Mennyit számított volna a francia flotta német kézben?

# 11

A brit flotta egyértelműen erősebb és nagyobb volt 1939-ben, és lett volna 1942-ben, mint a német, az olasz és a francia együtt.

A Bretagne osztály a mindössze 20 csomós sebessége és a gyenge fegyverzete és páncélzata miatt volt teljesen elavult, relatíve kis méretei (hossza 166 m) miatt jelentős korszerűsítése nem volt megoldható.

Az HMS Hood sokkal jobb oáncélzattal rendelkezett, igen erős fegyverzete volt 8 x 381 mm ágyú), továbbá nagy méretei (hossza 262,3 m) és kiváló sebessége (32 csomó) miatt nagyarányú korszerűsítése, átépítése, páncélzatának jelentős megerősítése könnyen kivitelezhető lett volna.

Az HMS Barham nem lett teljes körben átépítve és modernizálva, ami szintén lehetséges lett volna, hiszen 3 db testvérhajóját (HMS Queen Elizabeth, HMS Valiant, HMS Warspite) olyan mérték átépítették, hogy szinte új csatahajóknak számítottak. Az HMS Barham és az HMS Malaya átépítése 1940/1941-ben kezdődött volna.

# 12

A Deutschland osztály egy átlagnál erősebb fegyverzetű nehezcirkáló típus, de a páncélzata (öv: 80 mm, fedélzet: 40 mm) gyenge, például az olasz Zara osztályhoz (öv,: 150 mm, fedélzet: 70 mm) képest.

A Deutschland osztály így az ellenséges nehézcirkálók és könnyűcirkálók 203 és 152 mm-es lövegei számára is sebezhető.

A Deutschland osztály viszonylag lassú (28 csomó) a nehetlzcirkáló kategóriában. Ezzel jóval lassúbb, mint a 3 db brit csatacirkàló, az HMS Hood, az HMS Renown és az HMS Repulse, a brit csatacirkálók ellen a Deutschland osztály esélytelen volt, sokkal gyengébb páncélzata és fegyverzete, valamint kisebb sebessége miatt.

A tervek szerint a Deutschland osztály ellen a britek vegyes, csatacirkáló és repülőgép-hordozó kötelékeket alkalmaztak.

# 11

A gyenge páncélzatú HMS Repulse csatacirkáló minimum 4 db, de inkább 5 db torpedó-, és 2 db bombatalálatot kapott.

Ennyi a legmodernebb páncélzatú csatahajónak is végzetes lett volna.

Egyébként az HMS Repulse torpedóvédelme egyértelműen jobb volt, mint a 4 db japán Kongo osztályú csatacirkálóé, sőt sokkal jobb, mint a nála 27 évvel fiatalabb, amerikai Alaska osztályú csatacirkálóké.

Az HMS Repulse testvérhajóját, az HMS Renown-t teljesen újjáépítették, ezáltal jó sebessége, modernizált páncélzata és az újabb csatacirkálókénál jóval erősebb fegyverzete (6 × 381 mm) révén a csatacirkáló kategóriában kifejezetten jónak számított.

Az újabb csatacirkálók fegyverzete jóval gyengébb volt, mint az HMS Repulse és az HMS Renown fegyverzete, a francia Dunkerque osztály (8 x 330 mm), a német Scharnhorst osztály (9 x 280 mm) és az amerikai Alaska osztály (9 x 305 mm).

# 13

Az HMS Ark Royal-t a torpedótalálat után a kapitány parancsára teljes 49 percig abszolút semmiféle kárelhárítás nem történt, nem dolgoztak a szivattyúk, nem zárták le az elárasztott rekeszek környékét.

Az HMS Ark Royal 15:41-kor kapott torpedótalálatot, de csak másnap reggel, 06:19-kor süllyedt el.

A hordozó szinte bizonyosan menthető lett volna, ha azonnal megkezdik a szakszerű kárelhárítást és vontatást Gibraltár felé.

# 13

A Graf Zeppelin osztály nem volt jól sikerült hordozótípus, döntően mert a németek semmiféle tapasztalattal sem rendelkeztek a hordozók tervezése és építése terén.

A Graf Zeppelint olyan archaikus, teljesen elavult elemek jellemezték, mint a 16 x 152 mm kazamatás ágyú, vagy a "teknősbéka" elrendezésű fedélzeti páncélzat.

A Graf Zeppelin nem rendelkezett a modern brit hordozók szofisztikált "armorued box" páncélzatával, a britek fejlett kárelhárító rendszereivel.

Az Illustrious osztálytól a brit flotta repülőgép-hordozók egységes, zárt rendszert alkotó pancélzattal rendelkeztek, a repülőfedélzeti és hangárfedélzeti páncélzat kettős páncèlfedélzetet alkotott, amely közre fogta a repülőhangárt, amelynek oldalai is pàncélozottak voltak, ez alkotta az "armorued box" struktúrát, amely a hajó övpáncélzatára épül rá, egy egybefüggő, szofisztikált páncélrendszert alkotva. Ilyen a Graf Zeppelinnél nem volt, ott a páncélzat egyes elemei nem alkottak ilyen szofisztikàlt, egybefüggő zárt rendszert, a Graf Zeppelin páncélzata nem összefüggő, hanem tagolt volt.

A brit hordozók mellesleg erősebb, hatékonyabb légvédelmi fegyverzettel is rendelkeztek.

A német hordozók gépei mitől lettek volna jobbak?

A német torpedóbombázó, a Fi 167-es két fedelű, a brit Swordfish / Albacore megfelelője volt.

A tengerészeti változatú Me 109-es vadászok és a Ju 87-es zuhanóbombázók sem jobbak, mint a brit típusok.

Mellesleg a németeknek ezeket a típusokat sem sikerült csapatszolgàlatba állítani soha.

A sugárhajtású Me 155 legkorábban 1947-re állhatott volna szolgálatba.

A modernebb brit tengerészeti, hordozós repülőgépek közül a Barracuda torpedóbombázó 1942-től, a Firefly vadászbombázó pedig 1941-től sorozatgyártásban volt. Ezek egyértelműen jobbak, mint az ellenük kiállítható német tengerészeti Me 109 és Ju 87.

# 19

Valóban, korrigálok, a Firefly 1941-ben repült először, a sorozatgyártása 1943-ban indult meg.