Ki nyerne egy ilyen háborúban abban az esetben,ha senki sem veti be az atomot?

Ha Franciaország jelentéktelen az USA-hoz képest, akkor Anglia és Németország mit mondjanak ?

Izrael az történelme során fegyverkezett Franciaországtól, a repülők, a britektől harckocsit vettek, az USA-tól repülők és harckocsik, és végül eljutottak oda, hogy önálló harckocsi, repülőre is képesek lennének, és saját légvédelmi rendszerek, amik a világűrig terjednek ki.

És a nyersanyagot Dél-Afrikából szerzik be.

# 20

A Szovjetunió dicsősége is erősen viszonylagos.

Az 1980-as évek Magyarországának életszínvonala jó háromszorosa volt a szovjetnek, a rokonaim ledöbbentek, amikor 1986-ban a Szovjetunióba látogattak, hogy ott mekkora szegénység van, négy dolgot lehetett a boltban vásárolni: olajos halkonzervet, kovászos uborkát, fekete kenyeret és gumicsizmát.

A tervutasításos gazdaság, és a szocializmusra való látszólagos törekvés volt a fenéje mindennek, nem pedig elfogadni az általános gazdasági törvényszerűségűeket, hanem azt akarták egy képmutató ideológiához erőszakolni.

A kommunizmus az jó volt a hatalmi elitnek, de az átlagembernek abszolút nem.

Oroszország nagy kiterjedésű ország, de kevés a jó termőföld benne, a földrajzi klímája miatt.

[link]

[link]

Ukrajnának sem alakultak jól a dolgok.

30 év is történelem, szigorúan véve.

Azért nem nevezném sikersztorinak az oroszok nélküli Ukrajnát, miután kaptak ajándékba egy Franciaország méretű mezőgazdasági, nehézipari, energetikai, és hadiiparral bíró országot, sikerült kb mindent elsikkasztani, ellopni, elkótyavetyélni, a népet nyomorba dönteni, nagyjából megszüntetni az államiságot, a közigazgatást, majd taktikusan dörgölőzni az EU-val és NATO-val, és eladni a népnek, hogy nyugodtan lehet követelőzni, üzengetni, jön a nyugati demokrácia, jólét, piacgazdaság, szétkapják Oroszországot a történelmi bűneikért, és az élet szép lesz.

Nos, nem pont úgy alakult, de ilyen a történelem, majd megszokják.

Nekem a kommunizmusról van egy kedvenc leírásom:

„A villa ki volt világítva lampionokkal, és színes selyempapírokkal volt díszítve. A bejárat előtt jobbra vadászok álltak díszegyenruhában, balra pártifjúság kék inggel és vörös nyakkendővel. Az ünnepelt ugyanis nemcsak pártember, hanem természetesen vadász is volt. Oldalt a parkolóban állt néhány amerikai limuzin, két szovjet katonai kocsi, több motorkerékpár és néhány hintó. Egy rendőrségi autó is jelen volt…”1 – visszaemlékezés-kötetében Merán Fülöp tudósít egy emblematikus, 1946-os eseményről, a csákberényi párttitkár születésnapjáról.

– „Egy hosszúkás asztalon sült malac, kaviár, pulyka. És vaddisznóhús, fácánsült és töltött liba. Ólomkristály kancsókból töltögetik a poharakba az erős Merán-borokat csókakői és orondi elkobzott szőleinkből. Hölgyek is jelen vannak, részben csinosak és az új divat szerint öltözve. A háziasszony nagyon elegáns és szép.” A leírásban szerzőnk a házigazdáról is megemlékezik: „A pártvezér ezen a napon 40 éves lett. Jó kedve van, és elég szimpatikus.”

Ez ugyan Magyarországon volt, de a Szovjetunióban is ugyanez ment.

Nekik jó volt a kommunizmus, de az átlagembernek nagyon nem.

A Szovjetunió az csak abban volt előrelépés a Cári Oroszországhoz képest, hogy iparosították, meg az analfabétaságot jól felszámolták. De a szemlélet az maradt.

És a mostani Oroszországot és Ukrajnát nem kell bemutatni.

A cégért cserélték, a kocsma attól még ugyanaz maradt.