Miket tanultál a sorkatonaság alatt? Mennyi idő lenne ezt megtanulni manapság?

A sorkatonaság valóban nem arról szólt, hogy ott komoly harcászati kiképzést kaptak a katonák.

Volt néhány kiemelt század, ahol komolyabb katonai kiképzést kaptak az oda besorozottak, de ők voltak kisebbségben, a sorkatonák többségének volt a 6 hetes alap kiképzés, az eskü után pedig mentek a munkásszázadokba.

Az se mindegy, hogy mikor is volt az illető katona, mert teljesen más volt a légkör az 50-es, 60-as években, a '80-as évek közepétől a sorkatonaság megszüntetésééig pedig egyre komolytalanabbá vált.

Az időtartam is csökkent, a 3 év helyett 3, másfél, majd 6 hónap...

Akkoriban a honvédség nagyon sok területen jelen volt a civil szférában is, ami egyrészt lehetőséget adott a fiataloknak olyan vágyak, álmok megvalósításához, ami egyébként elérhetetlen lett volna számukra, vagy a mai világban csak mélyen zsebbe nyúlva űzhető hobbi.

Ennek természetesen az volt az ára, hogy a különböző MHSZ szakkörökben megtanult tudásra igényt tartott a honvédség, az illető szinte biztosan számíthatott a katonai behívóra egy olyan századba, ahol a civilben megtanult alapokra ráépítettek meg egy-két emeletet.

A legelterjedtebb az MHSZ-nél megszerezhető jogosítvány volt, rövid idő alatt, jelképes összegért lehetett B, C kategóriás jogosítványt szerezni, ha az megvolt, kb fél éven belül a katonai behívó is megérkezett.

Voltak az MHSZ-nek szakkörként működtetett lővész, ejtőernyős, könnyűbúvár, vitorlázó repülő, rádiós (stb) szakkörei, illetve a civil foglalkozást is figyelembe vették a besorozásoknál.

A kiképzések tehát már a civil életben elkezdődtek, ilyen szempontból értelmetlen, hogy most mennyi ideig tartani azt a szintet elérni, és a mai haditechnika már sokkal fejlettebb, speciálisabb képzést kíván meg.

A nagy többség akkoriban is munkásszázadokba került.

Ők voltak azok, akiket a kérdésben is említettél, "profin megtanult havat lapátolni".

Nem csak havat lapátolni tanultak meg, hanem utasításra dolgozni.

Volt a laktanyákban több ezer mozgósítható munkaerő, technikai eszközökkel felszerelve, ott is a civil szakmát is figyelembe véve dolgoztak, pl építkezéseken, utak, hidak felújításánál, stb.

Amikor pedig rendkívüli helyzet állt elő, akkor szinte biztos volt, hogy a munkásszázadokat oda vezényelik, akár az ország másik feléből is.

Erre volt is többször példa, árvíz elleni védekezés, belvíz elleni védekezés, esők miatt elakadó betakarítások, hóesések, hóviharok miatt lezárt településekre a honvédség járművei mentek be, vitték a szükséges élelmet, hoztak ki onnan embereket (pl betegeket vittek kórházba)

Az, teljesen más kérdés, hogy egy háború esetén milyen erőt képviselt volt a honvédség, ugyanis az nyílt titok volt, amiről persze hivatalosan beszélni tilos, hogy Magyarország nem kapott modern harcászati eszközöket a Szovjetunótól, elavult volt a technika.

Voltak itt modern eszközök, csak nem a magyaroknál... a szovjet elvtársak folyamatosan járőröztek a légtérben az akkori modern gépeikkel, volt nehéztüzérség, stb. A 70-es években már távolt volt '56, de jobbnak látták, ha ők "vigyáznak a rendre", volt egy hűvös távolságtartás, de nem voltak ellenségesek.

A leírtak közel sem azt jelentik, hogy az akkor úgy jó volt... voltak pozitív, és negatív vonzatai a sorkatonaságnak.

A honvédségnél volt lehetőség szakmát tanulni (pl a gépkocsi vezető is egy szakma), de a szervezet működése az észszerűtlen pazarlásról szólt, és az is tény, hogy a laktanyákon belül volt a legtöbb alkoholista... sorkatonák, tiszthelyettesek, tisztek vedelték a szeszt, ami azt is jelzi, ők maguk mennyire gondolték komolyan a honvédelmet.

