A C1 Ariete mennyire jó tank?

Mihez képest? Na meg milyen feladatkörben, terepen, viszonyok között?

A közzétett adatok alapján (valós harctéri tapasztalt meg ugyebár nincs...), egy korszerű, modern harckocsi, de szerintem van nála jobb is. Igaz azokon az árcédula is nagyobb összeget mutat.

Az Ariete az egy tunningolt Leopárd 1-es.

1958-ban beszálltak az Europa-Panzer-be, ők is eldöntötték politikai, és nem szakmai alapon, hogy ha jó, vagy ha rossz, a németektől vesznek harckocsit.

1967-re kész lett a Leopárd 1-es, az elsők között kapták meg.

A Leopárd 1-es egy szélsőséges koncepció mentén tervezett harckocsi volt, a páncélvédettsége abszolút nem létezett, a 105 milis lövege is gyengén teljesített, de nem értettek hozzá.

Az olaszok Leone néven licencelték. A németek előrukkoltak a Leopárd 1A3-as csomaggal, egy primitív, hézagolt, távtartós pótpáncélzatot raktak az övéikre, az olaszok is megcsinálták ez, OF-40-es néven.

A Leó 1A3-as hézagolt, távtartós pótpáncélzata arra volt jó, hogy a BR-412D teljes űrméretű páncéltörő gránát átütését / kilövését 2,500 méterről 1,000-re korlátozza le. De a 115 milis nyíllövedék az továbbra is 3,000 méterről érzéketlenül kettéshasította.

Az OF-40 Mk.2A az 120 milis löveget kapott, és az Mk.2A1 kapta meg a C1-es Ariete-re emlékeztető tornyot, kompozit modulokkal.

[link]

[link]

[link]

Merész állítás és következtetés, de meglátásom szerint a Leopárd 1 licencként és továbbgondolásként indult OF-40-esből egy teljes új harckocsi lett, aminek Leopárd 1-es vér csörgedez a vezetékeiben.

"De a 115 milis nyíllövedék az továbbra is 3,000 méterről érzéketlenül kettéshasította."

Csak 3000 m-ről a T-62 az első pár lövésével valószínűleg még nem talált célba.

Az AMX-30-as is 2,500 méteren 70 %-osan tudott célba találni.

De minden harckocsi fejleszthető, és továbbfejleszthető is, egy ésszerű mértékig.

Volt idő, hogy az M60-as Patton még stabilizátorral sem bírt, 1959-ben így jött ki, és stadiométeres skálával vezetett tüzet, kínszenvedés volt lőni vele, de idővel megkapta a stabilizátort (AOS), a passzív infrát (RISE Passive), a hőképet (TTS), és végül a Merkava / Abrams komplett tűzvezetését.

Az M60A3-as Patton-t legutoljára 2017-ben tunningolták, maguk az amerikaiak, a Raytheon.

A T-62M az 1983-ban kapott lézertávmérőt, új stabilizátort, ballisztikai számítógépet, összegezve tűzvezető rendszert, és lézeres rávezető rendszert is, a páncéltörő rakétájához.

Idővel hőképet is szereltek bele, amin keresztül lehet szépen tévézni.

A Patton és a T-62M jósága ott jön ki, hogy az alváza, felfüggesztése, és futóműve engedik a tekintélyes pótpáncélzatokat, amik erős támogató harckocsikká teszik ezeket, addig a Leopárd 1-es tunningolása nem javalott, vagy ha megpróbálják, nem eredményes.

A németek elkövették a Leopárd 1 C2-eshez a MEXAS kitet, és a kanadaiak szerint békefenntartásra jó, de ahol komolyan RPG-7-esek, meg Konkursz is repked, oda már nem javallott velük menni. Ellenben az M60-as Patton, Magach 7C-vé tunningolva ténylegesen túléli ezeket.

T-62-esnél az Enigma kit az opció, a T-62-es az nem más, mint egy nagyra nőtt T-55-ös.

A T-62-es legextrémebb fejlődése a ZTZ-96-os, ami a Kínai Hadsereg harckocsizóinak a gerincét alkotja.