Egyesek miért állítják azt, hogy a sorkatonaság önállóságra nevelt?

#69: Egyetértek, de nem azt állítom, hogy lenne létjogosultsága a sorkatonaságnak, hanem azt, hogy egy adott korszak politikai légkörében, helyzetében szükségszerű volt, egyszerűen olyan volt a világ.

#70: "Mi benne a provokatív "

Mert benne van a kérdésben az, hogy "egyesek (azt állítják)". Ezzel máris megosztod a véleményalkotókat.

"Ráférne a katonaság ezekre a mai fiatalokra!"

Elnézve némelyiket, egyet kell, hogy értsek.

"Miért ne tehetnék fel erről kérdést, azért mert már nem Magyarországon élek?"

Feltehetsz, ha nincs más, ami jobban érdekel. A YouTube-on egy magyar származású nő, aki 40 éve Ausztráliában él, osztotta az észt, hogy milyen jó, hogy elment innen, milyen jó neki ott, és nem is akar még látogatóba se jönni többet ide. Megkérdeztem, hogy miért foglalkozik itteni dolgokkal, ha itt olyan rossz, majd azt írtam, hogy onnét könnyű pofázni, erre letiltott :-)

Berlini, ti is békeidőben bohóckodtatok ott a seregben (jó, ti ott Debrecenben lehet hogy nem, de a legtöbb helyen igen), nem volt világméretű konfliktus, akkor sem indokolta semmi a hadsereg felduzzasztott létszámát. Hacsak az nem, hogy így volt állása sok komplexusos őrült embernek, akik másra nem voltak alkalmasak, lettek belőlük laktanyaparancsnokok meg kiképzők, igaz, legtöbbjük ehhez is fogalmatlan volt. A felszereltséget meg hagyjuk, az nevetséges volt.

"Ráférne a katonaság ezekre a mai fiatalokra!" "Elnézve némelyiket, egyet kell, hogy értsek."

Pedig a te korosztályodon sem látszik meg az, hogy katonaviselt volt, legalábbis ami a rend fogalmát illeti. Az alkoholizáláson annál inkább. Ugyanúgy mint mi is, akik meg nem voltunk. Hát mit ért nektek is ez az egész másfél év elpocsékolásán kívül? És mivel lenne különb a mai generáció, ha katonáskodniuk kellene? Mi lenne az egyértelmű, kézzelfogható pozitívuma?

#72: "ti is békeidőben bohóckodtatok ott a seregben (jó, ti ott Debrecenben lehet hogy nem,"

Tévedés, az én Debrecenben letöltött időm, már ami az egyéves csapatgyakorlatot illeti, bohóckodás volt, mert eredetileg mindenkit kihelyeztek más helyekre csapatgyakorlatra, hogy hová, az azon múlt, volt-e az embernek ismerettsége (katonai megnevezéssel "nagykabátja", értsd valami katonai nagyfőnök), mert akkor oda is tettek, ahová egyébként nem mehettél volna, mert nem a légvédelemhez tartozott a hely, de mondjuk, ott laktál a közelben, és oda akartál kerülni. Én, bár Miskolcra akartam menni, egy tévedés miatt ott maradtam egy másik társammal Debrecenben, azzal, hogy majd az érkező arab katonai növendékeket segítjük a tanulásban, mert beszéltünk angolul. De nem jöttek azon az éven, így gyakorlatilag azon kívül, hogy két hónap alatt egy-két folyosóra megcsináltuk a dekorációt - tablók líbiai propaganda képekkel, nem sok mindent csináltunk a fennmaradó időben, és nem tudni miért, a laktanya szolgálatokból is kimaradtunk. Voltak ott mozambikiak és angolaiak is, de nem sok segítségre szorultak részünkről.

"nem volt világméretű konfliktus, akkor sem indokolta semmi a hadsereg felduzzasztott létszámát"

Ment akkor még nagyban a hidegháború, akkor hírdette meg az USA a csillagháborús programját. Nem volt felduzzasztva a létszám, sőt a pénztámogatás is szűk volt, azt mondták "anyag és energiatakarékoskodás van", ezért még az ellőhető lőszert is szűkre szabták, pedig csak kétszer voltunk lövészeten. (A szürkületi lövészet igazán élmény volt, ahogy a nyomjelzős lövedékek gellert kaptak egy kilométerre a talajon és szálltak vörösen az ég felé.)

"így volt állása sok komplexusos őrült embernek"

Én úgy tudom, nem a hivatásos állomány keserítette a katonák életét, hanem az "öregek", azok is csak félévig, mert akkor leszereltek, és a "kopaszok" feljebb léptek, és ők folytatták a "hagyományt" a bevonuló ujoncokon, akiket már nagyon vártak.

A hivatásosok volt, hogy kiálltak az embereikért, pl. egyszer kettőnknek kiadták, hogy tegyük rendbe a pincében a raktárt. Tudtam, hogy van ún. munkára rendelhető század, felhívtam őket, hogy küldjenek pár embert (hogy hekyettem és a társam helyett dolgozzanak :-), de a kiképzőjük elhajtott a p*csába, pedig törzsőrmester voltam, igaz, nem hivatásos.

