Mit csináltak a nagyszüleid, dédszüleid a II. világháború alatt? Mit mond erről a családi legendárium?

Sokszor nem volt mit enni, és a kertben ásott bunkerben bújkáltak, ha jött a repülő.

A náluk elszállásolt német katona igazi művelt úriember volt, aki az ellátmányából is adott nekik konzerveket, amikor tovább kellett állnia, mert jöttek az oroszok.

Megérkezett az orosz, mindent megevett a házban, az ékszereket ellopta.

Nagyszüleim egy isten háta mögötti zsákfaluban éltek, úgyhogy semmiféle harci tevékenység nem volt ott, kb. katonát se láttak.

Csak azt mondogatták mindig, hogy a háború vége felé/utána pár évig nagyon nagy szegénység meg hiánygazdaság volt, enni is alig volt mit - volt, hogy találtak egy döglött lovat, és azt dolgozták fel, mert más már tényleg nem volt.

Anyai nagypapám az egyszerűbb, ő pék volt, ezért - mint a lakosság ellátásában nélkülözhetetlen személyt - az utolsó pillanatig nem vitték be katonának. Aztán amikor az oroszok már Pécshez közeledtek, behívták. A fehérhegyi víztoronynál volt egy légvédelmi ágyú, az lett volna a dolga, hogy ha szólnak, akkor a kissé távolabb elhelyezett munícióból odavisz az ágyúhoz egy újabb ládát. Erre nem került sor, mert egy sorozatot lőttek ki Daniczpuszta irányába, mire az oroszok visszalőttek. Nem volt nehéz dolguk, mert nyomjelzős lövedékkel tüzeltek, látszott, honnan jött a lövés. A parancsnok kiadta a "meneküljön mindenki" parancsot, és úgy is tettek. Szaladás közben elmondta, hogy most pontosítják a ruszkik a lőelemeket, a következő ágyúlövés már találat lesz - de akkor már nem voltak ott. Nagypapám a közelben lakó nővéréhez ment, volt ott civil ruhája, a katonaruhát meg elsűllyesztette a budiban. Némileg, tán pár héttel később történt, hogy nagypapámnak már nem kellett tartania attól, hogy német neve (és anyanyelve) miatt elviszik kényszermunkára, mert a szocdem párttól kapott papírt, hogy ő szervezett baloldali munkás, a munkásmozgalom régi harcosa. Szóval nagypapám hazament Pécs melletti lakhelyére, és a gyerek egyedül van otthon, a feleségét - Szabó nagymamát, az egyetlen magyar ősömet - elvitték az oroszok. Kiderítette, hogy Pécsen a gettó mellett a vasútállomásnál van a gyűjtőtábor. Szintén a szocdem pártirodán kapott ciril betűs írást meg tolmácsot, de a ruszkik alhajtották. Aztán elvtársi tanácsra másodszor már egy karton cigivel ment és a parancsnokot kereste, így már hazavihette nagymamámat.

Apai (szintén sváb) nagypapám hosszabb történet, így csak vázlatosan:

-nem akart embert ölni, így eljátszotta, hogy rosszul lát, így nem vitték a Don-kanyarba

-munkaszolgálatos lett, a bori bányához vezető vasút építéséhez építettek töltést egy völgyben, ő konkrétan szakács volt (bár amúgy civilben kőműves)

-főleg zsidő értelmiségiekből állt a brigád, ő alacsony képzettsége okán egy másik sváb paraszttal barátkozott meg egy zsidó sahterrel (=kóser mészáros)

-ebből kiindulva az értemiség látta, hogy nem antiszemita, így egy napon feltárták előtte a valóságot, hohgy rájuk itt a halál vár, meg kell szökniük, így amikor nagypapám volt őrségbe beosztva, meg is léptek.

-jugoszláv partizánokkal találkoztak, de nem értettek szót. Valami gyűjtőhelyre vitték őket, ahol román katonaszökevények is voltak. A latinból műveltebbek szerint valami olyant magyaráztak a partizánoknak, hogy ők csak haza akarnak menni, nem akarnak harcolni senki ellen. Elmentek, kis idő múlva lövések, és hozták vissza a ruhájukat a partizánok. Így amikor magyar tolmácsot szereztek, ők már nem akartak hazamenni, hanem csatlakoztak a Hitler elleni harchoz. Nagypapám itt is előadta, hogy nem lát, így ő nem kapott fegyvert, továbbra is a hadtáp-ellátó vonalon maradt.

-a partizánok kitalálták, hogy kell nekik téli búvóhely, ami repülőről sem feltűnő. Megbízták nagypapámat meg a két barátját, hogy egy erdei tisztáson egy elhagyott temetőben a kriptákat hullátlanítsák, meszeljék ki és építsenek bele mini kályhát kéménnyel, hogy fűthető legyen. A nagypapám lent volt a kriptagödörben, mikor jött egy német (?) repülő, de a barátait legéppuskázta.

-a front beérkezésekor sikeresen nemet mondott a Vörös Hadseregben való harcra, de besorozták az orosz oldalon harcoló magyar seregbe, konkrétan Maléter Pál volt a parancsnoka.

-Dél-Erdélyben harcoltak a németekkel, nagyon egyoldalúan. Nekik csak "dióverő" puskájuk volt kevés lőszerrel, a németeknek meg volt valami messzebb lövő fegyverük. A lényeg, hogy egyik fél sem kereste a bajt, szépen visszavonultak, a németek meg lőtávolon kívülről szorították őket. Végül egy hegyre szorultak, körbezárva, ahol napokig nem ettek semmit. Végül a szovjetek felmentették őket.

-Debrecenben, az Ideigelenes Kormány megalakulásakor díszőrséget állt, de nem tudta pontosan, mihez, utóbb, történelmi tanulmányaimat hasznosítva én meséltem el neki :)

1946 pünkösd napján szerelt le és ment haza, addig nagymamám nem tudta él-e, hal-e. Nagymamámat nem vitték el malenykij robotra, mert még szopós csecsemője volt. (valójában már nem, de apám engedelmes baba volt, és úgy csinált :)

Utána sem vidám a történet, jött a kitelepítés, erőszakos magyarosítás - de az már egy másik történet.