Az elit katonák akkor sem a semmiből léptek elő a besorozottak közül, az ő kiképzésük már a besorozás előtt akár évekkel elkezdődhetett, pl egy ejtőernyős szakkörre jelentkezőnek elég szigorú orvosi alkalmasságin kellett megfelelni (pl lyukas fog, hiányzó fogazat, szemüveg kizáró ok volt), hónapokon keresztül csak elméleti képzés, az elő ugrásig egy év is eltelhetett - de egy olyan lehetőség volt, amit ugyan kevesen vállaltak be, de civilként ejtőernyőzhettek (vagy vitorlázhattak, búvárkodhattak), s tudatában voltak annak, hogy azt a tudásukat mag a katonaságnál is figyelembe veszik

Én postás szakközép elvégézése után kerültem be, már bőven a rendszerváltás után. Amikor megtudták, hogy láttam már rádiót belülről, egyből "hírszerző technikus" lettem, ami azt jelentette, hogy a kiképzés során egy alkalommal betanítottak, hogy hogyan kell egy katonai rádiót kezelni, meg hogyan kell egy harctéri rádióállomást kiépíteni. Egyszer vittek minket gyakorlatra, ahol engem meg két társamat beraktak egy helikopterbe, hogy most akkor élesben is kipróbálhatjuk, hogy hogyan néz ki ez a dolog. Én azt vártam, hogy akkor most felszállunk, körözünk egy-kettőt, felvesszük a kapcsolatot a többi egységgel, ehelyett annyi történt, hogy a pilóta a szájával helikopterhangokat generált, mi hárman meg egymás után felvettük a kapcsolatot a tőlünk 15 méterre lévő helikopterrel, amelyben három másik szerencsétlen hírszerző technikus röhögött a helyzet komolytalanságán.

Ezen túl tényleg nem tanultunk sokmindent, én speciel egyszer sem lőttem a sorkatonai szolgálatom alatt, az AMMS gépkarabélyomat párszor szét kellett szednem, aztán összeraknom, de ezen túl tényleg az ivás, a dohányzás, és a sepregetés triumvirátusa dominálta azt az egy évet, amit ott lehúztam.

Én határőrnek vonultam be 1991-ben Szombathelyre.

Sok hasznos dolgot tanultam, aztán Kőszeg III on gyakorlatilag is védtem a magyar határt.

Imádtam csinálni, igaz a tél kemény volt, de hát a -17 fokokban többet gyalogoltunk, keveset álltunk.

Minden mai fiatalnak jót tenne, ezt negatív érzelmek nélkül mondom....

"Minden mai fiatalnak jót tenne"

Konkrétumok említése nélkül ez csak üres levegőbe beszélés. Milyen kifejezett előnyei lennének manapság?

Nagyrészt szívás volt.

Az alapkiképzésen meg a végén lőttem egyszer 9-et,aztán 20-at és ez soknak számított már a 90-es évek végén. Továbbá 60grammos TNT töltetet kellett gyújtózsinórral robbantani,és így kábé ennyi ami plusz volt az alapkiképzésben. Munkán én nem voltam csak némi laktanyai pakolászáson meg külsőkörletrendezésen.

Amint megvolt a kiképzés,mehettem alegységügyeletbe meg kapuszolgálatba. Aztán a szd. pk. ambíciói miatt őrszázad lett belőlünk,de legalább külső őrség volt ahol nem baxtattak és hát éjszakai magányomban megtanultam egyperc alatt szétszedni meg összerakni a karabélyt.

A tisztek nagyrészt értelmesek voltak nálunk,furamód még a piásabb is. Kapuszolgálatba éjjelente mikor nyugi volt odajöttek hozzám a cerkához és lehetett velük beszélgetni,de a tiszthelyettesek tényleg gyökerek voltak. Sorkatonák között is sok volt a rohadék.De ez alighanem együttjár azzal hogy sokféle ember van összerakva. Tanulságos volt.

Szívás,de tanulságos.