A sorkatonaságban a rendszerváltás előtt az embert tényleg csak minimálisan engedték eltávra?

Ez nagyban függött a harckészültségi fokozattól.

A kiképzés elején az eskütételig csak kivételes esetben engedtek ki valakit, például nagy családi eseményre, mint családtag esküvője, vagy halála, de aztán többnyire igen, főleg ha valamilyen magasabb szintet ért el az illető, mondjuk kiváló lövészt, ezeket előbb kiengedték, meg gyakrabban is.

Én speciel ritkán voltam eltávon, mert zömmel Újpesti laktanyában szolgáltam, a Flotilla mellett egy zászlóaljban és abban a kerületeben is laktam, így a hét közbeni kimaradásokon simán hazaugrottam pár órára, viszont mondjuk egy szabolcsi, akinek még vonatoznia is kellett órákat, meg még átszállnia is esetleg, annak a péntek estéje elment az utazással, szombaton aludt cirka délig és vasárnap délután már vissza kellett indulnia, így két fél napja volt igazából nagy ritkán, ezért az eltávokra ők jártak.

Egy gyermekkori barátom, akivel az iskolákat együtt jártuk végig, Budán szolgált a Ságvári ligetnél (ma nem tudom, hogy hívják) rádiós, vagy lokátoros volt, ő öreg korában minden nap hazament, gyakorlatilag otthon aludt, ha csak esetleg nem volt már a laktanyában olyan részeg, hogy kimenni sem tudott, mert vedeltek, mint a gödény.

Na persze egy eldugott határszakaszról egy határőr évente kétszer, háromszor jutott haza, így többnyire a falucska kocsmájában töltötte a kimaradásait, amelyik a legközelebb volt.

Szóval nagyon függött a fegyvernemtől, meg az éppen aktuális politikai helyzettől is időnként.

(1977)

Ahogy írják, nem az volt az alapja, hogy hogyan lehessen mégjobban kib@szni az emberrel. Egyszer engem (ott valóban kib@szásból) egy volt katonatársam beosztatott négy hétvégi ügyeletre, panaszt tettem a politikai tisztnél (volt ilyenre hivatalos mód), aki simán törölt kettőt, és beírt helyettem másokat.

Sokminden mástól is fügött. Egy haverom kézilabda csapatban volt a katonaságnál, hetente itthon volt, mások meg kb. 3 hetente. Minket (ún. "sárgarigókat") hétvégeken hazaengedtek, de csak azokat, akik nem voltak beosztva szolgálatba.

(Ismertem egy pesti vagány gyereket, ő félévente ha hazamehetett, mert olyanokat csinált, hogy szinte állandóan fenyítés alatt állt. De jól elvolt odabent is, általában sportcsarnok ügyeletesként az uszómedence mellett napozott.)