A második világháborús tankokba miért csak szívómotort tettek?

Nyilván, megdobta volna a költségeket.

Plusz, ezek a feltöltők érzékenyek.

A repülőgépmotorokban a feltöltés egy szükséges rossz volt: ahogy a légi hadviselés fejlődése egyre feljebb kényszerítette a repülőket, szükség lett rá. Nem is mindig a csúcsteljesítmény fokozása miatt használtak feltöltést, sokkal fontosabb volt az, hogy a motor nagy magasságon is jól működjön, ezt pedig feltöltővel lehetett elérni. Voltak olyan motorok, ahol a töltőnyomás a légköri nyomástól függően változott, tehát nagyjából azonos teljesítménnyel üzemelt tengerszinten és 8.000 méteren is.

A harckocsik általában tengerszinten, hellyel-közzel állandó légnyomás mellett üzemeltek, ezért egyszerűbb volt nagyobb motort építeni beléjük, mint feltöltővel erőlködni. Arról nem beszélve, hogy a feltöltött motoroknak magasabbak az igényeik az üzemanyagot illetően, ami a repülőgépeknél is nagy gondot okozott, nem hiányzott az, hogy a szárazföldi erőknek is nagy kompressziótűrésű benzint kelljen használniuk.

Pénz, pénz, pénz. A turbó drága mulatság és érzékeny. Arra való leginkább hogy ugyanazon lökettérfogatból (és tömegből) nagyobb teljesítményt préseljenek ki. Egy repülőgépnél minden kg számít, egy harckocsinál meg nem annyira releváns. A további tényező, hogy a turbó gyors teljesítmény-ugrást tud eredményezni. Ez egy légiharcban kulcsfontosságú lehet, míg egy harckocsinál nem gond ha csak lassabban pörög fel.

Az üzemanyagokra és a feltöltés további előnyeire vonatkozó tényezőket leírta a #3-as. Azzal kiegészítve, hogy egy szimpla szívó-karburátor légiharcban, ahol ide-oda "csapkodnak" a g-k, (máskor meg fejjel lefelé kell manőverezni) igencsak köhécselne egy normál szívómotor feltöltés nélkül.