, Fw 190, Me 262. Ezekhez még negyedikként később hozzájöhetett volna a teljesen egyedi, kiemelkedően értékes Do 335.
Itt nyilván felmerülhet a kérdés,hogy miért kellett hogy így legyen ez a fejlesztési program.
Sok jó szakember dolgozott a hadiiparban akkoriban a németeknél,kiváló koponyák akikre a légügyi döntőshozóknak hallgatni kellett volna.
Nyilván valamiféle lobby eröltette ezek szerint a Messerschmidt típuscsalád állandó fejlesztését,ahelyett hogy más típusokat is tökéletesítsenek.
Hiba volt valóban, bár a ME-262-es egy kíváló, és mai szemmel is elképesztően kinéző szerkezetnek tűnik számomra,ha bemutatóra megy elképesztően sokan nézik.
Sajnos kevés volt belőle, és mire hadba állították volna igazán vége is lett a háborúnak.A "Micky Mause" álltal vezetett repülőszázad azért példát mutatott az amiknak a jövőt illetően, hogy a legjobb játákszereket ki gyártja((!!). Ez így is van a hadiipar sok területén a mai napig.
válasza:A Me 109-nek volt egy nagy és fontos előnye: az egyszerű gyárthatóság. A teljesítményben egyenrangú Spitfire előállítása az angoloknál háromszor annyi munkaórát igényelt.
Igen, az ipari lobbik működtek. Most mondd azt mondjuk a Messerschmitt vállalatnak, hogy mostantól Focke-Wulf gépeket állítson elő. Teherautó vonalon Hitler személyesen javasolta a gyáraknak, hogy közepes kategóriában mindenki a legjobban bevált típusra, az Opel Blitz-re álljon rá, a MAN, Mercedes, stb. mégse volt erre hajlandó. Úgy látszik, Hitlertől nem rettegtek annyira, mint a SZU-ban Sztálintól.
Csatlakozom az utolsó gondolatodhoz,tudnillik a Wehrmachtnál egy tábornok lemondhatott,attól hogy emiatt nem kapott utólag kiemelt harcászati feladatot,attól visznot életben maradt.Tehát nem csak leválltani lehetett valakit.Ő is felállhatott.
Na ezt próbáltad volna a sztalini Szovjetúnióba meglépni,-mármint egy tábornok valamit nem vállal,mert számára a feladat szakmailag nem vállalható-és attól bizonyosan nem maradhatott volna életben.
Még Zsukov Marsall sem nagyon mert szakmai kérdésekben Sztalinnak elletmondani, pedig Ő valamilyen szinten érinthetetlen volt.
Ezért nem szabad a két diktatúrát teljesen ugyanolyannak beállítani, mert azért voltak különbségek, akár nem is kicsik!
Igen,talán a hitleri Németországban bizonyos szinten,és rangban azért volt
mérlegelési lehetőség,az oroszoknál semmi.
válasza: válasza:javítás: ...egyre, a Me 262-re kellett volna ...
Igen, a diktatúrák eltértek egymástól. A sztálini modell kevésbé volt elnéző a vitatkozókkal, mint a német vagy az olasz. Japán az megint más világ lehetett, de róluk e tekintetben keveset tudok. Ott a Császár parancsa, személye szent és sérthetetlen volt-ebben biztos vagyok. Ott talán nem félelemből, hanem hagyományból nem vitatkoztak a felettesekkel. Lásd Nagumo hibáját Midway-nél.
válasza:Igen, ha a ME 262 fejlesztése, és berepülése 1944 tavaszára befejeződött volna, akkor Németország egy felpörgetett gyártási darabszámmal megvédhette volna a saját légterét az amerikai-angol légitámadásoktól.
Ezzel a típussal szemben a szövetséges légierő abban a történelmi pillanatban még védtelen volt, úgy is hogy az angolok is folytattak a sugárhajtóművel kisérleteket, azonban annak a repülésben történő bevethetősége messze elmaradt a német eredményektől,a sorozatgyártásról pedig szó sem volt.
Németország egy ilyen döntéssel a lakosságát,iparát védte volna meg, és akár lényegi változásokat is hozhatott volna háború menetében, amennyiben ipara a légitámadások hiányában épen tovább működik.
Szakmai tudás, szervezett munkaerő rendelkezésre állt, egyedül a nyersanyaghiány okozott volna náluk folyamatosan gondot(olaj, vasérc, nemesfémek, ötvözőanyagok...stb)
Ennyit számított volna csak egy REPÜLŐ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!