Az USA, Nagy-Britannia, NATO támogatná Ukrajnát a Krím-félsziget elfoglalásában vagy elpártolnának, tartanának az orosz választól, nukleáris, vegyi eszkalációtól, Oroszország destabilizációjától?

Szerintem a Krím-félsziget kérdését máshogy kezelnék Oroszországban és a nemzetközösségben, mint Herszont.

Előbbi történelmileg, hagyományosan inkább Oroszországhoz tartozott, mindig is ez volt az orosz fekete-tengeri flotta központja. A második világháború után is, amikor meghúzták az európai államhatárokat, akkor Oroszországhoz került vissza és csak 1954-ben ajándékozta Hruscsov Ukrajnának. Ilyen szempontból egyedi esetnek számít, az ajándék visszavétele jogos is lehet, nem jelent precedenst más területi vitákban, ahogy Koszovó is egyedi eset volt. Másrészt a Krími Köztársaságot 62%-ban, Szevasztopolt 72%-ban oroszok lakják és az orosz anyanyelvűek aránya 80-90% körüli, míg Herszon sokkal inkább ukrán jellegű. A Krímet még korábban, viszonylag békésen, háború nélkül szerezte meg Oroszország, ami nagyon meg is növelte odahaza Putyin népszerűségét, az elvesztése viszont legalább ennyire népszerűtlen, elfogadhatatlan lenne az oroszoknál. Herszon, Zaporizsje, Donyeck, Luhanszk kapcsán viszont háborúban, idén annektált területekről van szó.

Ezek alapján lehet, hogy egy krími háborúban azok az országok sem támogatnák Ukrajnát, akik szerint a terület nemzetközi jogi szempontból Ukrajnához tartozik. Lehet, hogy tartanának az eszkalációtól és inkább a békére szólítanák fel a szemben álló feleket. A nemzetközösség a Golán-fennsík izraeli annexióját sem ismerte el, de szerintem nem támogatnák Szíriát egy hadműveletben annak visszaszerzésére és lehet, hogy Görögország, Ciprus sem kapna támogatást, ha megpróbálnák kiverni a törököket Észak-Ciprusról. Vagy felhozható Koszovó példája is, melynek elszakítását a nemzetközösség fele nem ismeri el, köztük 7 európai ország szerint is még mindig Szerbia területéről van szó, de elítélnék Szerbiát vagy legalábbis nem támogatnák, ha az támadást indítana az ott állomásozó NATO katonák és helyi albán fegyveres erők ellen.

Viszont már az oroszok is készülnek, ássák a lövészárkokat a Krím védelmére a hírek szerint.

[link]

#8

A krímieket soha nem kérdezték meg demokratikusan, hogy Ukrajnához vagy Oroszországhoz szeretnének tartozni. Sem 1921-ben a Szovjetunió megalakulásakor, sem 1944-1945 körül, amikor meghúzták az új határokat Európában és a Szovjetunión belül is, sem 1954-ben, amikor Hruscsov Ukrajnának ajándékozta, sem pedig 1991-ben, sem pedig 2014-ben.

Az 1991-es Krími szuverenitási népszavazáson csak arról dönthettek, hogy akarják-e az autonómiát. A választókat megkérdezték, hogy vissza akarják-e állítani az 1945-ben felszámolt Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot . A javaslatot a szavazók 94%-a jóváhagyta.

2014-ben pedig csak arról dönthettek, hogy Ukrajna szuverén részei lesznek (nagyobb fokú önrendelkezéssel, elszakadási joggal) vagy pedig csatlakoznak az Oroszországi Föderációba. Azt nem lehetett választani, hogy minden maradjon úgy, mint addig. A többség el sem ment az oroszok által szervezett referendumra.

Az 1997-ben kimondott orosz-ukrán barátság, stratégiai partnerég pedig gyakorlatilag a 2013-2014 telén az oroszellenes kijevi forradalmi eseményekkel, majd az azt követő orosz agresszióval mondhatni véget ért. Ez a szerződés egyébként nem mondta ki, hogy a Krím-félsziget nem kiálthatja ki a függetlenséget és nem csatlakozhat Oroszországhoz. A gyakran hivatkozott 1994-es budapesti memorandum sem mondta ki ezt egyértelműen, így az oroszok a krímiek önrendelkezésére hivatkoznak. A népszavazást is ezért rendezték meg, ez adta a hivatkozási alapot. Az igaz, hogy a népszavazást az orosz erők felügyelték, nem voltak nemzetközi megfigyelők, demokratikus ellenőrzés, de ezt éppen Ukrajna és a Nyugat utasította el, nem akartak asszisztálni ehhez az orosz lépéshez, mivel ezzel csak legitimizálták volna az elcsatolást, amit eleve elleneztek.