A sorkatonaságnál tényleg minden apróság miatt is engedélyt kellett kérni?

Fogkefével csak vc-mosás volt a perem alatt állítólag -én is csak hallottam ilyenről.

"Különleges egység": volt rá szakszó, de nem vagyok benne biztos, mindenesetre nem bokorugró...

#73,74

Rossz szóhasználat volt a különleges alakulat. Talán szakszolgálatnak hívták. Vagy 50 éve szereltem le. Bocsi.

Első lépcsős híradós ezred.

És éppen azért kellett mhsz és ráépülő honvédségi kiképzés, hogy kiszakadjak a családból.

Igen, mindenre engedélyt kellett kérni!

Lényegében ez úgy működött, hogy a sorkatonai szolgálat ideje - a 80-as évek végén - fel volt osztva három időszakra.

Az első időszakos sorkatonákat elterjedt nevén kopaszoknak, kevésbé elterjedt nevén fiataloknak szólították nem hivatalosan.

-A hivatalos megszólítás elsődlegesen a megszólított rendfokozata és az "elvtárs" toldalék volt, másodlagosan a megszólított vezeték neve és az "elvtárs" toldalék. Ha nem volt valaki - teljesen mindegy, milyen okból - tisztában a megszólítani szándékozott ember rendfokozatával, akkor a "Kérem a helyes megszólítást!" mondattal kellett kezdeni a kommunikációt, - amelyre az elöljáró megadta a vezetéknevét és rendfokozatát. Ettől a ponttól kezdve pedig azon kellett megszólítani, hosszabb kommunikáció esetén pedig a rendfokozatát kellett használni az "elvtárs" kiegészítéssel. Lehet jókat mosolyogni ezen - és valamilyen szinten viccesnek is tűnt ez a kezdeti időszakban, - de meg kell annyit érteni, hogy akkor ez volt a szabályok egyike, amelyek mentén teljesítenünk kellett a sorkatonai szolgálatunkat. Sokan azt nem akarják megérteni, elfogadni, feldolgozni, hogy akik ezekben az időkben voltak sorkatonák, azok nem tehettek arról, hogy a néhai Magyar Néphadsereget elsősorban ideológiai célokra használta fel az akkor aktuális katonai és politikai vezetés, NEM VOLT OPCIONÁLIS, hogy ki, mit szeretne vagy nem szeretne! Akárhogy is: meg kellene tanulnia erre eddig képtelen embereknek különbséget tenni azok között, akik kényszerből sodródtak ezzel az árral és azok között, akik meggyőződésből, emberi adottságaik eltorzulásából adódóan élvezettel tettek eleget sajátosan az akkori "követelményeknek".

Nem mi tehettünk arról, hogy szocializmusba születtünk és abban kellett megélnünk a suhanc korunkat!

Nyilván más a megítélése egy főhadnagynak, aki csak azért ment be tönkretenni az éppen pihenős sorkatonák vasárnap délutánját, mert összezördült otthon a feleségével és/vagy jobban szerette az alkoholt, mint sok egyebet vagy gyűlölte, hogy ennyire képes csak az életben, kiégett, mint annak a főhadnagynak, aki a kötelezőt hozta az elöljárók felé, - kiképezte a katonáit, lepapírozta a kötelezőt, gondoskodott a kirakatról, - de emellett hagyta élni a katonáit. -Nem az volt a fétise, hogy novemberi szélviharban kiküldte levelet söpörni az embereit az erdőbe... Volt ilyen kiemelten magas szellemi teljesítményű tiszt is hivatásos állományban! :(

A legtöbb ember nyűgként élte meg a sorkatonai szolgálatát, de volt, ahonnan azt érezve szereltek le katonák, hogy túl lehetett élni a szolgálatot és kaptak is valamit, - ha mást nem is, életre szóló barátokat - a sorkatonaként eltöltött idő távlatában.

Ahhoz, hogy egy parancsuralmi rendszer működőképes legyen, szabályok, függelmi viszonyok szükségesek. A függelmi viszonyok a szabályokkal összefonódva kötik össze a sejteket egy élő szervezetté.

Ennek volt a része az, hogy engedélyeket kellett kérni mindenre!

Ahogy az ember haladt előre a szolgálati idejének letöltésében, egyre kevésbé tulajdonítottak jelentőséget annak az elöljárók, hogy az ember milyen szinten tartja be a engedélyek kérését, - gyakran maga az elöljáró siettette a kommunikációt azzal, hogy "leintette" az engedélykérést, neki az volt a lényeg, hogy a sorkatona tudja a dolgát és hogy ő ne bukjon meg a parancsnokainak egyik szintjén se!

Az meg egy csöppet sem érdekel, hogy ki, milyen szinten akad ezen ki:

Nem szerettem sorkatonának lenni - a rengeteg hadtáp és a takarítás, kertészeti munka elvégzése miatt úgy, ahogyan az ideológiai részére sem voltam vevő.

Ugyanakkor szerettem távírászként helytállni, mert azt nekem találták ki és rengeteget jártam haza!

-Tévedésből lettem az, de ebből a tévedésből mindenki profitált, anno! :)

A haza járás volt a sorkatonák legerősebb motivációja, - sokan, sok mindenre képesek voltak azért, hogy minél többször haza juthassanak és ezt tudták jól a néhai főtisztek, tisztek, zászlósok, tiszthelyettesek, tisztesek is, (élen a mindenkori írnokkal)!