"lettek belőlük laktanyaparancsnokok "

Az nem lehetett akárki. Még az alacsonyabb rangban lévők is (századostól felfelé) katonai akadémiát végeztek a főiskolán felül, legalább is jobb helyeken. (Kivétel volt a századparancsnokunk, aki 56 leverésében szerzett érdemeiért már akkor örnagy lett, és így is szerelt le 30 év múlva, mi voltunk az utolsó emberei.) De a laktanyaparancsnok ezredes nem volt hülye, sem alkoholista, egy teniszpálya csak neki volt fenntartva a kilencből, később ő lett Budapest katonai parancsnoka.

"mit ért nektek is ez az egész másfél év elpocsékolásán kívül? "

Ez akkoriban nem merült fel, mint megválaszolandó kérdés. Menni kellett, nem volt mese. És mentünk, mert nem lehetett mást tenni. Eltelt az idő, próbáltuk túlélni, és végül leszereltünk. Ennyi volt, utólag nem sokan keseregtek rajta. Végül is, addig is dolgozni kellett volna járni, és az akkori főnököm, ha nem is parancsolt, de azért utasítgatott. Nőtlen voltam, de a családosoknak voltak kedvezmények, két gyerekkel hamarabb le is szereltek.

Ma is lenne néhány emberke, akinek nem ártana ha egyszer az életében nem azt csinálna amit akar, hanem valami kötelme lenne. Hidd el, ha nem mehetsz ki a laktanyából 2 hétig, egész másként értékeled a világot, ha végül kimehetsz. Tapasztalatból tudom. Nem voltam soha oda Miskolcért, de amikor Debrecenben, az első hónap alatt, amíg nem mehettem haza, este a rádiót csavargatva bejött a miskolci rádió szignálja, egész másképpen gondoltam lakhelyemre.

Ma nem lenne jó, ha lenne sorkatonaság, mert szerintem egész magas lenne az öngyilkosságok száma, bár akkoriban is előfordult ilyen. Mielőtt megszüntették nálunk a sorkatonaságot, ami már csak félév volt, az már tényleg csak bohóckodás volt, és elég könnyűvé vált elkerülni. Ezért is jobb, hogy megszünt.

#74: Érdekes kérdés. Egy öreg, ha ő is honvéd volt, elméletileg nem dirigálhatott honvédnek, de mindíg volt közöttük tisztes is, az már igen. Volt szobaparancsnok is. Azt nem tudom, hogyan alakult ki az a hagyomány, hogy mindenféle hülyeséggel "szívatták" az újoncokat, az még sokaknál el is ment volna, később ők is azt csinálták az utánuk jövőkkel. Az lehetett a nagyobb baj, hogy akadtak olyan műveletlen vadbarmok, akik kegyetlenkedni is szerettek. Az Álljon meg katona című könyv ezt leírja, de ott is voltak olyanok, akik fékezni próbálták az ilyen alakokat, és a hivatásos állomány nem is támogatta az ilyen túlkapásokat, a könyv szerint. (Amikor a laktanyparancsnok üdvözli az újoncokat, teljesen emberi hangon beszél velük.)

"Én megadom mindenkinek a tiszteletet, amíg ő is nekem, de szerintem azért mert ő idősebb, még nem jár neki plusz tisztelet vagy előjogok"

Te így gondolod, de sokan nem. Én tartalékos tiszti hallgató, ún. sárgarigó voltam, a vállapunkon lévő sárga csíkról elnevezve. Sok baka azt hitte, hogy hivatásos vagyok, akiket alapból gyűlölni kell, aki meg tudta, hogy én is sorkatona vagyok, vagy elmondtam nekik (bár nem kellett volna), az előtt meg nem volt tekintélyem (nem tisztelet, hanem tekintély, hogy ne sz@rják le, ha parancsolok valamit). Ez az én hibám is volt, sajnos vannak olyan emberek, akik visszaélnek azzal, ha nem egyből keménykedéssel kezdik náluk.

#75: "felvetődött, hogy visszavezetnék."

Na, látod? Pedig a hollandok nem hülyék, és elég szabadelvűek.

Nem tudom, de kíváncsi lennék rá olyantól, aki átélt ilyet. A fent említett könyvben van egy ilyen jelenet, hogy honvéd honvédnak nem parancsolhat (fekvőtámaszt kellett csinálni), de közbelép a tizedes öreg, és ő adja ki a parancsot, már több fekvőtámaszra. (Jártam egy időben karatézni, megszokott dolog volt a fekvőtámasz büntetésként.)

Egy volt kollégám, aki előfelvételis volt Nagyatádon, mesélte, hogy talán a szobaparancsnok volt, akinek beszólt valamit, mire az kiadta, hogy csináljon 10 fekvőtámaszt. "Nem csinálok", válaszolta. "Akkor ne csinálj", mondta az öregkatona, gondolom, így akarta elkerülni, hogy a tekintélyén csorba essen.

Vécét és folyosót én is takarítottam, bár nem büntetésből.

#56: Elolvastam a Sörkatonák című könyvet is, ez viszont jó történet volt. De nem arról szól, hogy kinek milyen "szenvedéseket" okozott a sorkatonaság, ez egy olyan történet, aminek szereplői sorkatonák egy vadászrepülő ezrednél, akik az ott ellátott szolgálat és a laktanya keretein belül csinálják "stiklieiket", ami nem mindegyiküknek tetszik egyformán. Van benne szerelmi szál is.

Aki írta, jól ismeri a 70-es, 80-as évek sorkatonai hangulatát (gondolom, saját élményeiből merít), jó emberismerő, valamint rendkívül jól tud metaforákban írni.