A sorkatonaságban az étkeztetésben tekintettel voltak a vegánokra, vegetáriánusokra és vallásosokra?

Valamikortól lelkiismereti okra hivatkozva meg lehetett tagadni a fegyveres szolgálatot, és akkor ha jól tudom, kétszer annyi ideig tartó polgári szolgálatra sorozták be az illetőt. Itt azért szerintem már inkább azt ehetett az illető, amit akart, de lehet, hogy tévedek.

Később, ha jól tudom, enyhült a polgári szolgálattal kapcsolatos kitétel azzal, hogy ugyanannyi ideig tartott, de ebben se vagyok biztos.

Persze hogy tekintettel voltak. Nem volt kötelező megenni a fejadagot.

Aztán idővel ha megkenték zsírral, megetted a széklábat is :)

A '80-as évek végén én 15 kilót fogytam az alapkiképzés alatt, úgy, hogy mindent megettem, ami elém került. Az első néhány nap után már nem akadt olyan anyuka kedvence, aki ne ette volna meg a húst mer nem csirkemellből volt, vagy bármilyen főzeléket.

Egyébként is a kosztra jellemző volt, hogy étkezés közben lehetett tippelni, mit eszel: lencsefőzeléket, vaníliapudingot vagy krumplipürét (az íze, színe és állaga alapján nem nagyon lehetett megkülönböztetni), majd az étkezdéből kifelé menet megnézted a táblán a megnevezést...

Emlékszem, egyszer meglátogattam a bátyámat a laktanyában anyámmal. Anyu bazisok palacsintát sütött, hogy a bátyám adhasson a többieknek is, mert ezt kérte. Én vittem egy marcipánfigurát, egy emberkét, és mivel nem voltunk túl jóban, azért fricskából színes ceruzával átszíneztem egyenruhásra a marcipánembert. Gondoltam, hogy így nem eszi meg, mert ki tudja, mi van a ceruza anyagában, és normál esetben tényleg nem ette volna meg, ahogy ismertem, de akkor úgy elmajszolta, mintha egy hete nem evett volna, és nem nézte, hogy mit csináltam vele, még ha seggemből vettem volna ki, szinte akkor is megette volna.

És akkor megjegyzem, hogy ő csak nagyon rövid ideig volt laktanyában, később tolmács lett, és civilruha viselési engedélyt kapott, és otthon lehetett.